„Nintendo, vigyázz, vigyázz!” – kiabálta bele az éjszakába álmában az egyik barátnőm még ezer éve a tatai gólyatábor egyik faházában. Persze mi jót röhögtünk, és ez volt az első alkalom, hogy valaha bárkit hallottam álmában beszélni – ennyire jól érthetően. Már alig vártuk, hogy felébredjen, és jól elmondjuk neki, miket is kiabált álmában. Totál meglepődött, különösen hogy még életében nem játszott Nintendóval.
Vedd ki a kakast a csomagtartóból!
„Volt egy csajom, aki »nyelveken beszélt« álmában. Felült az ágyban, és beszélt. Félelmetes volt, kábé mintha az Ördögűzőben lennék. Fél perc után abbahagyta, kiment a konyhába, töltött magának egy pohár tejet, és visszafeküdt az ágyba” – mesélte Pisti ismerősöm, amikor érdeklődtem, volt-e valaha ilyen élménye. Hát volt.
Úgy látszik, az álmunkban tudunk olyan nyelveken is beszélni, ahogy nem is tudunk ébren. Az egyik kolléganőm azt mesélte, hogy a férje, miután elolvasott egy Japánról szóló irtó hosszú könyvet, arra ébredt fel az éjszaka közepén (nem a férj, hanem a kolléganőnk), hogy kedves párja JAPÁNUL beszél. Bár ebből kisebb vita alakult ki a szerkesztőségben, hogy ha egyik sem tud japánul, honnan tudták…
„Az én édesapám rendszeresen beszél álmában. A nyugdíjas évei előtt beszerzőként dolgozott, állandóan tárgyalt, alkudott, vitatkozott és licitált. Ezt valahogy azóta sem sikerült elengednie, mert rendszeresen olyanokat kiabál, hogy »Nem, az ötmillió az sok, szó sem lehet róla!« és »Nem engedek!«. Persze azért nem minden szó vehető ki tisztán, van, ahol elkezd artikulátlan hangokat is kiadni, de tárgyal, az biztos – magyarázza Ildikó.
„Az öcsém, még kiskorunkban, azt mondta álmában, hogy »Vedd ki a kakast a csomagtartóból!«. Elképzelni sem tudom, mi lehetett az álom többi része” – avat be a családi titkokba az egyetemista Zsuzsa.
„Nekem a lakótársam ült fel egyszer álmában az ágyban, és hangosan azt kiabálta: »Törölj mindent!« Mondjuk nem töröltem semmit, de vicces volt” – mesélte a 33 éves Bea, akinek voltak még hasonló élményei. „A pasim meg egyszer azt kiabálta, hogy »Cattani felügyelő, Cattani felügyelő!«.”
Aki nem tudná, hogy ki Cattani felügyelő, íme:
„Az életem párja szakács, folyamatosan főz álmában is, és rendszeresen ilyen mondatokra ébredek, hogy keverd meg a spárgalevest, csukd be a hűtőt, olvaszd ki a csirkét, főzd meg a krumplit. Ezek a legjellemzőbb mondatok, de néha egy egész menüt lefőz” – meséli Angi barátnőnk.
Van, aki szétveri a szekrényt
„Álmunkban nem illik beszélni, pláne verekedni, mert ilyenkor az izmok tónusa csökken, van, amikor nullára, bizonyos hormonokat termelünk, felkészítjük a homloklebenyünket a másnapra – magyarázza a Nők Lapja Cafénak dr. Szakács Zoltán, az Állami Egészségügyi Központ Alváscentrumának főorvosa. “Alvás közben prédaállatok vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne figyeljünk ilyenkor is a külvilág zajaira, de az agyunk dönt, hogy bizonyos zajokra felébredjünk és meneküljünk, vagy aludjunk tovább.” Például a hálószobaajtó kattanására azonnal felsírnak a gyerekek, míg a ház előtt elhaladó autó zajára nem biztos, hogy felébrednek.
„Tehát jön a külvilágból egy inger, az agyunk dönt, mit reagáljon – ezek az úgynevezett mikroébredések. Furcsán hangzik, de pont ez a lényege az alvásnak, hogy fel tudjunk ébredni. Akkor beszél, mozog, netán verekszik álmában valaki, ha ez a kapcsoló megrekedt nála, és az agya mindkét parancsot végrehajtja; fel is ébred, meg nem is” – teszi hozzá a szakértő.
Főleg a gyerekekre jellemző ez a paraszomnia, 100 gyerekből nagyjából 10-16 biztosan beszél álmában. Nem mindegy, milyen fázisban történik meg ez a jelenség. Ha a mélyalvás fázisában, akkor csak nyöszörög, sikoltozik, érthetetlenül beszél, de ha az álomfázisban, akkor érthető szavai, mondatai vannak.
„Erre igazából nincs gyógyszer: felnőttkorra elmúlik. Akkor lehet zavaró, ha mondjuk táborba utazik a gyerek, vagy tinédzserkorban, amikor együtt alszik a barátjával, barátnőjével. Főleg ha mondjuk járkál is, biztosan meghökkenti a párja szüleit – magyarázza Szakács doktor. “Súlyos esetben másik szobában kell aludni, de sokat segíthet, ha teljes nyugalomban próbálunk aludni, csendes, sötét helyen. Nem a tévé előtt például.”
Kérdezz rá!
„Nyilván mindenki álmodik, az alkattól függ, hogy mennyire intenzíven – magyarázza Balogh Kornélia, a Pszichofészek pszichológusa. “Van, aki beszél, van aki rúgkapál, de ez nem is baj. Akkor viszont érdemes vele foglalkozni, ha visszatérő a dolog, és mondjuk akár a mindennapi életminőségünket befolyásolja, például állandóan fáradtak vagyunk” – teszi hozzá a szakértő.
Ilyenkor az embert valami nagyon-nagyon foglalkoztatja, érdemes rákérdezni, ha mondjuk a párunkról van szó, és minden éjszaka mormog. Már az is segíthet rajta, ha otthon kibeszéljük a dolgokat. „A lényeg, hogy a kiváltó okát kell megkeresni, mert az álmunkban beszélés, ha túl gyakori, csak egy tünet, nem maga a probléma.”
