Amikor a rák a vérünket támadja meg

A rosszindulatú vérképző- és nyirokszervi, azaz onkohematológiai megbetegedésekkel – köznyelvi nevén vérrákkal – évente
hozzávetőlegesen 1,3 millió új beteget diagnosztizálnak a világon.
Ide tartoznak a különböző nyirokcsomó- és a csontvelő eredetű daganatok, amelyek a rákos megbetegedések mintegy 7 százalékáért felelősek.

Mi a vérképző szervek szerepe a szervezetben?

Legfontosabb vérképző szervünk a csontvelő, ez termeli a vérben található vörösvértesteket, fehérvérsejteket és vérlemezkéket. A fehérvérsejtek elsősorban az immunrendszerünk működéséért felelősek, és a kórokozók elleni védekezésben játszanak fontos szerepet; a vérlemezkék a véralvadásban töltenek be lényeges feladatot; míg a vörösvértestek az oxigént szállítják szervezetünkben.

A vérképző szervek közül a csontvelő mellett még a nyirokcsomókat kell megemlítenünk, ezek nem sejteket termelnek, hanem a fehérvérsejtek éréséért felelősek.

A vérképző szerveknél is megjelenhetnek daganatos betegségek, a jelenleg rendelkezésre álló diagnosztikai eszközöknek, módszereknek köszönhetően ezek már könnyen beazonosíthatók.

Az orvostudomány több mint 100 onkohematológiai betegséget különböztet meg.

Közülük a legfontosabbak 3 csoportba sorolhatóak: A csontvelő daganatos megbetegedései, azaz leukémiák; a nyirokcsomó eredetű daganatok, azaz limfómák; illetve a csontvelő plazmasejtjeinek daganata, azaz myeloma.

Sajnos legtöbbjükkel kapcsolatban nem tudjuk, hogy mi váltja ki őket, így egyelőre a megelőzésükre sem nagyon van lehetőség.

A tünetek nagyon sokrétűek lehetnek:

Többek között vérszegénység, gyengeség, fáradékonyság, alacsony vérnyomás, hajhullás, vérzékenység, valamint vissza-visszatérő fertőzések utalhatnak a betegség jelenlétére. Myeloma esetén ezeken kívül a legfőbb jelek a csontfájdalom, a fogyás illetve a minden előzmény nélkül fellépő veseelégtelenség.

Milyen orvosok vesznek részt a kivizsgálásban és a gyógyításban?

A diagnosztikai vizsgáltok elvégzése, illetve a kezelési terv felállítása elsődlegesen a hematológus feladata, de a kivizsgálás és a kezelés más szakorvosokkal történő szoros együttműködésben történik.

A korszerű laboreljárásoknak köszönhetően ma már a diagnózishoz is könnyebben és gyorsabban hozzájuthatunk, indokolt esetben a laborvizsgálatot csontvelő mintavétellel, illetve nyirokcsomó biopsziával egészíthetik ki, amelyeket a patológus értékel ki. Ezeket helyi érzéstelenítés mellett végzik, ami nem jár fájdalommal, inkább csak kellemetlen érzés, sőt, kórházi ellátásra sincs szükség hozzájuk; járóbeteg ellátásban megoldható mindkét beavatkozás.

A betegség kiterjedését röntgen-, CT- vagy Pet-CT- vizsgálatokkal mérik fel, ebben radiológusok segítik a hematológusokat.

Az onkohematológiai betegségek kezelése az elmúlt években rendkívül sokat fejlődött. Korábban csak az igen sok mellékhatást okozó kemoterápiák álltak rendelkezésre. Ma már ennél sokkal korszerűbb eljárások közül is választhatnak az orvosok: ezek olyan célzott, daganatellenes kezelések, amelyek kevesebb mellékhatással járnak és eredményesebbek is. A betegségek egy része ma már tablettás úton is kezelhető, amit a beteg otthon is szedhet, nem szükséges bejárnia vagy befeküdnie a kórházba.

A cikk az Abbvie támogatásával készült.