Tegyünk úgy most egy cikk erejéig, mintha egy alternatív valóságban élnénk. Mintha egy olyan országunk lenne, amelyben a mobilitás természetes, ahol a migráció egyszerűen csak annyit jelent, hogy: ‘lakóhely megváltoztatása; elvándorlás egy területről, illetve betelepülés egy területre’. Mintha egy olyan országban laknánk, amelynek három-négymillió tagja szóródott szét a történelem során a nagyvilágban, ezért az anyaország maga is elfogadó, befogadó és ugyanolyan nyitott, kedves módon fogadja a hozzánk érkezőket vagy épp visszatérőket, mint ahogyan tagjait fogadta például Amerika, Kanada, Anglia, Németország vagy éppen Izrael. Mintha közösen hinnénk abban, hogy megtapasztalni más kultúrákat, más életmódokat, eltérő nézőpontokat hasznos, izgalmas tapasztalás lenne, és építene bennünket. Vagy lehet, hogy így is van?
Márton magról nevel zöldpaprikát San Franciscóban, mert vallja, hogy egy jó lecsóhoz igazi magyar paprika kell. Kedves, alapos és profi volt már akkor is, amikor hallgatóként a jégviharral küzdő Góbi-expedíció számára végezte az energiaellátási és rádiókommunikációs feladatokat, és most is az, amikor a világ legnagyobb közösségimédia-cégének, a Meta-nak a mérnöke. Mint hozzáteszi: munka után amatőr vitorlás versenyző és önjelölt ínyenc.
Márton: “Jó dolog világpiaci szinten értelmezhető fizetést kapni”
Néher Márton
„Elég szerencsésnek érzem magam, mivel nagyon sok helyen megfordultam: a legtöbb munka-utazás volt. Jártam sok európai országban Franciaországtól Montenegrón keresztül Belorussziáig, de eljutottam Delhibe, Tokióba, Rio de Janeiróba is. Külföldön laktam és dolgoztam Írországban, Kanadában és az Egyesült Államokban.”
Márton azt mondja, a projektmunkák keretei között meglátogatott helyek közül Párizs a kedvence, mert „van egy furcsa vibe-ja”. Külföldön lakni pedig… „Nálam holtverseny van Montreal es Kalifornia között, bár talán utóbbi felé billen a mérleg nyelve: itt ugrásnyi távolságra van tőlem a természet, és a nagyvárosi élet is.”
Márton jelenleg ugyanis Észak-Kaliforniában lakik, a Szilíciumvölgyben. Azt mondja, itt a legjobban a hely sokrétűségét szereti: „Fél óra alatt lehetek akár San Francisco belvárosában, hegyek között vagy a tengerparton; pár óra autózás télen a síparadicsom vagy a világhírű borvidék. Ami kicsit nehézkes, hogy a mostani lakhelyem nemcsak térben, de az időzónát tekintve is messze van Európától, ami miatt nehéz a napi szintű kapcsolattartás az otthoniakkal, ezen kívül drága az ottani élet, és sajnos minden évben egyre nagyobb a szárazság, sok az erdőtűz.”
Szilíciumvölgy, Észak-Kalifornia (Fotó: Getty Images)
A külföldre költözés már régóta érlelődött benne.
Látván, hogy a nyugati kollégáim mennyivel jobban élnek ugyanabból a munkából, vágytam a dologra. A kiváltó szikra az volt, hogy láttam, hogy mennyivel modernebb a nyugati vállalatvezetési kultúra. Körülbelül ekkoriban kezdett a korrupció elhatalmasodni Magyarországon, ami egyre jobban zavart, és megerősített a döntésemben.
És hogy miként összegzi Márton a tapasztalatait? „Nekem az volt az első és legnagyobb különbség, hogy Magyarországon, ha jó munkát végeztem, bebetonozódtam a pozícióba. Külföldön egyre nagyobb kihívásokkal (és az ezt követő előléptetésekkel) hálálták ezt meg. Emellett természetesen nagyon jó dolog világpiaci szinten értelmezhető fizetést kapni, jó dolog úgy bemenni a kórházba, hogy egy óra múlva úgy jövök ki, hogy elégedett vagyok a szolgáltatással. Jó úgy bemenni egy üzletbe, hogy nem azt érzem, hogy én teszek szívességet.”
