Egy barátja születésnapját ünnepelte szeptember elején a 23 éves Sophie Bracken, amikor kizuhant egy negyedik emeleti lakás erkélyéről. Akkorát sikított, hogy egy arra haladó taxiban is meghallották, a sofőr hívta a mentőket.
Súlyos állapotban vitték a kórházba, az orvosok első diagnózisa szerint az is kétséges volt, hogy Sophie egyáltalán tud-e majd járni. 12 héttel a baleset után azonban Sophie megtette az első önálló lépéseit.
„A trauma és a stressz miatt azt hiszem, az elmém sok fájdalmat és érzést blokkolt, ami akkoriban volt. Emlékszem, ahogy a földhöz csapódtam, és éreztem, hogy elszakad a gerincem. De jobban aggódtam a családomért, az édesanyámért, mint magamért” – mondja a lány.
Édesanyjának, a 60 éves Rachel Clapmannek, a Bradfordi Királyi Kórház nővérének hatórás oda-vissza utat kellett megtennie tömegközlekedéssel, hogy meglátogassa lányát a kórházban. Mivel nem engedhetett meg magának egy szállodát, így Rachel kemény padokon, ablakpárkányon és műanyag székeken aludt a kórházban, hogy Sophie mellett maradhasson.
Sophie azt mondta: „Amint anya hozzám ért, megnyugtatott. Éreztem, hogy minden rendben lesz, bár nem volt minden rendben. Az, hogy anyám ott volt, pozitív hatással volt a gyógyulásomra. Nem hiszem, hogy átvészelhettem volna anélkül, hogy a családom velem van. Fantasztikus volt az ellátás, amit kaptam. Szerencsém volt, hogy az ország egyik legjobb kórházába kerültem.”
Rachelt végül egy traumaáldozatokkal foglalkozó csoport karolta fel és kifizették a szállodai szobáját, hogy lánya mellett maradhasson. „Én csak azt akartam, hogy megöleljem a kislányomat, és elmondjam neki, hogy minden rendben lesz…” – mondta Rachel, aki szerint Sophie-nak még hosszú utat kell megtennie.
Kirsty Christmas, a Day One adománygyűjtő menedzsere elmondta, hogy a megélhetési költségek növekedése egyre nehezebbé teszi a súlyos traumák által érintett családok dolgát. „A traumák túlélése csak a kezdet. Hiszünk abban, hogy senkit sem szabad hagyni, hogy egyedül építse újjá az életét.” (VIA)