Honnan jött a Menstrupédia képregény ötlete?
A képregényt egy indiai házaspár írta egyrészt azzal a céllal, hogy a serdülőkorral kapcsolatban edukálják a gyerekeket, másrészt az angol nyelv tanulásában is segítsék őket, ugyanis Indiában ez második anyanyelv, a képregény is angolul jelent meg először. A kiadvánnyal egy fogamzásgátlással kapcsolatos kongresszuson találkoztam először, ahol különféle edukációs anyagokat mutattak be. Nagyon megfogott a szerző egyik mondata. Úgy fogalmazott, hogy
ezt a könyvet a kilencéves önmagamnak írtam.
Amikor először átlapoztam, bennem is ez a vágy támadt fel, hogy bárcsak így beszéltek volna velem erről annak idején. Szerintem ez a generációnknak elég általános érzése. A könyv viszont annyira megtalálja azt a hangnemet, hogy hogyan lehet úgy tálalni ezt a témát, mint aminek örülni lehet! Egyrészt nagyon pozitívan állítja be a serdülőkort, a test működését, változását, másrészt teljes természetességgel beszél azokról a helyzetekről, amik ezekből a változásokból adódnak. Például teljes nyíltsággal tárgyalja az átázást is, elmondja, milyen ruhát vegyél föl, mikor menstruálsz, min látszik kevésbé a folt, mit tegyél, ha mégis „baleset” történik. Emlékszem, hogyan csúfolódtak gyerekkoromban az osztályban azon, aki átázott. Ez a könyv viszont beszél róla, hogy ilyen mindenkivel történik, ez nem nagy ügy, és eszközt is ad a gyerekek kezébe. Szerintem ez hihetetlen felszabadító.
Dr. Farkas Eszter szülész-nőgyógyász, a könyv szerzője
Volt olyan dolog, amit az indiaihoz képest meg kellett változtatni a magyar kiadásban?
Néhány olyan dolgot, ami számunkra kulturálisan idegen. Például a menstruáció alatti tisztátalanságot, azt, hogy lehet-e ilyenkor templomba menni például. Vagy sok nő Indiában rongyokat használ betét helyett, ezért olyan instrukciókat is tartalmazott a könyv, hogyan tudsz magadnak ruhadarabokból betétet készíteni. A tamponhasználattal például kiegészítettük a képregényt, a harmadik kiadásba pedig beleírtam a menstruációs bugyit is, mert itthon egyre nagyobb az érdeklődés a zero waste dolgok iránt.
A mi társadalmunkban is megy a tabusítás a mai napig, most például a Vendég a háznál című műsorra szabtak ki pénzbüntetést, mert a menstruációról beszélgettek főműsoridőben. Az első menstruációmról nekem az a megélésem, hogy eszméletlen módon készültem rá, mégis, amikor megjött, a külvilágtól mégsem kaptam azt a lelkesítő visszajelzést, amire szükségem volt. Hogy látod, hogy vannak most a szülők vagy a gyerekek az első menstruáció témájával?
Szerintem még mindig kevesebb az a nő és lány, aki így örül neki. Sajnos a mai napig hallok olyat a nőgyógyászati rendelésen, hogy egy anya azt mondja a kislányáról, hogy „a hétvégén volt beteg”. Bár már vannak próbálkozások arra, hogyan lehetne a menstruációról pozitívan beszélni, akár meg is ünnepelni, mégis azt látom, hogy még mindig sokaknál jelen van az a hozzáállás, hogy „na, lányom, te is megkaptad a női sorsot”. Ezek nem jó szuggesztiók.
Forrás: Menstrupédia
A lelki hozzáállásunkat ezek a szuggesztiók biztosan nagyon meghatározzák, de vajon azt is, hogy fizikálisan miként éljük meg a menstruációt?