Ágnes: “A gyerekeim nem Magyarországon fognak élni”
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes hobbiból táncol, énekel, tanít és két tinédzser lányt nevel. Jelenleg egy multicégnél dolgozik Szolnokon, közben – három kutyával és két cicával – tervezi külföldi életét. Vezetett már nagy csapatot, épített már saját vállalkozást. Mindig fejleszti magát, és egy csomó nyelven beszél.
„Recepciósként kezdtem, voltam HR-es, beszerző, beszerzési vezető, jelenleg pedig projektkontroller a pozícióm. Az Access Consciousness eszközeivel kezelek, és tanítok másokat is kezelni. Mindkét munkámat szívesen végzem, bár a második sokat segít abban, hogy ezt az elsőről is elmondhassam… Nem olyan rég egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem angol és német online korrepetálásokat tartani, amelyek lényege a nyelv mellett az érdeklődők önbizalmának növelése, és a szórakoztató nyelvtanulás. És még ezer ötletem van…”
Ági jövőre Olaszországba költözik. Hogy miért éppen oda? „Mert olaszul épp nem beszélek még. Egy német vagy angol nyelvterület túl egyszerű lenne… De túl a viccen, tavaly nyáron Triesztben és annak környékén töltöttünk a gyerekekkel egy hetet, és mindhárman elvarázsolódtunk a hely energiájától. Azóta tudatosan dolgozom azon, hogy olyan tevékenységekből szerezzek jövedelmet, amiket a világ bármely részén tudok végezni.”
Amellett, hogy Trieszt vonzó, Ágit még egy dolog motiválta.
A jelenlegi magyarországi helyzet számomra elszomorító. Annak ellenére, hogy viszonylag szerencsésnek érzem magam több szempontból is, meg vagyok győződve róla, hogy ennél lehet könnyedebben, több vidámsággal, több fejlődési lehetőséggel élni az életet egy olyan országban, ahol… hogy is mondjam…. bizonyos szempontból nagyobb a rend, és korrektebbek a viszonyok. És ami ugyanilyen fontos, szeretném a gyermekeimnek is megmutatni, hogy létezik más is. Lehet máshogy is. Hozzáteszem, ők már évek óta azt hajtják, hogy nem Magyarországon fognak élni felnőttként. Hogy mit hoz a jövő, majd kiderül, abban viszont biztos vagyok, hogy sokat fog hozzátenni az életükhöz egy másik ország megismerése, egy újabb nyelv elsajátítása.
Trieszt (Fotó: Getty Images)
Ági azt mondja, elsősorban több nyugalomra, több mosolyra számít és kedvezőbb fejlődési lehetőségekre. „Több kulturális rendezvény. Intenzívebb szociális élet. Kevesebb hétköznapi probléma. Tisztább energiák” – sorolja. „És milyen nehézségek jöhetnek? Nem szeretem ezt a szót. Lesznek majd megoldandó feladatok, de hívhatnánk őket lehetőségeknek is…”
Addig azonban még meg kell tanulnia olaszul is. „Egy éve tanulom, van még egy évem rá. Mindenképp meg szeretném ismerni az ország történelmét, kultúráját, a rendszereit. Illetve egy szakfordító képzés közepén vagyok, azt a végzettségemet is magammal vinném.”
Ági jelenleg a járműiparban dolgozik, és elképzelhető, hogy részben marad ebben az iparágban a költözést követően is. Emellett építi a további lehetőségeit is, ahogy ő fogalmaz: „Az utóbbi időben rájöttem, hogy sokkal több mindent tudok, mint azt korábban gondoltam volna. És bár nincs részletesen kidolgozott tervem a költözést követő időről, valahogy biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.”
Balázs mindent tud a zenéről, csodálatosan zongorázik és egy valódi gourmand. Két gyermek édesapja. Az elmúlt húsz évben a legkülönbözőbb méretű és hátterű szervezetekben állt helyt, mellette felépítette saját cégét, hogy szakértő csapatával a világ legkülönbözőbb pontjain dolgozó cégeket fejlesszen. A színpadon szuperhőssé változik, amikor a nemzetközi toborzásról beszél.
