Vélemény a Gálvölgyi János ügyében megszüntetett nyomozásról

Nem történt bűncselekmény Gálvölgyi János mentővel kórházba (nem) szállítása ügyében, a rendőrség megszüntette a nyomozást.  Mindenki nyugodjon meg, nincs itt semmi látnivaló, az élet megy tovább.

Vagyis, lépjünk már hátra egyet, poroljuk le az önvédelemből naftalinba tett józan eszünket, úgy is mondhatnám, kapjunk a fejünkhöz: milyen bűncselekményről beszélnek?

Ha valaki egy kő alatt töltötte volna az elmúlt hónapokat, dióhéjban az történt, hogy a neves művész rosszul lett, félrebeszélt, nehezen lélegzett. A családja mentőt hívott hozzá, ami még fél óra múlva sem érkezett meg, így maguk vitték be autóval a beteget a kórházba, ahol intenzív osztályon kezelték, végül, szerencsére, meggyógyult.

Na, erre találta ki a hatóság, mivel valamit reagálni kellett a népharagra, hogy lázas munka látszatát keltve megvizsgálják, van-e az ügyben többletfelelőssége valakinek, ami túlmutat a munkahelyi mulasztáson, magyarul, történt-e bűncselekmény,  de le is zárták az ügyet azzal, hogy nem történt.

Fotó: Getty Image

Az egyszeri olvasó meg csak pislog: mi ez a hülyeség már megint? Senki se hiszi, hogy egy rosszindulatú troll ült a 112 másik végén, aki úgy okoskodott a tenyerét dörzsölve, hogy „Hehe, ha P2-be sorolom, akkor lehet, hogy meghal a művész, mire kiér a mentő, és akkor kevesebb nevetés lesz az országban. Kevesebb nevetés: kevesebb kilátszó fog, és tádám, már meg is oldódott a honi fogorvoshiány.”

Ezzel az erővel azt is vizsgálhatta volna a rendőrség egy kicsit, pár napig, hogy látott-e Gálvölgyi János a múlt héten oposszumot: de hogy jön az ide?

Megmondom, mi az, ami viszont, ezzel szemben, valóban megfordult az emberek fejében és amit vizsgálni kellett volna.

De persze ez a kérdés csak költői, valójában jól tudjuk a választ: kapacitáshiány van, a mentők, főleg a fővárosban, iszonyatosan leterheltek, rengeteg hívást kapnak, rangsorolniuk kell, hogy mi a fontosabb. A mentési feladatokon kívül pedig időnként még megkapják a nyakukba a Covid-tesztelést, most meg újabban az orvosi ügyeletet is, oldjátok meg, profik vagytok alapon. Elrangsorolták, hibáztak.

Lényeg, hogy a művész úr meggyógyult. Nos, ennek szívből örülök, és további jó egészséget kívánok neki, ugyanakkor, és akkor lépjünk még egyet hátra: valójában mégsem ez a lényeg. Hanem az, hogy neki most szerencséje volt, de lehet, hogy holnap Józsi bácsinak Botykapeterden nem lesz ekkora szerencséje, mert nem áll autó a ház előtt, és nincsenek lányai, akik megmentik az életét. Ő például arra számít, hogy a mentők majd kimennek érte, ha félrebeszél és nem kap levegőt, és beviszik a kórházba. Ezért fizeti az adóját, ezért fizette egész életében, hogy az állami szolgáltatásokhoz, például a mentőhöz, szükség esetén hozzájusson.

Ehhez képest leginkább ahhoz a sárga csekkhez jut hozzá, amin az Országos Mentőszolgálat évről évre pénzt kunyerál a lakosságtól, a működésének fenntartása érdekében. Egy mentőtiszt nettó 300 ezret keres, egy mentőorvos 400 ezret, túlórákkal, pótlékokkal együtt, szóval nagyjából annyira vonzó és megbecsült ez a pálya Magyarországon, mint a tanári. És akkor, ha történik valami, nem azt vizsgálják meg, hogyan lehetne javítani a helyzeten, hogy lehetőleg ne haljon meg senki, hanem büntetőeljárást indítanak, amit bűncselekmény hiányában rögtön le is zárnak. Remek. Még jó, hogy senkit nem zártak börtönbe nagy lelkesedésükben, hogy példát statuáljanak.

Szülővárosomban nemrég a lakosság összefogott, és felújította a mentőállomás helyiségeit, mert már olyan állapotban voltak, hogy az leírhatatlan. A civil jó cselekedetből fakadó elégedettséget (azonkívül, hogy éreztük, ez nagyon nem a lakosság dolga lett volna) ugyanakkor árnyalta, hogy az épület külső falára viszont ki kellett biggyeszteni a Vigyázz, omlásveszély! táblát, mielőtt a járókelők fejére esik a vakolat. De hát, végül is, amíg a lakosság hajlandó szabadidejében kifesteni a mentőállomást, és semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy sárga csekken támogassa a mentőszolgálatot azért, hogy ne dőljön be, akár el is viheti az autóján a szeretteit a kórházba. Addig se kell erre költeni a befizetett adót. 

Habár szerintem nem ez a jó út. Ha a lakosság tényleg tenni szeretne valami helyénvalót a mentőszolgálat működőképességének  megőrzéséért, a pihenőszoba meszelése helyett például fejleszthetné a demokráciatudatát: mi az, ami jár neki, amihez ragaszkodnia kellene az adójáért cserébe. Továbbá fejleszthetné az egészségügyi ismereteit, megtanulhatná megkülönböztetni a rohamkocsit igénylő esetet egy fájdalomcsillapítóval kezelhetőtől. De még ennél is hasznosabb lenne, ha a primer humorú pernahajderek felhagynának a fals riasztásokkal, hogy legalább ezekre ne kelljen égetni az erőforrásokat – miközben lehet, hogy máshol éppen félrebeszél, fuldoklik és az életéért küzd valaki.