Ha elmondják előre, hogy a menzesz pocsék, fájni szokott, tűrni kell, akkor nyilvánvalóan sokkal rosszabb lesz a megélése. A menstruáció, a szex, a szülés mind nagyon komplex folyamatok. Arra, hogy ki hogy éli meg ezeket, nagyon sok minden hat – mindaz, amit hallottunk, láttunk, tapasztaltunk addigi életünk folyamán. Van, akinél egy szerencsétlen félmondat képes nagyon rossz irányba terelni ezeknek a megélését – de többnyire az a jellemző, hogy sok-sok részletből rakódik össze, hogyan viszonyulunk a testünkhöz, a szexualitásunkhoz.
Azt írod a honlapon, hogy a könyv nem felvilágosító könyv, miért?
Magyarországon felvilágosítás alatt általában azt értjük, hogy valaki elmagyarázza, mi az a szex. Ebben a könyvben azonban csak egyetlen ábra szemlélteti, hogy az anyától jön a petesejt, az apától a hímivarsejt, de a szexuális aktust részletesen nem taglalja. Szerintem a 8-9 éves gyerekek esetében, akikhez a könyv szól, nem is az az elsődleges kérdés, hogy hogyan zajlik a szex, és sokuk számára ez a téma riasztó is lehet. Ha olvasás közben felmerülnek kérdések, akkor lehet erről együtt beszélgetni. A Menstrupédia fókuszában inkább a saját testük változásai kapcsán felmerülő gyakorlati tudnivalók állnak.
Forrás: Menstrupédia
És ezekhez a változásokhoz alakít ki pozitív hozzáállást, sokszor a humor eszközével is. Az egyik kedvenc részem, amikor a fiú látja a betétreklámot a tévében, és a kék tintájával kipróbálja, tényleg igaz-e az erős nedvszívó képesség.
Ez az én kedvencem is, mert ironikusan mutatja be, mennyire bizarr dolog a reklámokban a vér kék folyadékként való ábrázolása. Ebből a fiúk csak annyit fognak fel, hogy valami kéket felfog ez a betét. Sok hasonló aranyos és vicces szituáció van a könyvben, ami könnyebben befogadhatóvá teszi a témát.
Forrás: Menstrupédia
Ahogy valahol fogalmaztál is, ez nem az a „juj, de ciki” típusú könyv. Mikor ciki egy könyv?
Akkor, amikor ezt az egész témát a hétköznapokból kiragadva, teljesen különálló dologként kezelve mutatják be. Ennek a korosztálynak nehéz téma a menstruáció, ezért nagyon óvatosan kell kezelni, hogy ne váljon ijesztővé vagy idegenné. A kisebb gyerekek még nyíltan kérdeznek a témáról, ezért is biztatjuk a szülőket, hogy a maguk szintjén, de mindenképpen válaszoljanak nekik. Kétévesen, ha bejön veled a vécére, nyugodtan el lehet mondani neki, hogy mi a betét, ebben a korban még nyíltan lehet velük erről beszélgetni. Tinédzserkorban, ahogy kezd kialakulni az identitás, a tény, hogy én a szüleimtől különálló személyiség vagyok, egyre erősebben megjelenik a szeméremérzet is, és ekkor már a szülők lesznek az utolsók, akikkel ezt a témát meg szeretnék beszélni. A Menstrupédia pont megtalálja azt a korosztályt, aki még tud erről nyíltan beszélgetni, mert egy 8-9 éves teljesen más, mint egy 13-14 éves. Őket érdekli, hogy mi fog történni, izgatottan várják, nyíltan rákérdeznek a szülőktől. Ezért sincs ezzel a képregénnyel kapcsolatban olyan érzésük, hogy ez egy titkos könyv, amit csak akkor olvasunk, amikor anya nem látja.
A korosztályi besorolásnak ahhoz is van köze, hogy a lányok – legalábbis a kutatások szerint – egyre korábban menstruálnak?