Balázs: “Nem a balatoni nyaralóra vágysz majd”
Paroczay Balázs
„Helló, Paróczay Balázs vagyok, talent sourcing-gal és toborzással foglalkozom, mint tréner és tanácsadó. Van két fantasztikus gyerekem, és meleg vagyok. Ja, ez kb. mindent elmond rólam” – így mutatkozott be nemrégiben. Jelenleg Firenzében él a párjával, de a munkája miatt rengeteget utazik, és ha éppen nem ő megy, akkor a világ jön el hozzá az online képzéseire. Hogy ez milyen érzés számára? „Szuper! 2008 óta foglalkozom nemzetközi toborzással, és 2013 óta vagyok “public speaker”, azaz konferenciaelőadó. Ennek köszönhetően nagyon régóta nem (vagy nem csak) magyarországi, hanem nemzetközi vagy épp globális kérdésekkel is foglalkozom. Seattle-től Sydney-ig volt szerencsém előadni a világ számos konferenciáján. Korrekt kihívás megérteni, hogy hiába beszélünk egy teremben mind angolul, mégis milyen keveset értünk egymásból. Megtanulni, hogy a másik ember miben más (és miben hasonló hozzám) számomra mindig is nagy öröm volt. Szeretek felfedezni, fejlődni, néha belefeszülni a változásba, majd szintet ugrani.”
Balázs azt mondja, hogy ha külföldön élsz és dolgozol, az elsősorban a gondolkodásodat fejleszti.
Kitágul a világlátásod – ezt szoktuk mondani, de szerintem itt valójában arra gondolunk, hogy kilépsz egy egysíkú, egyoldalú gondolkodásodból, és hagyod, hogy számodra teljesen új gondolatok, vélemények, hitek és meggyőződések hassanak rád. Ez abban is segíthet, hogy másként látod majd a céljaidat. Balatoni nyaraló helyett majd arra vágysz, hogy elutazz ide vagy oda. Megváltozik az értékrended. Másként fogsz beszélgetni emberekkel. Nyitottabban, megengedőbben, érdeklődve és néha sajnos kicsit felszínesebben is.
Balázst arról is kérdeztem, hogy mik voltak a legérdekesebb élményei, ha kulturális különbségekről beszélünk. „Az például felszabadító érzés volt, amikor végre megértettem, hogy milyen a saját hátterem, és az hogyan hat másokra. Például a holland kultúra alapvetően jól viszonyul a magyaros direkt kommunikációhoz, ám ott is vannak határok, amiket nem léphetsz át. Avagy egy tréningen, amit indiai toborzóknak tartasz, nem jó ötlet mindenki előtt kikérni egy résztvevő véleményét egy adott témáról, mert lehet, hogy annyira erős benne a megfelelési szorongás, hogy nem fog megszólalni A filippínók például mindent megtesznek, hogy elkerüljék a szégyent. Semmilyen konfliktusba nem állnak bele, nehogy rosszul süljön el a dolog. Vagy a másik nagy kedvencem, ami nekem sokáig nagyon nehezen ment: az amerikai kultúra. Arról általában felszínes, a Dallas nyomán alakult benyomásunk van csak. Megérteni azonban, mi az a self-marketing kultúra és hogyan lehet jól csinálni, egyben hogyan érezd magad benne komfortosan – igen, ezek mind részei ennek a kérdésnek!”
Firenze (Fotó: Getty Images)
Balázs sem kertel, amikor a nehézségekről kérdezem. „Nemrég volt az első évfordulóm Firenzében, és rájöttem, hogy egy csodás, de brutális év áll mögöttem. Új életet kezdeni egy új országban mindenkinek együtt jár a „saját poklával”. Tévedés azt hinni, hogy az életed nagy-nagy dilemmái Magyarországon maradnak. Á, dehogy! Azok jönnek veled. És mivel egy új térben vagy, egy kvázi lakatlan szigeten, ezek a dilemmák hatalmas erővel zúdulnak rád. Számomra a magány – amíg vártam, hogy a párom utánam költözzön – pusztító volt. Meg annak az érzése, hogy ténylegesen csak magadra számíthatsz. Megcsúszol a zuhanyban, megsérülsz, és senki, de tényleg senki nem fog segíteni! Kiabálhatnál meg minden… de ha nem kúszol ki négykézláb a zuhanyból, nem öltözöl fel, nem állítod el magadnak a vérzést, és nem húzod el a beled egyedül a patikába… érted, ha te nem csinálod meg mindezt, senki nem teszi meg neked. Na, látod, ebből is rengeteget lehet tanulni.”
