Alexander Böhmer kicsi kora óta hajtogatta az anyukájának, hogy ha felnő, a Lufthansa légiutas-kísérője szeretne lenni, az álmát pedig sikerült is megvalósítania. Ám egy nap daganatos betegséget állapítottak meg nála…
Az elszánt steward most 24 éves és Kölnben él, tavaly október óta újra azt csinálja, amit a világon mindennél jobban szeret: repül, és a gépek fedélzetén az utasok kényelmét szolgálja. Mindaz, amin keresztülment, erőt adhat azoknak, akik hozzá hasonló problémákkal küzdenek, de inspiráló lehet azoknak is, akik úgy érzik, nincs elég kitartásuk, hogy céljaikat megvalósítsák.
Alexander ma már ismét dolgozik
Furcsa fájdalommal kezdődött
2018-ban Alex egy nap arra lett figyelmes, hogy fáj a térde. Nem gondolt semmi rendkívülire, azt hitte, csak beütötte jártában-keltében. „Otthon még viccelődtünk is, hogy nagy ügyesség kell hozzá, hogy valaki a térde belső felét üsse be” – idézi fel a sokat látott légiutas-kísérő, aki úgy vélte, a legrosszabb, ami számításba jöhet, a szalagszakadás. A fájdalom azonban nem enyhült, sőt egyre inkább erősödött. Több orvost is felkeresett, ám érdemben nem tudtak neki segíteni, sőt olyan is akadt köztük, aki azt hitte, csak szimulál, hogy ne kelljen dolgoznia.
Hónapok teltek el, mire egy szakember végre komolyan vette Alex panaszait és megkereste az okát: ő közölte a hírt, hogy a fiú térdét csontrák támadta meg. „Amikor meghallottam, hogy mivel állunk szemben, az volt az első gondolatom, hogy nem fogom túlélni. Rettegéssel töltött el a felismerés, hogy a szüleim elveszíthetik a gyereküket, ami leírhatatlan fájdalom lett volna számukra” – emlékszik vissza Alex.
Azonnal kezdetét vette a kemoterápiás kezelés és több műtéten is átesett. Az egyik beavatkozás után olyan erős gyulladás alakult ki a szervezetében, hogy fel kellett függesztenie a kezelés-sorozatot és fontos döntést kellett meghoznia, amiben sokat segített az édesanyja. „Amikor felmerült az amputáció lehetősége, anyukám azt mondta, jobb, ha egy lábbal életben maradok, mintha két lábbal meghalok” – meséli a légiutas-kísérő, aki a kórházba is mindig magával vitt egy szívének kedves repülőgép-modellt.
Számolta a napokat, hogy újra dolgozhasson
Az utolsó munkanapja és a visszatérése között 1518 hosszú nap telt el, Alex tényleg alig várta, hogy újra a fedélzetre léphessen: „A repülés iránti szenvedélyem segített abban, hogy mindent kibírjak. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy ha túl leszek rajta, ismét repülni fogok” – mondja, majd hozzáteszi, hogy az első tökéletes kontrollvizsgálati eredményt 2019 augusztusában tarthatta a kezében.
Ahhoz, hogy betartsa a saját magának tett ígéretet, komolyan meg kellett küzdenie: egy imbolygó repülőn sokszor még két lábbal is nehéz talpon maradni, nemhogy egy protézissel! Alexnek meg kellett tanulnia az egyensúlyozást, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat, mint mondja, kezdetben még a felállás is óriási kihívást jelentett számára.
Bebizonyította, hogy bármire képes
Felépülése alatt sokat posztolt a közösségi oldalán, ahol rengeteg követőre tett szert. „Nagy szükségem volt arra, hogy valaki bátorítson, utat mutasson nekem, ezért még a műtétem előtt rákerestem az amputated hashtagre. Így találtam rá egy várandós anyukára, aki lábprotézist viselt. Ő ébresztett rá arra, hogy nem kell az eséstől tartani, hiszen ha nem tudna stabilan járni, biztos, hogy nem vállalta volna be a várandósságot” – folytatja Alex, aki nagyon sok erőt kapott a netes közösségtől.
„Olykor elbizonytalanodtam, olyanokat kérdezgettem magamtól, hogy vajon képes leszek valaha arra, hogy egyedül főzzek valamit? Aztán sok-sok edzéssel, személyre szabott fizioterápiával és szorgalommal egyre erősebb lettem, egy napon pedig az orvosaim is kimondták, hogy újra készen állok a repülésre” – ez óriási boldogsággal töltötte el, és amint lehetett, az amputáció után vissza is tért a régi munkájához. Az időközben összegyűjtött 100.000 követője mostanában ritkábban lát tőle posztokat, mert ideje nagy részét munkával tölti, de nem veszik zokon, hiszen pont ez volt az, amiért egy emberként drukkoltak neki.
Forrás: Via, Fotó: Profimédia