Drasztikus eltolódásról nem számolhatunk be, átlagosan 12,5 éves korról 12,4 éves korra változott Magyarországon az első menstruáció ideje. De valóban egyre több olyan esetről hallunk, amikor egy kislány 9 évesen kezd menstruálni. A Menstrupédiának pont az lenne a lényege, hogy az ő szintjükön, nyelvükön is elmondja az olyan gyakorlati tudnivalókat, hogy honnan tudod, mikor fog megjönni a következő menstruáció, mit csinálj, ha az iskolában nincs nálad betét, hogy kell a betétet biztonságosan berakni a bugyidba. Ez nagy segítség egy kislánynak.
Az erős vérzésről (Forrás: Menstrupédia)
Vanessa Kroll Bennett, a This Is So Awkward című könyv társszerzője azt írja, tapasztalata szerint amikor egy szülő a gyereke első menstruációjára gondol, akkor a felnőtté válás jut az eszébe, de amikor egy gyerek a menstruáción gondolkodik, olyan logisztikai jellegű dolgok miatt aggódik, mint például: „Hogyan tegyem a betétet a farzsebembe anélkül, hogy bárki meglátná az osztályban?” Te is így látod?
Nem tudom, mennyire foglalkoztatja őket a nővé válás kérdése, de én is inkább úgy gondolom, hogy eleinte a menstruáció technikai oldala érdekli a lányokat, és a könyv is ezt támogatja meg.
Felnőtt fejjel ezek már annyira triviális dolgok, de gondoljunk csak bele, milyen az, amikor ezeket a válaszokat még nem tudjuk, ott állunk a vécében, és nem tudjuk felhelyezni a tampont, vagy lefagytunk, hogy kitől kérjünk betétet.
Nagyon tetszett, hogy a képregény arra is kitér, hogy készülj arra, amikor először megjön. Apró lépésekre lebontja, mit csinálj, ha az iskolában jön meg először, és nincs nálad betét, hogy ilyenkor kérj az osztálytársadtól, a védőnőtől, egy tanárnőtől, ha pedig félsz egy felnőttnek elmondani, mi történt, akkor írd le egy papírra és mutasd meg. A könyv még arra is ad tippet, mit írj pontosan a papírra. Ezt annyira át tudtam érezni, hiszen egy 11 éves kislány nem megy csak úgy oda a tanárnőhöz, hogy megjött a menzesze.
Forrás: Menstrupédia
Azt látom, hogy a menstruációhoz való pozitív hozzáállás gyakran megdöbbentő agressziót vált ki a nők többségéből. Érthető is ez a viszonyulás, hiszen sokaknak rendkívül rossz élmények fűződnek a vérzésükhöz, különösen, ha endometriózissal küzdenek. Mit tehet egy anya, hogy a gyereke fejében mégse azt hintse el, hogy a menstruáció egy szükségszerűen rossz dolog, ami mindenképpen csak szenvedéssel jár?
Szerintem ezek nagyon egyéni történetek, és a nőgyógyászatban, akár a szüléskísérésnél is azt látom, hogy hihetetlen szintű személyes figyelmet igényel a probléma kezelése. A menstruáció sokaknak komoly fájdalompont, megértem, ha egy olyan megnyilvánulás, hogy ennek örülni kellene, nagyon-nagyon erős averziót idéz elő. De sajnos, erre a témára is igaz, hogy senki nem tud olyat árulni, ami neki nincs a birtokában. Legyünk őszinték, sokszor mégis megpróbáljuk, de ez nem így működik. Erre a témára lefordítva: ha egy anya nincs kibékülve a saját nőiségével, ciklusával, szexualitásával, akkor először ezzel kell foglalkoznia, akár önismereti szinten is. Különben akármennyire is jót akar a gyerekének, nem fogja tudni jól támogatni őt.
Megjelent nemrég a Menstrupédia „párja”, a fiús könyv is, a Marci kamaszodik. Úgy érzem, a tinédzser fiúk problémáiról még kevesebbet beszélünk, mint a menstruációról.
Eddig bárkinek mondtam, hogy jön ez a könyv, mindenki azt kérdezte, hogy „és ez miről fog szólni?”.
