Oakley Debbs története nemcsak azért lett világhírű, mert szívszorító az eset, hanem mert a 11 éves fiú szeretett piros tornacipője, amit élete utolsó napján viselt, jelképpé vált. A szülők létehozták a Red Sneakers for Oakley alapítványt, amelynek erőforrásait az élelmiszer-allergiával kapcsolatos oktatásra és figyelemfelkeltésre fordítja szerte a világon.
Az új magyar szabályok szerint az iskolákban mindig kell legyen egy EpiPen (adrenalin autoinjektor), de azt már nem fizeti az állam, az iskolának kell kigazdálkodnia. A szabályozásra törekvés a tavaly Újpesten, allergiás reakció miatt elhunyt hétéves kisgyerek esete után indult el, és lett belőle mára az a félmegoldás, amivel most elindult az iskolai év. A legsúlyosabb esetben egy allergiás reakció anafilaxiás sokkot válthat ki, ami EpiPen nélkül halálos is lehet. A probléma nemcsak Magyarországon létezik, az egyik leghíresebb eset a 11 éves Oakley Debbs halála, akinek egy adrenalin injekción múlt az élete.
Hiányos tájékoztatás
A Red Sneakers for Oakley híres logója (Forrás: Red Sneakers for Oakley)
Oakley asztmában és – ahogy az orvosai nevezték – „enyhe” mogyoró- és dióallergiában szenvedett. Sajnos a fiú orvosai soha nem világosították fel a családot arról, hogy ezek komoly allergiák, amiket kezelni kell és megvédeni a gyereket. A szülők úgy érzik, hogy ha rendes információt kaptak volna az ételallergiáról, Oakley halála elkerülhető lett volna. A gyerek orvosai az asztmás rohamokra koncentrálva adtak utasításokat a szülőknek, de az adrenalin injekciókról nem ejtettek szót. Emiatt a szülők nem voltak felkészülve az anafilaxia – az allergénekre adott akut, több szervet érintő, életveszélyes reakció – jeleinek felismerésére. Valójában a Debbs család először a sürgősségi osztályon hallotta az „anafilaxia” szót, Oakley halálának éjszakáján.
2016-ban a család hálaadásra elutazott a rokonokhoz, ahol a vacsorán Oakley véletlenül diós süteményt evett – ez váltotta ki végül az anafilaxiás sokkot. Pedig a fiú már gyakorlottan ellenőrizte az ételek címkéit dió- vagy mogyorószármazékokat keresve, ám a süti a vacsora mellé ajándékként érkezett az étteremből, ahonnan rendeltek, senki sem vásárolta külön, ezért fordulhatott elő, hogy ellenőrzés nélkül került az asztalra. Oakley és édesanyja csak a sütievés után érzték meg a dióízt a desszerten, ekkora pedig azt tették, amit általában szoktak, és Benadrylt adtak neki tabletta formájában. Bár a gyerek száján csalánkiütés jelent meg, egyébként jól érezte magát, és a gyógyszer után a kiütés is eltűnt. Ezek után a fiú több, mint egy órán át játszott az unokatestvéreivel, majd lezuhanyozott és fogat mosott.
Miközben lefekvéshez készülődött, Oakley megemlítette az édesanyjának, hogy fájdalmat érez a mellkasában, de a légzése rendben volt.
Körülbelül 15 perccel később Oakley bejött a szülei szobájába, és hasfájásra panaszkodott, majd hirtelen hányni kezdett. Hányás után azt mondta, hogy jobban érzi magát, és az édesanyja feltételezte, hogy bármi is volt az oka a rosszullétnek, kijött, és minden rendben lesz. Nem sokkal később azonban a fiú ismét hányt, és a légzése is romlott, ezért az édesanyja beállította az asztmás porlasztót, ám Oakley levegő után kapkodva azt kiáltotta, hogy „Hívd a 911-et! Nem akarok meghalni!”, majd eszméletlenül az apja ölébe zuhant.
Az adrenalin megmentette volna
Az elsősegélynyújtók gyorsan kiértek, de Oakley vérnyomása leesett, szívrohamot kapott, és leállt a légzése. Nem volt náluk adrenalin. A mentősök 15 perccel később érkeztek meg, adrenalint adtak be a gyereknek, újraélesztették, de az utolsó lélegzetvétele és a szívverés újraindítása között eltelt idő túl hosszú volt, eddigre már a fiú agya nem működött. A sürgősségi osztályon kapta a család a hírt, hogy Oakley túl sokáig nem kapott oxigént, már nem fog magától újra lélegezni.
Debbék minden minden lehetséges megoldás után kutattak, ám nagyon kicsi az esélye annak, hogy valaki túléljen egy súlyos anafilaxiás sokkot, majd visszatérjen. A család még három napig lélegeztetőgépen tartotta Oakley-t, ám a vizsgálatok után a kórházban azt javasolták az orvosok, hogy állítsák le a lélegeztetőgépet, mert a fiú már nincs velük.
Oakley Debbs a kórházban meghalt, holott egy EpiPen, az adrenalin megmenthette volna az életét.
A család azóta azért dolgozik, hogy minél több emberhez jusson el az életmentő információ és hogy az EpiPen elérhetővé váljon minden ételallergiás számára, hogy másokkal ne történhessen meg az, ami az ő fiukkal.
„Az Egyesült Államokban minden 13. gyermekből 1 ételallergiás, és a számok csak egyre magasabbak – írja a Red Sneakers for Oakley honlapján a fiú édesanyja. – Szeretnénk, ha a közvélemény megértené, hogy az ételallergiára nincs gyógymód. Minden háztartásnak és iskolának rendelkeznie kell vészhelyzeti tervvel, és biztonsági óvintézkedésként szükség van adrenalinra, például EpiPenre vagy AUVI-Q-ra. Változásra van szükség.”
Miért van egyre több ételallergiás gyerek?
A Nápolyi Egyetem tanulmánya szerint összefüggés van a gyerekkori ételallergiák és a feldolgozott készételek között. Ide tartoznak a mikróban melegített dobozos ételek, a popcorn, a csokik és minden, amire a junk food kifejezés illik. A tanulmányban külön kiemelik Amerikát, mert ott a cukor és a mikrós étel a fő tápanyagforrás a gyerekek számára. De a britek sem állnak jobban: 1990 óta 500 százalékkal lett több az ételallergiás gyerekek száma. A tanulmány szerint általánosságban elmondható, hogy a gyerekek kalóriabevitelének a felét teszik ki a feldolgozott élelmiszerek.
