Júliusban az értesülések szerint a rákkeltő anyagok közé sorolja az aszpartámot az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákkutató ügynöksége, az IARC. Talán elsőre azt gondolod, hogy ez a hír téged nem érint, de jelenleg az aszpartám az élelmiszeripar egyik legkedveltebb édesítőszere, amit cukor helyettesítésére (mennyiségének csökkentésére) használnak, és gyakorlatilag a desszerteken keresztül egyes lekvárokon át a rágókig és italokig nagyon sok mindenben megtalálható, igen, a kólában is. Ha figyelmesen áttanulmányozod az összetevők címkéjét, meglepődve fogod tapasztalni, hogy milyen gyakori szereplő a feldolgozott élelmiszerek listáján.
A WHO adalékanyagokkal foglalkozó bizottsága, a JECFA 1981 óta töretlenül kiáll amellett, hogy az aszpartám teljesen biztonságos, a fogyasztóknak nem kell aggódniuk miatta, így most egy érdekes és összetett helyzet állt elő: tényleg szembemennek mindazzal, amit több mint 40 évig hirdettek? És ha igen, akkor hogyan tovább?
Amit az aszpartámról tudni kel
Az aszpartám a cukornál körülbelül kétszázszor édesebb édesítőszer, amit az Európai Unióban engedélyezett élelmiszeradalékként használnak. Mivel az íze nagyon hasonlít a cukoréra – nem úgy, mint egyes édesítőszerek –, ezért gyakorta használják diétás termékek édesítésére. Az aszpartámot az összetevők között alapvetően E 951 számmal jelölik, de saját nevén is szerepelhet, a lényeg, hogy mindkét esetben kötelező feltüntetni, hogy fenilalanin forrásról van szó, ugyanis fenilketonúriában szenvedők (egyfajta anyagcserezavar, amiben a szervezet nem tudja a fenilalanin aminosavat bontani) számára tilos a fogyasztása. Bár a jelenlegi álláspont szerint az aszpartámfogyasztás a meghatározott érték alatt nem kockázatos, az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) időről időre kötelezően felülvizsgálja, hogy a legújabb eredmények alapján ítélje meg a rizikófaktorát.
Az aszpartám kizárólag az EFSA által meghatározott élelmiszerek édesítéséhez engedélyezett, ott is korlátozott mennyiségben, ezek a következők:
Ez lesz a vesztünk?
Még mielőtt a féltudományos magyarázatokra rátérnénk, nézzük meg, hogy pontosan mi is történt, amiért most az aszpartám ismét terítékre került. Nem olyan régen a WHO arról adott ki nyilatkozatot, hogy a mesterséges édesítőszerek fogyasztása nem feltétlenül járul hozzá az egészséges életmódhoz. Egészen pontosan arra hívták fel a figyelmet, hogy
- a testzsír csökkentése szempontjából semmilyen előnnyel nem jár a fogyasztásuk,
- hosszú távon pedig nemkívánatos egészségügyi problémák alakulhatnak ki a 2-es típusú cukorbetegségtől kezdve a szív- és érrendszeri betegségekig.
Mi az, amit az átlagember ebből kihallott? Hogy a mesterséges édesítőszer az rossz, így – annak ellenére, hogy a szakemberek igyekeztek hangsúlyozni, hogy erről szó sincs – megint fellángolt az aszpartám körüli kétség, ami egyébként az elmúlt négy évtizedben állandó vita tárgyát képezte.
Fotó: Getty Images
Az IARC döntéseit rengeteg kritika éri amiatt, mert besorolási szintjeik nem teljesen egyértelműek: rákkeltő, valószínűleg rákkeltő, esetleg rákkeltő és nem osztályozható. Ami körülbelül olyan, mint a házi személyiségteszteken az igaz rám, kicsit igaz rám, általában igaz rám, vagy a nem igaz rám. A besorolások inkább tűnnek ajánlásnak, mint tényleges minősítésnek. Ráadásul ők azzal foglalkoznak, hogy mi az, ami daganatos betegséget okozhat (ezt nevezik angolul hazardnak), és nem pedig azzal, hogy milyen mértékű ennek a kockázata (azaz a risk). Márpedig kicsit sem mindegy, hogy melyikről beszélünk.
Itt kell hangsúlyozni azt is, hogy nem veszik figyelembe, hogy mennyi a biztonságosan elfogyasztható mennyiség (jelen esetben az aszpartámból), pusztán a rendelkezésükre álló kutatások alapján – kicsivel több, mint ezer vizsgálatról beszélünk – felmérik, hogy az adott dolog egyáltalán potenciális veszélyt jelent-e vagy sem.
