Szabadságillat és mozgékonyság

Danks Emese kommunikációs igazgató

– Úgy gondolod, karrierista vagyok? Nem jó ez a szó… Inkább azt mondanám, hogy nem hagyom ki a lehetőségeket – néz rám tépelődve, majd elneveti magát. – Egyébként nem rólam mintázták a „csak azért is egyetlen helyen megmaradni” típusú munkatárs szobrát! Viszont ha dolgozom valahol, akkor fontos számomra, hogy vállaljam, kedveljem a céget. Most például szeretem a munkámat a TESCO-nál, ahol kommunikációs igazgatóként arra is van lehetőségem, hogy az angoltudásomat hasznosítsam.

Könnyű neki – gondolhatják a felületes szemlélők –, hiszen az angol férje mellett évekig dolgozott külföldön. Ám azt kevesen tudják, hogy már kiskamaszként átélte a karrierje végét. Egy olyan lánynak, aki a Táncművészeti Főiskolára jár, összeomlik a világ, amikor egy baleset következtében nem folytathatja a táncot. Új életprogramot kell készíteni! A Külkereskedelmi Főiskolán köt ki, a német mellé megtanul angolul és franciául, majd a férjével nekivág a nagyvilágnak. – Szó sincs arról, hogy a karrierem töretlenül ívelt fölfelé – mondja komolyan. – Remek helyeken dolgoztam külföldön, de voltak mélypontok is. Amerikában csak feleség státuszban lehettem – nehezen viseltem –, Frankfurtban fél évig kerestem munkát, mire rátaláltam a nekem valóra, itthon átéltem a tv3 megszűnését, pedig imádtam ott dolgozni. Mindebből azt szűrtem le, hogy nem baj, ha az ember néha félreáll… Ha görcsös vagy, ha mindenáron karriert akarsz csinálni, akkor semmi sem sikerül! Szerintem az az igazi karrier, ha örömödet leled a munkádban! Ma már azt is hozzáteszem, hogy egy nő számára nagyon fontos, hogy a munkája mellett nő és anya maradhasson! A külföldön töltött éveknek az a legnagyobb tanulsága, hogy nem szabad elveszíteni a mozgékonyságunkat! Ha valaki sokat tanult, ha bedolgozta magát egy szakmába, akkor értékelje önmagát annyira, hogy megkeresse azt a helyet, ahol őt is értékelik! Ez ügyben – nekünk, nőknek – van még mit tanulnunk…