Nagy fogyás: “Evőkanállal faltam a nutellát”

Bodó Beatrix 38 évesen, három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy olyan fogyókúrába vág, mely segíteni fog abban, hogy végre újra jól érezze magát a bőrében. “Soha nem látszottam csontkollekciónak, mindig volt rajtam öt-hat kiló plusz. Nem tett ugyan boldoggá, de különösebben nem is frusztrált. Aztán jött egy gerincműtét” – mesélte Beatrix a Nők Lapja Cafénak.

 

Azt mondja, valószínűleg a gyógyszerek és a depresszió okozhatta, hogy súlya elérte a 102 kilót. Egy éven át kellett napi 17 gyógyszert szednie, a betegség, egy boldogtalan házasság és az édesanyjával való nehéz kapcsolata is komoly lelki problémákat okozott számára, ezt pedig evéssel próbálta kompenzálni. “Semmi sincs ok nélkül. Minden testi tünet mögött lelki gond áll. És az életmódom sem volt a legideálisabb. Nem reggeliztem, tanárként az órák közti szünetben szintén nem ettem, leginkább este, főzés közben és vacsoránál pótoltam be a napközben kimaradt étkezéseket, édességből pedig rengeteget ettem, a nutellát például evőkanállal – emlékszik vissza. – Tudtam, hogy gusztustalanul nézek ki. Végül egy fotó szembesített azzal, hogy mennyire.”

Ahogyan a kilók jöttek fel rá, úgy kezdte egyre inkább kerülni a mérleget és a tükröt. Úgy öltözködött, hogy még bugyiban se lássa a tükörképét, nemhogy meztelenül, ruhákból pedig minél nagyobb méreteket és bővebb darabokat választott, hogy eltakarják. Nem mert mérlegre állni, inkább próbált úgy élni, mintha a probléma nem létezne. Egészen addig, amíg egy este a barátnőjével szórakozásból nem csináltak néhány közös fotót. “A barátnőm átküldte másnap a képeket, engem pedig sokkolt a látvány. Akkor végre megmértem magam. Ráálltam a mérlegre és lefagyott a rendszer. Még aznap este nekiálltam az interneten fogyókúrák után kutatni, de rögtön rá is jöttem, hogy ezek a diéták nem nekem valók” – mondja a fordulópontról.

 

Sok fogyókúrás tanácsot végigolvasva azt érezte, hogy a szigorúan szabályozott, sok korlátot felállító diéták nála éppen az ellenkező hatást érnék el a tiltással, ezért inkább megpróbálta végiggondolni, hogyan tudna egy jó megoldást találni. “Magamnak tákoltam össze valami olyat, amiben nagyjából azt ehetek, amit kívánok, mégis úgy, hogy közben fogyjak is. Egy barátnőm sportoló. Tudtam, hogy versenyek előtt gyakran komoly súlyt vesztett egy-egy diétával, ezért tőle is tanácsot kértem, vele egyeztettem az elképzeléseimről. Az ismert fogyókúrák közül leginkább a 90 napos diéta volt szimpatikus, de szerintem a gyümölcsnap nem embernek való.”

Bármilyen furcsán is hangzik, Beatrix a fogyókúrát először fejben kezdte el. Mint mondja, csaknem tíz napig készült mentálisan arra, hogy belevágjon. “Agyban készítettem fel magam. Tuningoltam magam, elképzeltem, hogy újra sovány vagyok, elképzeltem, hogy milyen ruhákat szeretnék hordani, hogyan szeretnék kinézni. Folyamatosan ezeket a képeket daráltam magam elé, főleg egy kantáros farmerszoknyát, amire nagyon vágytam, és ami az akkori méretemben nemcsak borzalmasan állt volna rajtam, de még csak nem is volt kapható belőle akkora, amekkorába belefértem volna” – avat be a felkészülésébe.

 

Azt mondja, nem végzett semmilyen agykontroll jellegű tanfolyamot, nem tervezte, hogy ez a ráhangolódás önmagában célt fog érni, egyszerűen csak megpróbálta elérni, hogy lélekben készen álljon a feladatra. Esténként például elképzelte a gyomrát, hogyan nézhet ki belülről, lelki szemei előtt pedig látta, amint a gyomra összeszűkül és minél kevesebb étel fér bele.

Az első ünneplés az első tíz kiló leadása után történt. Étellel ünnepelt. Pontosabban azzal, hogy egy all-you-can-eat étterembe ment, ahol mindent a tányérjára pakolt, amit csak megkívánt. És maga a fogyókúra is részben attól bizonyulhatott ennyire sikeresnek, hogy nem a súlyos büntetésekre épült. Beatrix 25 kilótól szabadult meg fél év alatt, a fogyókúra titkát pedig abban látja, hogy zömében fehérjét és zöldséget, gyümölcsöt fogyasztott.