Szerintem nagy baj, hogy a fiúk teljesen háttérbe vannak szorítva ebből a szempontból.
Elvárjuk, hogy együttérzőek, udvariasak legyenek, ne cikizzék a lányokat, de közben semmit nem mondunk nekik például a menzeszről. A képregény beszél egyrészt arról, hogy milyen testi változások zajlanak serdülőkorban. Apróságokra is kitér, például olyanokra, hogy a fiúknak is megnőhet kicsit a melle, vagy a lányoknak is lehet szőr az arcukon, de emiatt senkit sem szabad cikizni. Arról is szó esik, hogy a lányoknál kicsit hamarabb indul a serdülőkor, és van egy rövid időszak, amikor ők már kész nők, a fiúk pedig még csak kisgyerekek, ami miatt sokszor nagyon kellemetlenül érzik magukat. Beszél a borotválkozásról, de hangsúlyozza, hogy nem attól leszel férfias, hogy nő-e a szakállad, vagy mekkora és milyen a nemi szerved. Sok már téma is felmerül a könyvben: az egészséges táplálkozás és mozgás, a bullying, a beleegyezés fogalma és a szenvedélybetegség is.
Milyen visszajelzések jönnek a könyvekre?
Rengeteg olyan képet kaptam, hogy mióta a gyerekek megkapták, bele vannak bújva a könyvbe. Nagyon szeretik a képregényes formátumot. A rajzok is nagyon megnyugtatóak és befogadhatóak mind a szülők, mint a gyerekek számára. Például nagyon sematikusan ábrázolják a külső nemi szerveket. De a karaktereket is nagyon szeretik.
Bár a képregények fő üzenete, hogy rendben lévő és örömteli a testünk működése, de arra is kitér, milyen jelek utalhatnak arra, ha orvoshoz kell fordulni. Az endometriózis mennyire érinti már a gyerekeket is?
Sajnos ez a probléma már gyerekkorban is felmerülhet, sőt, extrém ritkán, de előfordul, hogy a tinédzser még nem is menstruál, de már endometriózisa van. Nagyon jó, hogy egyre több szó esik az endometriózisról, de arról is fontos tudni, hogy szerencsére nem minden fájdalmas menstruáció mögött áll betegség. Tinédzserkorban, amikor elkezdődik a menstruáció, akkor még gyakoriak az olyan ciklusok, amikben nincs peteérés. Ha nincsen peteérés, akkor nem vastagszik meg annyira a nyálkahártya, így rövidebb, kisebb mennyiségű, enyhébb lehet a vérzés. Nagyon sokan tapasztalják azt, hogy pár év után kezd el fájni a menstruáció. Ez általában azért van, mert elkezd szabályosabban működni a ciklus, vastagabb lesz a méhnyálkahártya, jobban meg kell dolgoznia a méhnek. Tehát ebben az időszakban többnyire nem endometriózis okozza a fájdalmat, de a fájdalmas menstruáció követést és figyelmet igényel. Látnunk kell, kik azok, akiknél átmeneti, élettani dologról van szó, és kiknél alakul ki valóban endometriózis. Másrészt, akármi is okozza, a fájdalmat kezelni kell. Ha valaki például nem tud iskolába menni, rendszeresen kihagy egy-egy napot egy hónapban a menzesz miatt, az kezelést igényel. Nem kell feltétlenül belenyúlni a ciklusba hormonkészítménnyel, kezelni kell, már csak azért is, hogy ne maradjon meg rossz élményként a menstruáció.
Névjegy
Dr. Farkas Eszter, szülész-nőgyógyász szakorvos, a Menstrupédia és a Marci kamaszodik fordítója és magyarországi kiadója. Szívügye a serdülők felvilágosítása, a természetes fogamzásszabályozás és a háborítatlan szüléskísérés. Időnként kislányoknak szóló drámapedagógiai előadásokat is tart, melyek segítenek megérteni a lányoknak, mi zajlik a testükben, és támogatja őket abban, hogy magabiztosabbak legyenek a nőiességükben.
