Hogy kerültetek Angliába?
A férjem, Tim brit állampolgár, Magyarországon dolgozott már 20 éve, mindketten az IT szakmában dolgoztunk. Amikor a kisfiunk született, el akartuk adni Tim házát, hogy kiköltözzünk a belvárosból. Sokáig a Balaton volt a fejünkben, de aztán annyira nyomasztóvá vált otthon az élet, hogy inkább Anglia felé vettük az irányt. Az volt az utolsó cseppek egyike, amikor Tim kapott migránsos beszólást Magyarországon, pedig semmi köze nem volt a kialakult menekülthelyzethez. Kicsit megijedtünk, hogy milyen jövő várhat ott a gyermekünkre, ezért a költözés mellett döntöttünk.
Sokáig gondolkodtunk azon, hogy Spanyolország vagy Horvátország legyen az úti cél, valami melegebb éghajlatot kerestünk, de végül az döntött Anglia mellett, hogy itt élnek Tim szülei, és így azért van segítségünk. Amikor kiköltöztünk Angliába, meg is kaptuk az utóbbi idők legnagyobb tornádóját, ami szerintem direkt nekünk volt így megrendezve, hogy érezzük a döntésünk súlyát.
Honnan jött az önfenntartó gazdaság ötlete?
Már Budapesten is felmerült a tyúkozás, mert mindketten gyerekkorunkból hoztunk csodálatos élményeket az állattartásról. Timnek még kecskéje is volt! Úgyhogy valahol egy gyerekkori álom beteljesülése ez mindkettőnknek, hogy állataink legyenek és önfenntartó módon éljünk. Szerencsénk volt, mert ehhez a házhoz egy viszonylag rendezett kert és egy hektárnyi föld tartozik. Van rajta egy kicsi patakocska, olyan, mint a mesében. Kétszer jöttünk ki Tim szüleihez a költözés előtt, heti tizenöt házat néztünk meg, mire megtaláltuk ezt a helyet. Szülői segítséggel megvettük, mert szerintünk Jammynek ez a legjobb, ha ilyen zöld környezetben nő fel, ezért eleve úgy indultunk neki, hogy mi itt le akarunk telepedni.
Most mennyi állat van, és mi van még tervben? Milyen zöldséget-gyümölcsöt termeltek meg már magatoknak?
Négy tyúkkal indultunk, egy sajnos elpusztult a tornádóban, most nyolc ad nekünk tojást. Egyelőre még csak saját használatra, de reményeink szerint lesz majd elég tojás eladásra is. Van most két különleges Shetland-birkánk, aminek a szőre nagyon jó áron eladható lesz később. És hamarosan bővül a sor egy kakassal és három-négy kacsával. Nincs határozott cél, csak hogy annyi állat legyen, amennyi nem teher, de hoz is a konyhára. Zöldségek közül már van saját termés: fokhagyma, újhagyma, lila hagyma, répa, saláta, paradicsom, törpeparadicsom, borsó, cukkini, paprika, kaliforniai paprika, csili, bazsalikom. Gyümölcsök közül pedig: eper, málna, egres, fekete ribizli, áfonya.
A kiköltözéskor nem volt furcsa, hogy a nagyvárosi létből vidéki életbe csöppentetek?
Dehogynem, olyan, mintha visszaléptünk volna két századot, de például a munkahelyi stressz kicsit sem hiányzik. A rendszer egyébként ugyanúgy megvan az életünkben, csak nem beülünk a kocsiba és elmegyünk a munkahelyre, hanem ellátjuk az állatokat, neveljük a zöldségeket-gyümölcsöket, van dolgunk bőven. Azért dolgozunk minden nap, hogy nagyobb százalékban önfenntartók legyünk, mint amennyit boltba járunk. Tim hosszú távú elképzelései között ott van az is, hogy a bárányt és a csirkét is magunknak fogjuk vágni, de én egy kicsit ettől fázom, nekem még ezek az állatok háziállatok.
A szomszédaink motiválnak egyébként a legjobban, ők két éve kezdtek bele abba, hogy megtermeljék maguknak, amit tudnak. Ők is négy csirkével kezdték, mostanra meg már van vagy negyven tyúk, kacsa, birka, minden. Az ő példájuk pozitív példa előttünk.
Ami nagy kihívás zöldség-gyümölcs szempontjából, hogy itt teljesen más a klíma. Ami Magyarországon már rég hozta volna a terméseket, az itt még ki sem bújt a földből. Ezt még meg kell szokni, illetve ehhez alkalmazkodni, hogy mondjuk a paradicsomot csak május vége felé várjam, és ne számítsak rá áprilisban.
Mi az, ami leginkább hiányzik Magyarországról?
Nagyon hiányoznak a szüleim, és mi is nekik, de úgy állnak ehhez az egészhez, hogy tegyük azt, ami nekünk és Jammynek a legjobb. Az apukám nagy segítség volt nekünk otthon, bármikor jött hozzánk, hogy unokázzon, ha szükségünk volt rá. Tim szüleivel csak hetente egyszer találkozunk, ők nagyon elfoglaltak, lovakat tartanak, rengeteg a dolguk. Mindehhez hatvan fölött járnak, úgyhogy ők kivételesen aktív nagyszülők. Az pedig egyértelmű, hogy a fiunknak az itteni közeg sokkal jobb, már megtaláltuk neki az iskolát is, amelynek van egy totyogóklubja, ahol már most ismerkedik azzal a környezettel. Át szokott jönni az iskolaigazgató, és játszik a picikkel, hogy mire odáig jutnak, hogy suliba kell menni, már barátok legyenek. Nagyon emberséges és gyerekközpontú a hozzáállás.
Jammynek meg akarod tartani a magyart anyanyelvnek?
Igyekszem magyarul is beszélni hozzá, de legtöbbször az angolt hallja, úgyhogy hamarabb is reagál az angolra. Egyelőre úgy tűnik, hogy az anyanyelve angol lesz, de még csak 19 hónapos, még bármi történhet.
Lesz testvére?
Nem vagyok biztos benne, hogy mernék itt szülni, nekem nagyon furcsa, hogy itt nincs igazából terhesgondozás, hanem gratulálnak a terhességhez, aztán nagyjából a szülőszobán látod legközelebb az orvost. Nem érezném magam biztonságban. De nem tudom még, hogy alakul, egyelőre nem kistestvért szeretnék, hanem csak egy átaludt éjszakát. Illetve félek attól is, hogy megismétlődik a szülés utáni depresszió, ami nálam nagyon sötét, súlyos időszak volt. Ezt a kérdést bizonytalan ideig ezért elnapoltuk.
Mi a legnagyobb különbség a magyar és az angol mentalitásban, a körülöttetek élők életfelfogásában?
Ezt nagyon röviden meg tudom válaszolni: itt az az alap hozzáállás, hogy jó ember vagy, nem tapasztaltam még előítéletet velünk szemben. Lehet, hogy a nagy zöld mezők miatt van, de itt mindenki pozitív és segítőkész, amitől a közhangulat egész más, mint otthon.
Olvass még többet külföldre költözött magyarokról:
- Magyarok külföldön: “Nem akarunk úgy élni, hogy mi lett volna, ha…”
- Magyarok Londonban: van-e közük az álmoknak a valósághoz?
- Egyre több magyar megy külföldre, és nem jönnek vissza