Ezzel azonban az a probléma, hogy a fogyasztók riogatása alapjaiban kihat az élelmiszeriparra, ami tényleg nagy mennyiségben dolgozik a mesterséges édesítőszerrel a cukorfogyasztás visszaszorítása miatt, hiszen a legfrissebb adatok szerint a világ felnőtt lakosságának 39 százaléka túlsúlyos, 13 százaléka pedig erősen elhízott. (2020-ban arról számolt be a WHO, hogy 39 millió öt év alatti gyerek szintén túlsúllyal vagy elhízással küzdött.)
Mire akkor a hírverés?
Jogosan merül fel, hogy akkor most mi ez a „hiszti”? Leginkább az, hogy az IARC besorolása nem tekinthető teljesen bizonyosnak. Az aszpartám esetében például arról van szó, hogy a vizsgált adatok alapján emberre nézve nem találták rákkeltőnek, viszont az egér- és patkánykísérletekben igen, eszerint az esetleg rákkeltő kategóriába esik, ami szükségtelen riadalmat kelt, hiszen nincs elég bizonyíték arra vonatkozóan, hogy tényleg problémás lenne. Korábban egyébként a feldolgozott vörös hús fogyasztását a dohányzáshoz hasonlította a szervezet, de mértéket itt sem neveztek meg. Nyilván, ha valaki reggelire, ebédre és vacsorára is vörös húst eszik, az növeli a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, de összességében is elmondható az egyoldalú táplálkozásról, hogy egészségtelen.
Tehát nem csupán az aszpartám megítélése forog kockán, hanem az IARC létjogosultsága is, akik gyakran kapják meg a kritikát, miszerint felesleges pánikot keltenek.
Mire számíthatunk? Június 14-én két hivatalos állásfoglalás fog születni. Az egyik az IARC felülvizsgálatának eredményét tartalmazza majd az édesítőszerrel kapcsolatban, a másik JECAF nyilatkozatát, amiből megtudhatjuk, hogy félni kell-e az aszpartámtól.
Mértéktartás mellett nem lehet gond
A JECFA – és számos nemzeti szabályozó hatóság szintén – azt mondta eddig, hogy az aszpartám biztonságosan fogyasztható, amennyiben valaki betartja a rá vonatkozó előírásokat, azaz testtömegkilogrammonként nem fogyaszt többet napi 40 milligrammnál naponta.
Ez azt jelenti egy 60 kilogrammos felnőtt esetében, hogy napi 12-36 doboz diétás üdítőt kellene meginnia – a benne lévő aszpartám mennyiségétől függően – ahhoz, hogy az tényleges problémát idézhessen elő.
Mindez egybecseng azzal, amit Szabó Adrienn klinikai dietetikus megfogalmazott:
„Az aszpartám három anyagból épül fel: aszparaginsav – ami például az aszparáguszban, azaz a spárgában jelen van. Van benne fenilalanin, ami nemcsak aminosav, tehát fehérjét építő anyag, mint az aszparaginsav, hanem egy esszenciális zsírsav, ami létfontosságú a szervezet számára, előállítani nem is tudja. Az aszpartámban körülbelül 10 százalékban van jelen metanol, tehát metil-alkohol, ami valóban egy toxikus vegyület, ezzel kapcsolatban bizonyították be az aszpartám káros hatását. Csakhogy olyan mennyiségben sikerült ezt bizonyítani, ami akkor lenne toxikus, ha egy nap körülbelül 300 liternyi aszpartámos kólát innék meg. Irreleváns mennyiség.”
Fotó: Jeffrey Greenberg/Education Images/Universal Images Group via Getty Images
Adrienn emellett hangsúlyozta, hogy a szervezetünkben a tápanyagok bontása során egyes estekben keletkezik metanol, tehát az aszpartám – amiből tényleg elenyésző mennyiséget használunk, mert 200-szor édesebb, mint a cukor –, nem lesz káros, hogyha normál étrendi mennyiségben fogyasztjuk.
És hogy még egy szakember véleményét is idecsempésszük, Frances Hunt-Wood, a Nemzetközi Édesítőszer Szövetségtől (ISA) a következőket mondta a BBC-nek: „Az aszpartám a történelem egyik legalaposabban kutatott összetevője, világszerte több mint 90 élelmiszer-biztonsági ügynökség nyilvánította biztonságosnak.”
