A teljesítménykényszerbe hajszoló, munkamániás társadalmunkban az rögződött be, hogy a hónap dolgozója az az ember, aki legkorábban érkezik és legkésőbb távozik az irodából, és a kettő között alig hagyja el az asztalát. Ez a borzasztóan téves rögeszme sokakat inkább a szorongás, a depresszió, a kiégés és a pánikrohamok irányába visz, mintsem hogy a munkavégzésükön javítana. Mielőtt te is idáig jutnál, olvass tovább!
Tudományos kutatások igazolják, hogy az agy képtelen a folyamatos koncentrációra. Nem véletlenül szakítják meg szünetek az iskolai órákat – kár, hogy ezt a munkahelyeken elfelejtik. Ha 50 percenként szüneteket tartunk, abban az 50 percben sokkal hatékonyabban tudunk a feladatunkra koncentrálni, mintha órákon át görnyednénk a teendőnk fölött. Ráadásul az agy nem tud egyfolytában reagálni az ingerekre. A hangokat és a fényeket is intenzívebben dolgozza fel, ha kis mértékben kapja, nem pedig folyamatosan.
Ne felejtsük el, hogy a gondolkodásnak is két fajtája létezik – és mindkettő egyformán vezethet eredményre. Szerencsére egyre több cég ismeri fel, hogy a koncentrált figyelés és a lazítás közbeni ábrándozás egyaránt elősegítheti a kreativitást és a produktivitást, ezért egyre több helyen támogatják a lazább munkarendet, és hoznak létre inspiráló, relaxálásra is alkalmas környezetet.
Állítólag a leghatékonyabbak akkor vagyunk, ha 52 percen át dolgozunk, majd 17 percig szünetet tartunk – sétálunk, kávézunk, beszélgetünk. De nem kell ilyen pontosnak lenned: a fő, hogy ha úgy érzed, szükséged van egy kis pihenésre, egy pillanatig se szégyelld elhagyni az asztalod!
Forrás: Mashable