A negyvenhárom éves Laci imádja az állatokat és a finom pezsgőt. Az informatikának talán nincs is olyan szeglete, amihez nem ért. Közben szenvedélyesen elkötelezett a professzionális, jövőálló szervezetek építése mellett, és díjat nyert vezetőként. Egy különleges ember, aki az extrovertált és az introvertált személyiségjegyek legjobb jellemzőit keveri. Aki már dolgozott vele, azt mondja, egyszerre lát a jövőbe, egyszerre stratégiai gondolkodású és megvalósító – úgynevezett vizionárius.
László: “Kár, hogy mostanáig vártam”
Popovics László
Laci idén februárban kezdte meg munkáját Nassauban, a Bahama-Szigetek fővárosában. „Sokáig „kalandorkodtam” a LinkedIn-en, és sok megkeresés érkezett, szinte mindegyik nagy tech vállalat megtalált, de nem volt meg az összhang a szervezeti kultúrában. Ennél a vállalatnál éreztem először, hogy megvan az összekapcsolódás, amelyet minden interjú visszaigazolt. Különleges volt a kiválasztási folyamat, mivel közel húsz körön keresztül interjúztattak, és száz százalékos megerősítést kapott a vállalat vezetője, hogy rám van szüksége. Az egy plusz a lokációhoz, hogy nyugdíjas éveim a tengerparton képzeltem el, igaz, Európában, de mivel itt még sosem jártam, nem mondhattam nemet, úgy, hogy még nem láttam. Tavaly novemberben kihívtak látogatóba, és akkor végleges lett a döntésem: itt akarok élni. Egyébként részletes személyiségtesztet töltettek ki velem, ami alapján kiderült egy vicces tény is magamról: a pénz fontossága a döntésemben nulla százalék volt. Ezzel együtt, ha többszörös bérrel kompenzálják a munkám, persze nem okoz gondot. Ám a leglényegesebb az volt, hogy a kiskutyámmal tudjak költözni.”
Laci azt meséli, teljes felhatalmazást kapott. „Nem kell hosszú menedzsment prezentációkat készíteni, ha értelmes a döntés, akkor egyszerűen meghozhatom. Az eredmények igazolnak, ezért fél éven belül már extra jutalmat is kaptam, amit otthon hét év alatt sem sikerült elérni. A cég hihetetlen mértékben támogatja a dolgozóit. Nem kérdés, ha egy eszköz kell a munkámhoz. A hivatali ügyintézés már más tészta, de arról nem a cég tehet. Ez egy ilyen ország, el kell fogadni. Ha megszokom, akkor hamar előjön a slow-life életérzés, és elillan a stressz, amit mi európaiak gyakran átélünk.”
Nassau (Fotó: Getty Images)
Laci az előző húsz évét a pénzügyi szektorban töltötte. „A mostani munkám nem sokban más, ha csak nem abban, hogy C szintű vezető lettem egy nemzetközi banknál. Sokkal nagyobb befolyást kaptam a vállalat életére, mint korábban. Ennek megfelelően az elismerések is gyorsabban érkeznek, ha nem pórázzal kell száz méteres sprintet futni…”
Ha most kezdené, azt mondja, nem várna ennyit.
Látom, hogy nemzetközi terepen mennyivel gyorsabb az előrehaladás, milyen mértékben bővíthetem saját szakmai tapasztalatom. Ezzel mérve az otthoni folyamatos hitegetés értéktelenné vált. Ha ezt tíz éve meglépem, mára teljesen más szintű szakmai körben mozognék. Most végre megint száz százalékban kihasználhatom a kreativitásom, amit el kellett nyomjak. Most nemhogy engedik, de el is várják, hogy a dobozon kívül gondolkodjam. Olyan megoldásokat hozok létre nap mint nap, amiről otthon álmodni sem mertem!
Négy érdekes, okos, különleges ember, akik bátran változtattak, próbálkoztak, keresték és megtalálták útjukat. De ez a mese nem azt üzeni, hogy a boldogság külföldön rejtőzik. Nem azt üzeni, hogy csak a nagyívű karrier építése vagy tengerpart hozhat számunkra örömet. Azt üzeni, hogy a legfontosabb, hogy bátran tegyünk próbát, bátran keressük meg a számunkra legjobb helyszínt, munkát és életmódot.
Kökényesi-Nagy Andrea
