A doga, vagyis a kutyás jóga egy amerikai jógaoktató, Suzi Teitelman „találmánya”. A tengerentúlon már 2002 óta gyakorolják, Európában azonban csak mostanában kezd divatba jönni. A brit Daily Mail magazin újságírója, Jilly Johnson 86 kilós dán dogjával, Hugóval próbálta ki a sportot.
„Több helyen olvastam a dogáról, azaz hogy a kutyák súlyként használhatók. Nincs jobb módja a bicepsz erősítésének, mint hogy a négylábút emelgetjük fel-le, miközben nyugodtan lélegzünk – írta Jilly – Azóta sem próbáltam felemelni Hugót, hogy néhány hónapos volt. Attól tartok, ha megteszem, a sürgősségi osztályon kötök ki az óra után.”
A kutyás jógaóra vezetője, Mahny Djahanguiri azonban megnyugtatta Jillyt, hogy nem kell felemelnie a kutyáját. Az állatot másképp is be lehet vonni a gyakorlatokba, például a fejünket és a karjainkat pihentethetjük rajta, miközben a légzésünket összehangoljuk az övével. „Hugo két percig is nehezen képes egy helyben maradni. Mégis itt vagyunk, de ameddig kihajtogatom a matracomat, ő máris elmegy felfedezni a termet.” Mahny szerint viszont ez egyáltalán nem probléma, hiszen a dogában nincsenek szigorú szabályok: a kutyák azt csinálnak, amit akarnak, ha pedig kedvük van, újra csatlakozhatnak a jógához.
„Próbálok Mahnyra figyelni, de annak ellenére, hogy a kutyám szobatiszta, még mindig fiatal, és könnyen felizgatja magát. És csak egy törölközőt hoztunk magunkkal. Ha belegondolok, hogy mi történhet, az egekbe szökik a vérnyomásom” – idegeskedett Jilly, mire Mahny azt tanácsolta, ne Hugóra figyeljen, inkább koncentráljon saját magára.
Míg Hugo a környezettel ismerkedett, a jógaoktató bemutatta Jillynek a saját kutyáját, Robbie-t, a kis, fehér máltai terriert, aki gyakorlott „jógakutya”. Mahny a csípőjére tette Robbie-t, majd háromszög pózba hajolt. Mélyen lélegzett, ahogy kitartotta a pózt, a kutya együtt lélegzett vele. Azután Jilly következett Robbie-val. „Állj terpeszbe, majd hajolj az egyik oldalra, és fogd meg a bokádat!” – instruálták. “Próbálkozom, de nincs semmi természetes abban, hogy úgy hajolgatsz, hogy közben egy kutya áll a csípődön. Több mint ostobán érzem magam, és csak azt remélem, hogy senki sem kukucskál be az ablakon” – számolt be az élményeiről Jilly. Amikor azonban már a másik oldalra hajolva végezte a gyakorlatot, elkezdte élvezni a mozgásformát. Aztán ismerős tappancsok kopogtak a terem padlóján. „Hirtelen ott ugrált előttünk a 86 kilós dán dog. Láttam rajta, hogy azért jött oda, mert féltékeny lett, nem pedig azért, mert részt akart venni a gyakorlásban.”
Jilly megpróbálta a matracra fektetni Hugót és a jógaoktató útmutatásai szerint szelíden megfogni a farkát, a szimbiotikus kapcsolat elérése érdekében. Tíz perccel később azonban még mindig nem volt semmi nyoma a szimbiotikus kapcsolatnak. Mahny azonban elmondta: akár 4-6 hét is eltelik, mire a kutyákat be lehet vonni a jóga gyakorlásába.
„Ahogy próbálok felette egyensúlyozni, Hugó elkezd nyalogatni, én pedig nem bírom tovább visszatartani a nevetést. A harmadik-negyedik próbálkozásra aztán mégis eljutunk valameddig. Mahny továbbra is nyugodt hangon instruál, mozgok a matracon, ráhajolok a kutyámra, és ő alattam fekszik. Az orromat az oldalához nyomom, az egyik kezemmel a hasát vakargatom. Rendben, ez tényleg furcsa. Én is látom, hogy az. Ugyanakkor különös módon összekapcsolódunk. És tudod mit? Ez nagyon megnyugtató” – számolt be tapasztalatairól az újságíró.
„A doga egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam. Sokkal inkább a légzésről és a kutyáddal való összehangolódásról szól, mint arról, hogy furcsa pózokba csavarodj, ugyanakkor egyértelműen elfáradtam a végére. Meglepetésemre viszont úgy tűnt, hogy Hugo élvezte. Hazafelé menet az autóban hallottam, hogy hangosan sóhajtott. Vajon úrrá lett rajta a doga okozta kellemes közérzet, vagy csupán unatkozott? A kérdésre csak akkor kapunk választ, ha újra elmegyünk.”
A kutyás jóga egyébként nem az egyetlen állatok bevonásával gyakorolható jógatípus. A kanadai Vancouverben például a bálnás jóga az új divat. A jógaórákat egy hatalmas akvárium előtt tartják, melyben beluga bálnák úszkálnak.
