Álmok – szupergyors angyalszárnyon

Jelen esetben a cége, ami Tokióba vezényelte négy hónapra. Miután otthon telesírtam a párnámat, azon kezdtem gondolkodni, hogyan hidalhatnám át ezt a hatalmas távolságot térben és időben?

Először is: naplót írok. Másodszor: feltalálták a netet és az MMS-t. Harmadszor pedig, ha valamit küldeni akarok, eljuttatom neki egy légi expressz céggel.

November 3.
Ákos elrepült Tokióba. A reptéren hosszan búcsúzkodtunk, egy kicsit sírtam is, pedig megfogadtam, hogy csakazértis kibírom! Mindegy. Négy kemény hónap kezdődik innentől.
A fájdalmamat aztán hamar elfújta egy elég súlyos vészhelyzet megoldása: a nagy csomagolásban Ákos itthon hagyta a megbízási szerződését és a munkavállalási igazolását – szóval, csak a legfontosabbakat. Már Frankfurtból, átszállás előtt kétségbeesve hívott, hogy küldjem utána ezeket Tokióba. Kapkodni kezdtem, majd lenyugodtam, és egyenként hívogattam a nemzetközi futárszolgálatokat. A DHL nyert: csak ez a társaság képes a feladás utáni második napon, délig kézbesíteni a dokumentumokat.
Ákos aztán írt is egy szép mailt: nem győzött hálálkodni – és persze csodálkozott, hogyan kaphatta meg ennyire gyorsan az iratait.

December 12.
Ahogy jön a karácsony, úgy hiányzik egyre jobban a kedvesem. Ákos is próbálja elterelni a figyelmét a magányos ünnepről, ezért egyre többet dolgozik. Kint összefutott egy volt osztálytársával, aki játékszoftvereket gyártat magyar programozókkal, távmunkában. Annyira megtalálták a közös hangot, hogy Ákost is be akarja venni a cégébe. Úgyhogy, a mai napon el kellett küldenem Ákos kft-jének eredeti cégbírósági kivonatait. Mi mással, mint DHL-lel? Ilyen fontos iratot nem is bíznék másra.


Február 14.
Valentin-nap. Újabb fordulópont: ha ezt kibírom, már közel a találkozás Ákossal.



Azért persze szomorkodom. Mígnem aztán, reggel tízkor, felcsenget valaki. Udvarias, kedves, tökéletesen elegáns DHL-futár érkezik: átad egy csomagot, ami Tokióból érkezett.
MP3 lejátszó van benne, rajta pedig a kedvenc számaink, amit mindig együtt hallgatunk Ákossal… Köszi, DHL, segítettél átvészelni a Valentin-napot…


Március 7.
Újra csak DHL-futár csenget fel, még kora délelőtt. Persze, nem aludtam, hiszen délre ki kell mennem Ferihegyre: érkezik Ákos! A kis borítékot – a mellékelt üzenet szerint – nem nyithatom fel, de vinnem kell magammal a reptérre. Mi lehet benne vajon?
– Titok! – mondja nevetve Ákos, amikor kiölelkeztük magunkat az érkezési oldalon. – Sajnos, ezt a fontos iratot Tokióban felejtettem, és egy munkatársam küldte utánam. A DHL viszont annyira gyors volt, hogy még engem is megelőzött… Na, kinyithatod!
Fél perc múlva megint sírok – de az örömtől. Egy repülőjegyet találok benne kettőnk részére, Bali szigetére. Ákos pedig a zsebébe nyúl, és kis, díszes dobozkát vesz elő. Fehérarany gyűrű van a dobozban. Kettő.


További információt szeretnél? Kattints ide! »