Delfinekkel táncolók: gyógyszer helyett lebegés a tengerben

Pörgős munkanap van mögöttem, benzingőztől fejfájósan lépek be Budapest egyik legszebb, patinás lépcsőházába. A meditációs szobában mintha elfújták volna a fájdalmamat. Az egyéni kezelés alatt egy órán át fekszem egy kényelmes ágyon, és figyelek a légzésemre. Finom olaj illata leng körül. A zenében füttyentéseket és a tenger morajlását hallom.

Szeretet, öröm, lebegés

Egyre mélyebben veszem a levegőt, még azt is elfelejtem, hogy rohannom kell a fiaimért az úszásra. A meditációt vezető Ambrus Anett szavai vezetnek a belső utazásomon, elvesztem a külvilágot. Bár nem vagyok nagy vízimádó, képzeletben mégis önfeledten merülök a habokba. Delfinek hívogatnak, körbevesznek, örvénylenek körülöttem. Míg a valós életben a fejemet sem szeretem a víz alá dugni, most fel sem jövök a felszínre.

A kedves kis lények hangja mosolyt csal az arcomra, szeretet és öröm van bennem, lebegek. Aztán többször is kizökkenek, mert beúszik egy-egy gondolat az életemből. De ahogy jön, úgy el is illan. A meditáció végén kisimulva ébredek, megszólalni is alig tudok, csordultig vagyok élménnyel, és könnyűnek érzem magam.

Ebben a videóban vak diákok úsznak a delfinekkel:

Ambrus Anett spirituális életvezetési tanácsadó, energiagyógyító a Blue Dolphin Egyesület vezetőjeként egyéni és csoportos meditációkat tart. De túrákat is szervez a Vörös-tengerre, ahol páciensei a vadon élő delfinekkel való úszás élményét is megtapasztalhatják. “Ez a terápia nem arról szól, hogy megjavítunk valamit, ami rossz. A teljesség táplálásáról szól, ami bennünk van” – magyarázza Anett. Elemezzük az érzéseimet, a gondolataimat. Nyugodtan és önfeledten sétálok a kocsihoz, mintha egy másik dimenzióban lennék. Érzem, hogy ma teljes lelki békében töltöm majd az estét a családommal.

Állati ajándék
“Az állatok képesek a korai anya-gyerek kapcsolat sérüléseiből eredő önértékelési problémákat kompenzálni, helyrehozni – mondja Bánszky Noémi pszichopedagógus, kutyás tréner. – Gyermekkorban elengedhetetlen, hogy megtapasztaljuk az anya szemének csillogását, amikor ránk néz. Ez az élmény az alapja annak, hogy képesek legyünk az önszeretetre és önelfogadásra. Ha valaki ezt nem kapta meg vagy nem kapott belőle eleget, az a legtöbb esetben olyan pszichés problémákhoz vezet, mint a depresszió, szenvedélybetegség, szorongás, önbizalomhiány. Az állatok a tekintetükkel megadják ezt a szeretetélményt, és betöltik az ezzel kapcsolatos hiányokat. Támogató hatásukra olyan tettekre is képessé válunk, amelyekre korábban képtelenek voltunk. Az ilyen nagy kihívások leküzdése óriási sikerélményt jelent, ez pedig táplálja az önértékelésünket, önbecsülésünket, ami elősegíti a gyógyulásunkat.”

“A tengeren legyőztem a fóbiámat”

Kata (38) hónapokon keresztül agorafóbiától (a nyílt tértől való rettegés) szenvedett, és gyógyszeres kezelés alatt állt. Nehezen hagyta el az otthonát, félt bemenni az áruházba, a postára, folyton rosszullét, sokszor halálfélelem gyötörte. Nem tudott dolgozni, beszűkült az élettere. A Nim szigete című amerikai film hatására – melyben egy agorafóbiás írónő összeszedi minden bátorságát, és utazásra indul – döntött úgy, ideje szembenéznie önmagával. Megismerkedett Anettel, és a delfinmeditációk résztvevője lett.

“Úszni sem tudok”

Amikor arról hallott, hogy vadon élő delfinekkel úszhat a Vörös-tengerben, érezte, hogy mennie kell.

“A delfinek harmonikus együttélése, feltétlen szeretete az összetartozás fontosságát mutatja meg nekünk.

