Kritika a Mosolyogj című filmről

Egy benzinkút biztonsági kameráját látjuk. Egy nő épp olvasgat valamit az autója mellett állva, miközben azt várja, hogy megteljen a kocsija tankja. Egy másik autó is begurul a képbe, amiből kiszáll egy nagyobb darab férfi. Hátramegy a kocsija hátuljához, majd hatalmas, széles, már-már mániákus mosollyal kivesz onnan egy sövényvágó ollót. Ezután megfordul, odasétál a kocsiját tankoló nőhöz, megáll előtte kb. két méterrel, és miután a nő felnéz rá, fogja a sövényvágót, majd látványosan átszúrja vele a saját torkát. És ez csak egyetlen sokkoló jelenet a sok közül, amit látva elszörnyülködhetünk a Mosolyogjot nézve.

A film nagyon rátapinthatott a Zeitgeistra. Kis költségvetésű, sztárok nélküli filmként egy Magyarországon nem jelen lévő streamingcsatornára (Paramount+) szánták, ám olyan jól szerepelt a tesztvetítéseken, hogy a producerek megérezték rajta a siker szagát, és úgy döntöttek, mozikban mutatják be szerte a világon. A film a hét közepén lépte át a százmillió dolláros bevételt, miközben mindössze 17-be került, és a legnagyobb név benne Sosie Bacon, Kevin Bacon és Kyra Sedgwick lánya. De mit tud ez a horror, ami annyira megkülönbözteti a zsánerbéli társaitól?

Részlet a Mosolyogj című filmből (fotó: UIP-Duna Film/Paramount)

A kör után szabadon

„Az én dicsőségem az, hogy van egy normális életem” – Így befolyásolja életünket a gyerekkori bántalmazás

Szögezzük le gyorsan: aki eredetiséget keres, nem a Mosolyogjban fogja megtalálni. Parker Finn rendező mozija leginkább olyan, mintha A körből és a Valami követből gyúrták volna össze. Ahogy azokban, itt is egy átok szedi áldozatait, ami rászáll valakire, és ha bizonyos időn belül nem sikerül megszabadulni tőle, akkor végez az áldozatával. Míg a Valami követ pár éve egyfajta AIDS-parafrázisként működött, a Mosolyogjnak is van egy ilyen oldala: az átok itt azt próbálja szimbolizálni, hogyan adjuk át egymásnak a traumáinkat, és a traumáinkkal kapcsolatos fájdalmat. Ha egy családban valaki komoly traumát él át, biztosak lehetünk abban, hogy valamilyen formában annak egy részét a többiekre is ráakasztja, akik az így kapott traumájukkal élnek tovább, hogy aztán az ő traumájuk is hatással legyen valaki másra. Csak míg a valóságban ez a folyamat hónapok vagy inkább évek folyamán történik meg, a film felnagyítja ezt, és a hatás kedvéért néhány napja sűríti a folyamatot.

Talán ez lehet az oka, hogy olyan sok néző tud kapcsolódni a Mosolyogj történetéhez. Hiszen ha igazán komoly traumát még nem is mindenki élt át, mindenkinek a környezetében találni legalább néhány traumatizált embert, és sokan valósággal rettegünk attól, hogy előbb vagy utóbb ez bennünket is utolérjen. A Sosie Bacon által játszott főhőssel könnyű azonosulni, hiszen egy alkoholista, mentális beteg anya mellett nőtt fel, aki mellett rengeteget szenvedett, felnőttként pedig pont azért kezd el pszichiáterként dolgozni, hogy az olyan embereken segítségen, mint amilyen az édesanyja volt, és ezzel valahogy megnyugtassa a lelkét azért, amiért az anyjának nem tudott segítő kezet nyújtani.

Sosie Bacon és Jessie T. Usher a Mosolyogj című filmben (fotó: UIP-Duna Film/Paramount Pictures)

Amikor a mosolygás nem kedves

Persze hiába a jól felépített, átgondolt, működőképes üzenet, ha a film nem lenne veszettül szórakoztató, a kutya nem nézné meg. Parker Finn rendező olyan ijesztgetésmaratont akaszt a nyakunkba, amitől legszívesebben kirohannánk a világból. Általában nem vagyok vevő a jump scare-ekre, jobban szeretem, ha egy horror inkább a bőröm alá kúszik be és emiatt zsigerileg hatásos, de a Mosolyogj ebben is képes volt pozitív értelemben meglepni. Úgy tudott bekúszni a bőröm alá, hogy közben az elejétől a végéig teli van hangos jump scare-ekkel (ijesztgetésekkel). Mondjuk csak nagyjából minden második működik közülük, de mivel olyan sok van, még ez is nagyon meggyőző arány.

A Mosolyogj ragyogóan keveri a fantázia- és álomjeleneteket a valósággal: nehéz rájönni, mikor látjuk azt, ami a főhős fejében zajlik, és mikor azt, ami valójában történik, és ez extra feszültséget ad a közel kétórás filmnek. Mivel a mosolygást alapvetően a kedvességhez kötjük magunkban, van valami természetellenesen fenyegető abban, ha az emberek úgy mosolyognak, hogy közben szörnyűségeket követnek el. Ugyan a film sokszor él ezzel az eszközzel ijesztésként, mégis képtelenség ráunni, és még a sokadik mosolygó öngyilkost látva is elszörnyedünk.

Igényes kommersz izgalmas gondolatokkal

Ahogy azt A körben és a Valami követben is láthattuk, a főhősnek csak akkor van esélye a túlélésre, ha rájön, mivel cselezheti ki a rászállt átkot, ehhez pedig egy kis nyomozásba kell kezdenie. Rose a rendőr expasija segítségével göngyölít fel egy egészen hihetetlen és rémisztő öngyilkosság-láncolatot, hogy valahogy ráleljen az átka eredetére, és szembe tudjon szállni vele. A film egy magát racionális gondolkodású nőnek tartó pszichiáter kálváriája, mivel el kell engednie mindazt a tudást, ami a sajátja, és új utakat kell találnia, hogy élve úszhassa meg.

A Mosolyogj messze nem olyan elvont horror, mint mondjuk az Örökség vagy a Tűnj el! Jóval kommerszebb azoknál mind tartalmában, mind felépítésében, viszont a legtöbb kommersz horrorhoz képest sokkal átgondoltabb és hatásosabb a végeredmény. Sosie Bacon nevét pedig itt az ideje megjegyezni, mert nyilvánvaló, hogy legalább olyan jó színész, mint anyu meg apu.

A Mosolyogj már látható a magyar mozik műsorán.