“Nem tudnék olyan lánnyal járni, aki madárkaján él”

“Szerintem két oka lehet annak, ha egy nő (vagy akár egy pasi, de az ugye ritkább) állandóan fogyókúrázik. Vagy nem bírja abbahagyni, mert életformává, függőséggé vált nála a fogyókúra, azaz a teste sanyargatása – ez gáz, mert vélhetően nem szereti valamiért saját magát –, vagy csak szimplán le akar fogyni, de sosem sikerül – ez is gáz, mert nincs akaratereje, vagy nem képes belátni a saját korlátait” – kezdi kicsit keményen a 35 éves Kálmán.

A 33 éves Jani is hasonlóan gondolkodik a világ dolgairól: “Az állandó fogyókúra paradoxon, mert ugye egy jól működő fogyókúra nem lehet állandó. Tehát aki állandóan fogyókúrázik, az valamit baromi rosszul csinál.”

Az önsanyargatás nem szexi

 
A fogyókúra egyik alaptulajdonsága, hogy megvonunk magunktól olyan dolgokat, amiket élvezünk – férfiszemmel az önsanyargatás hosszú távon biztosan nem szexi. A 28 éves Ádám szerint egy nő legvonzóbb tulajdonsága egyenesen az, ha érzékien jókat tud enni vele, és ezt a nézetet osztja a 27 éves Dávid is: “Nem tudnék olyan lánnyal járni, aki madárkaját eszik nap mint nap, mert így kimaradnának a »csapatépítő« esti csipszezések filmnézés közben.” Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben a férfiak kifejezetten szeretik a gömbölyded idomokat. “Minden magassághoz megvan az a súly, ami ideális, ráadásul a kötelező megfelelési kényszer sem vonzó” – tartja a 34 éves Pali.

Hiába kérdeztem tucatnyi férfit, nem nagyon találkoztam olyannal, aki éljenezne egy folyton fogyókúrán pörgő nőről hallva, pedig az a helyzet, hogy sok nő éppen azért fogyókúrázik, hogy jobban tetsszen a pasiknak. Mivel az általam ismert pasik többsége a vékony lányokra bukik, a nők jó része ehhez az ideálképhez próbál hasonulni, és ez vezet oda, hogy a kelleténél jóval többen és többet fogyókúráznak az egészségesnél. Amit a pasik már nem szeretnek. Ez is furcsa paradoxon, de azért találtam olyan férfit is, aki megértőnek bizonyult.

“Sajnos kettős mérce működik. Amíg egy férfi meglazított nyakkendőben görnyedhet az asztal vagy billentyűzet fölé izzadó homlokkal, egyre kuszább, zsírosabb hajjal, sörpocival (huszonévesen!) és borostával, addig ez a szabadság a nőknek nem jár. Amíg a zilált, kissé elhanyagolt férfi akár még szexis is lehet – lásd a pár éve kitört Doktor House-lázat, addig a zilált, kissé elhanyagolt nő egyáltalán nem számít vonzónak. A kis poci a férfin cuki, a nőn pedig stigma. Mi lenne, ha uniszex módon az elhanyagoltság és az egészségtelenség taszító lenne? Persze nem kell mindenkinek kozmetikushoz járnia, de az alapvető táplálkozási tanácsokat jó lenne mindkét nemnek megfogadnia. Onnantól viszont nagy baj nem lehet” – mondja a 29 éves András a megoldást a problémára.

Lustaságból fogyókúrázunk

A férfiak nem is lennének férfiak, ha nem látnák rögtön a megoldást a problémára: fogyókúra helyett sokat kell sportolni. “Egy rendszeresen mozgó, sportoló ember mindenből annyit és akkor ehet, amennyit akar – természetesen mértékkel, de aki sportos, az nem is habzsol mértéktelenül. Szóval lustaságból fogyókúrázunk. Kinevezünk ezt vagy azt csodamódszernek, ezt vagy azt bűnösnek a hurkáinkért, a nagyobb számú farmerért, pedig csak arról van szó, hogy lusták vagyunk megmozdulni” – véli a 37 éves Sándor. Ahogy az sok másik probléma megoldásánál is előfordul: leírva a dolog könnyűnek tűnik, de a teljes életmód megváltoztatása sohasem egyszerű feladat. Bár aki képes a nonstop fogyókúrázásra, annak ez is beleférhet.

A fogyókúra-mánia egy továbbfejlesztett változata az, amikor a nő a fogyási lázát nemcsak önmagára, hanem a párjára nézve is kötelező érvényűvé teszi. Mint az a rövid és messze nem reprezentatív közvélemén-ykutatásomból kiderült, ezt tolerálják a legnehezebben a férfiak.

“Volt egy barátnőm, aki eljátszotta velem a »Faragjunk férfit« mozgalmat. Gyakorlatilag mindent meg akart változtatni rajtam. Utólag visszagondolva nem is értem, miért volt velem, ha semmi nem tetszett rajtam; ennek egyik eleme volt a testsúlyom: tíz évvel ezelőtt még jó 30-40 kilóval nehezebb voltam, és tulajdonképpen hálás lehetek neki, mert a hatására sikerült leadnom magamról sok-sok kilót, és ezt a testsúlyomat kisebb-nagyobb ingadozásokkal tartom is. Amúgy épp fogyókúrázom, de ehhez neki már semmi köze” – mondja a 35 éves Viktor, és sorstársa, a 36 éves Balázs szavaiból is úgy tűnik, hogy a kényszeres fogyókúráztatás mindig hasonló eredményre vezet:

“Volt olyan barátnőm, akivel azért szakítottam, mert állandóan fogyókúráztatni akart. A dolog pikantériája, hogy végül mégis az ő »segítségével« fogytam le 4 hónap alatt 31 kilót: bár ekkor már nem voltunk együtt, az motivált a fogyókúrában, hogy csak azért is megmutassam neki, hogy sikerülhet az egyedül, ami a folyamatos piszkálódásai közepette, a kapcsolatunkban nem sikerült.”