“Mindig vágytam Egyiptomba, de soha nem jutott eszembe, hogy állatokkal ússzak – meséli Kata. – El sem tudtam képzelni, hogy egy kétórás hajóút után ott lebegek egyedül, búvárszemüvegben, légzőcsővel és uszonnyal a tenger felszínén száz delfinnel körülvéve. Kislánykorom óta nagyon féltem a víztől, úszni sem tudok. Mégis háromszor is majdnem fél napot töltöttem kint a nyílt vízen. Kezdetben a hajóról vágyakozva néztem a többieket, ahogyan önfeledten úsznak a delfinekkel, és szerettem volna köztük lenni. De rettenetesen féltem, hogy a mentőmellény nem tart meg, és elmerülök. Amikor először a vízbe merészkedtem, sokkhatás ért, remegtem, fáztam, rosszul voltam. Visszahúztak a hajóra, és ott meditációval folyamatosan oldottuk a félelmemet. Anett segítségével megszabadultam a dühtől, frusztrációtól és bűntudattól, helyükbe az elengedés és a megbocsátás lépett.”

Forrás: bluedolphin.hu

“Más emberként jöttem haza”

A csoport bennszülött vezetőjének együttérzése, segítőkészsége lendítette át Katát a holtponton. Gyermekkorában ő sem tudott úszni, ezért elhatározta, hogy mindenkit megtanít, aki hozzá fordul segítségért.

“A hajólétra lépcsőjén fokról fokra lefelé haladva győztem le önmagamat – folytatja Kata. – Pár óra múlva már felszabadultan, nevetve lebegtem a vízben. Fantasztikus élmény volt, ahogy a delfinraj körbeúszott. Amikor lebuktam a víz alá, elmúlt a félelmem, beleolvadtam a csodás tengeri világba. Akkor éltem meg az igazi kapcsolódást az őstengerrel és ezekkel a különleges élőlényekkel, amikor egy delfinbarátra tettem szert. Ő választott ki engem, folyton visszatért hozzám, körbeúszott, úgy éreztem, megdicsér. Katartikus érzés volt, meg is könnyeztem.

Más emberként jöttem haza. Megszerettem a vizet, a tengert, az utazás kalandját. Nem csak a víziszonyomat győztem le. Nagy feladat volt a férjem, a gyermekeim »elengedése« is. Kamaszkoromban voltam utoljára egyedül nyaralni. Azt gondoltam, nélkülem nem boldogul a család. Az anyaságban nagyobb bizalomra és önbizalomra tettem szert, rugalmasabb lettem. Nőként lágyabbá, befogadóbbá és intuitívabbá váltam, megéreztem és újraéltem kislányos énemet. Ma már nem ijedek meg a problémáktól, tudom, hogy az élet mindig hoz megoldást a nehézségekre. Elhagytam a gyógyszereket, a panaszaim is elmúltak, az átélt élmény varázsa viszont nem fog elmúlni soha.”

Szakértői szemmel a terápiáról

“Az állatasszisztált terápia folyamán az alábbi célokat fogalmazhatjuk meg: az érzelmi-akarati élet, a viselkedés, a magatartás, a cselekvés pozitív irányú befolyásolása, az önismeret, az önbizalom növelése – mondja Bánsági Elza pszichológus. – A delfin különlegessége abban rejlik, hogy az általa kibocsátott szonárhullámok képesek a gerincvelő és az agy rezgéseit befolyásolni. Olyan idegi-érzelmi szabályozásért felelős kémiai anyagok szabadulnak fel bennünk ennek hatására, melyek az idegrendszerünket stimulálják. Az állatokkal való érintkezés csökkentheti a félelmet, a feszültséget és a stresszt. Kata esetében a delfin egyfajta ingerelárasztásos technika részeként jelenik meg.

A módszer lényege, hogy a személy tartósan teszi ki magát a félelmet kiváltó ingernek – az otthon elhagyása, utazás, víz –, aminek hatására a szorongásos válasz csökken vagy kialszik. Ebben az esetben a szonárhullámok jótékony hatásán túl hangsúlyos a delfinek jelenlétének motiváló, megerősítő hatása is. Az állatok terápiás alkalmazása óriási lehetőség, azonban a megfelelő végzettségű segítő szakember jelenléte s a kliens alkalmasságának mérlegelése elengedhetetlen.”

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.

A tartalomból:

• “Nem kötelező szeretni” – interjú Feldmár Andrással
• “Kezdetben csak a migrén volt közös bennünk” – interjú Máté Krisztinával és Bárdos Andrással
• A lélek eszmélése – Tolvaly Ferenc írása Indiáról
• Irányítsd a konfliktusaidat! – Asszertivitás-tréning
• Ha hatot mutat az óra – Mitől lankad a férfiasság?
• Küszködő kamaszok – Ranschburg Jenő írása

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!