 

“Rengeteg zöldséget, sajtot, gombát, magvakat ettem, de sok gyümölcsöt is fogyasztottam mellé, mert azokra nullkalóriás ételként tekintettem, kivéve a banánt. Ezenkívül minden hónapban megengedtem magamnak egy bűnözőnapot. Amikor már nagyon hiányzott az édesség vagy a szénhidrát, akkor sokkal könnyebb kibírtam úgy, hogy tudtam, nemsokára jön a nap, amikor azt ehetek, amit csak akarok” – mondja fogyókúrája lényegéről. 

Beatrix diétája:   Reggeli: banán-alma-kivi turmix, ízesítve 2 kanál gyümölcsjoghurttal vagy mézzel Ebéd: grillezett sajt jégsalátából, lila hagymából, paradicsomból és magvakból készült salátával Vacsora: olívaolajon pirított hal reszelt sajttal megszórva, paradicsomsalátával

 

A hétköznapokon nehezebben boldogult, hiszen munka mellett nehéz volt betartani még ezeket a szabályokat is. Ezért igyekezett a saját keze alá dolgozni, lehetőleg már előző nap előkészíteni az alapanyagokat és ezzel megkönnyíteni a saját dolgát. “Az első 25 kiló alatt még férjnél voltam. Én főztem, neki mindent úgy csináltam, mint korábban, hiszen az egész világ nem állhat haptákban amiatt, hogy én diétázhassak. Úgy éreztem, ez még nagyobb kihívás és ettől még erősebb leszek.” Aztán 25 kiló fogyás után szünetet tartott. Férjétől ugyanis elvált, édesanyja pedig meghalt – úgy érezte, nem terhelheti azzal a szervezetét ebben a lelkileg megterhelő időszakban, hogy bármit is megvonjon tőle.

Egy éven át tartott Beatrix fogyókúrájában a nem tervezett szünet, ezalatt a korábbi életmódját folytatta, bármit evett, amit csak megkívánt, az eredmény mégis meglepte, ugyanis nem szaladtak vissza rá a korábban leadott kilók. A szünet után újra folytatta a fehérjére koncentráló fogyókúrát, további 20 kilótól vált meg, és bár azóta már nem figyel oda az étkezéseire, mégsem hízott vissza. Sőt. “56 kilóra fogytam.

Amikor egyre többen mondták a környezetemből, hogy ez már túlzás, és amikor már a háziorvosom is rám szólt, akkor elhatároztam, hogy visszahízom 60 kilóra. És nem gondoltam volna, de egyelőre nem sikerül” – meséli a furcsa változást. Azt mondja, szerinte ennek az lehet az oka, hogy a szervezete átállt, a teste pedig a bevitt táplálékból mindössze azt hasznosítja, ami számára fontos. Másra legalábbis nem tud gondolni, hiszen nem porciózza az adagokat, bőven fogyaszt akár még édességet is, úgy táplálkozik, ahogyan azt korábban, a nagy fogyás előtt tette.

“A súlyomon és persze a ruhatáramon kívül nem hiszem, hogy megváltoztam volna. A stílusom, a frizurám a régi, fülbevalóból most is ugyanazt hordom, mint azelőtt. De büszke vagyok magamra, és visszakaptam a nőiességemet, az öntudatomat” – mondja a hatalmas eredményről. Mint meséli, nem érzett fáradtságot, levertséget vagy ingerültséget. Éppen ellenkezőleg: fittnek és energikusnak érezte magát egész idő alatt. Gyakran előfordult, hogy akár 3-4 óra alvással is kipihente magát.

 

Sportolni csak a második fogyásnál kezdett, akkor is inkább csak annyit, hogy néha elment futni,

mert az jó érzéssel töltötte el. Ráadásul szerencsés, hiszen a bőre sem sínylette meg a változást. Talán ha ingyen lenne lehetősége a hasán egy kis plasztikára, akkor elgondolkozna rajta, de sehol máshol nyoma nincs a 45 kiló elvesztésének. “A környezetem először kinevetett. Tudták, hogy imádok enni, és hogy jól is főzök, nem hitték el, hogy meg fogom tudni csinálni. Egyetlen barátnőm volt, aki hitt bennem, mert tudta, hogy vasakaratú vagyok. Azóta viszont többször is kerültem már olyan helyzetbe, hogy valaki, akivel régebben találkoztam, elment mellettem az utcán anélkül, hogy felismert volna. Kitartás kell a sikerhez és elszántság. És látni kell a célt, ami lebeg a szemünk előtt: például fiatalkori, vékonyabb önmagunkat a kantáros farmerszoknyában.”