Nemrégiben olvastam egy cikkedet a cukormentes étkezésről, amiben elhangzott egy számomra rémisztő információ: hogy még a palackos ásványvízben is van cukor. Ez tényleg így van? Mi mindenben fogyasztunk cukrot? Fel tudnál sorolni olyan élelmiszereket, amiket mindennap fogyasztunk, és nem gondolnánk, hogy cukros?
Lehet, hogy sokkoló lesz a válaszom, de a feldolgozott élelmiszerek kilencven százalékában van cukor. Ez nemcsak az édességekre vonatkozik, a sós készítményekben, félkész ételekben ugyanúgy megtalálható, illetve hogy valóban megtalálható-e, ez a kérdés. A gyártók ugyanis két módszert alkalmaznak, hogy elrejtsék a fogyasztók elől a cukrot: vagy nehezen beazonosítható nevek mögé bújtatják, vagy a termék gyártásakor a cukrot nem édesítő összetevőként, hanem mint állományjavítót, stabilizátort vagy térfogatnövelőt tüntetik fel.
Például a galaktóz, a maltóz, a laktóz, keményítőszirup vagy kukoricaszirup – ezek mögött mind az a bizonyos cukor rejtőzik! Így találhatjuk meg üdítőkben, gyümölcslevekben, péksüteményekben, gabonakészítményekben, energiaszeletekben, fűszerekben (!), köhögés elleni szirupokban, tejtermékekben, egyes aszalt gyümölcsökben, salátaöntetekben, levesekben.
Mindennek mi a hosszú távú várható élettani hatása?
Gyakran hallom a következő tévhitet: de hát a szervezetnek kell a cukor, abból merít energiát! Az
agy is cukorral működik! Ez igaz, de nem így. Az anyagcserénk minden bevitt élelmiszert cukorrá alakít át, de egy rendkívül hosszú és bonyolult folyamat végén. Ha ezt a munkát elvesszük tőle, felborul az egész rendszer. Leginkább úgy tudnám érzékeltetni, hogy az autó is üzemanyaggal megy, amit átalakít a maga módján, miután a tankba töltöttük. Ha egyenesen a motorblokkra tölteném, mi történne? Tönkremenne a szép autónk. Ezt tesszük magunkkal nap mint nap. Autót vehetünk másikat, de testet természetesen nem. Azt meg kell óvnunk az élet végéig.
Korábban arról értesültem, hogy a cukor és ízfokozók iránti függőség leginkább úgy alakul ki, hogy a belekben a cukor erjedése következtében alkohol halmozódik fel, és a túl sok cukor fogyasztása egyfajta alkoholizmushoz hasonlatos függőséget okoz. Mi igaz ebből? Azt is említetted korábban egy cikkedben, hogy minden szervünket tönkreteszi a cukor, erről tudnál egy kicsit beszélni?
Ez abszolút igaz. Az ember születésétől fogva kívánja az édes ízeket (nem véletlenül mondja a szanszkrit mádhurja; jelentése: édesség, szerelem), életünk során pedig számtalan kellemes élmény kapcsolódik az édesség fogyasztásához. Ám a lélektani függőség mellé biológiai is társul. MRI- és röntgenfelvételeken kiválóan látszik, hogy a cukor és a kokain által kiváltott agyi ingerületek pontosan ugyanolyanok. Teljes az egyezés.
Szervezetünk egyszerűen nem tud megbirkózni a hatalmas mennyiségben bevitt finomított cukorral. Nem tudja megemészteni, az állandóan fel-le ugráló vércukorszint kiüríti az inzulint. A cukor bontása a májra marad. Elmondhatjuk, hogy a ma emberének amúgy is rendkívül túlterhelt a mája. A májsejtek méregtelenítő munkájuk során képesek az alkohol átalakítására egy bizonyos mennyiségig, de így a szervezet normális működéséhez szükséges folyamatok elől vonódik el az átalakítást végző enzim. Ezzel nagyon megterheljük májunkat, ami megnagyobbodással reagál.
Ha többet szeretnél tudni a témáról, látogass el az Ájurvédikus Egészségfesztiválra!
