Aktuális

Hogyan ismerd fel, ha a férjed munkamániás?

Nemrég belefutottam egy munkamániás férj nyílt levelébe, ami szöget ütött a fejembe: ha így érez egy munkamániás, akkor lehet, hogy én is az voltam, és lehet, hogy a körülöttem élők között többen is beleesnek ebbe a hibába a tudtukon kívül?

A munkamánia egyik fő jellemzője épp az, hogy maga az érintett nem tud róla, hogy bajban van. Azt hiszi, hogy a mániája jogos, azért dolgozik ennyit, hogy eltartsa a családját, elérje a céljait, el tudjanak utazni nyáron a barátokkal és még sorolhatnám a számtalan indokot, amiért újra meg újra a munkába kényszeríti magát.

Csakhogy hiába, ugyanis minél inkább hajszolják a munkát, annál kevésbé lesznek hatékonyak. Nem még több pénz és még több siker jár a munkamániába esőknek, hanem kudarc és a teendők végtelen, megoldhatatlan sora. Kiégés érzelmileg és egészségügyi problémák – ez vár arra, aki nem mászik ki a mániákus dolgozásból.

Arra, hogy mi járhat egy munkamániás fejében, jó példa a cikk elején emlegetett férj levele:

“Szuperhősnek érzem magam: én vagyok Sztahanov kapitány, aki kemény munkájával megmenti a világot. Van valami felvillanyozó abban, hogy minden nap elsőként érek be az irodába, és utoljára indulok haza. Én kapcsolom be a kávéfőzőt reggel, és oltom le a villanyokat éjjel. Nehezen viselem azokat a kollégáimat, akik csak 9 után kezdenek szállingózni az irodába. Átlagosan 70 órát dolgozom egy héten és ez csak növekszik, amikor otthonról még válaszolok a levelekre, és akár egész éjjel fenn vagyok, és dolgozom.

Ha egyszer elkezdek dolgozni, nehezemre esik abbahagyni akár csak egy tea vagy ebéd erejéig. Még nem is nagyon iszom közben, hogy ne kelljen kimennem vécére. Tudom, hogy kényszeresnek tűnik, de semmi sem ér fel azzal a bizsergéssel, amit attól érzek, hogy megpróbálom teljesíteni a lehetetlent, hogy projekthegyeken rágjam át magam, amik folyamatosan tornyosulnak előttem. Nyugtalanná és lehangolttá válok, ha fel kell állnom az asztalomtól.

Hogyan ismerd fel, ha a férjed munkamániás?

Számomra a hazamenetel nem a lazítást jelenti. Otthon csak elütöm azt az időt, amíg visszamehetek dolgozni. Tudom, hogy a házasságom lassan zátonyra fut, már hónapok óta nem volt semmilyen közös programunk. A feleségem már meg sem próbál elvinni magával szórakozni, inkább már eleve úgy tervez programokat, hogy tudja, egyedül kell mennie. Ez kicsit enyhít a bűntudatomon. Azt is tudom, hogy sokkal több időt kellene töltenem a gyerekeimmel, de már a nyaralás vagy akár egy hosszú hétvégés kiruccanás gondolatától is pánikolni kezdek.

Gyerekkoromban azt tanultam az apámtól, hogy akkor érek valamit, ha hasznosnak érzem magam, és egyfolytában van valami dolgom. Apa is keményen dolgozott mindig, sosem jött el az iskolai rendezvényekre vagy a sportnapokra velem. Akkor ez volt számomra a normális. Én is ilyen apa lettem, bár én legalább vissza tudom nézni a fontos eseményeket videón. Apám belehalt abba, hogy nyugdíjba kellett mennie, de ez velem nem történhet meg, nem tervezem, hogy valaha is nyugdíjba mennék. Miért tenném?”

Csak semmi szabadidő és barátkozás

A fenti levél munkakényszeres írója már a súlyos esetek közé tartozik, ám nem is olyan nehéz belecsúszni ebbe az állapotba. Az öröm egyetlen forrása, a flow elérése csupán a munkán keresztül valósul meg az ilyen személy számára, ha nem dolgozik, akkor nem tudja mihez kezdjen magával és a szabadidejével. A társas kapcsolataiba épp ezért nem fektet energiát és időt, elmagányosodik, elidegenedik környezetétől. Ez pedig még mélyebben vezeti őt a mániájába, hiszen egy idő után tényleg nem marad más számára, csak a munkája.

A kialakulása férfiaknál jellemzőbb, bár én nemrég pont két nőismerősömmel beszélgettem erről, hogy kezdjük felismerni magunkon a tüneteket, és tennünk kell valamit ellene. De legalább még egymással beszélgetünk. A témát kutatók szerint azonban a férfiak veszélyeztetettebbek, mert náluk a kiindulópont általában az, hogy nekik kell eltartaniuk a családot, ami olyan nyomás alá helyezi őket, hogy az könnyen fordulhat át kényszeres dolgozásba. Van egy megfoghatatlan pont, amikor már nemcsak azért indul korábban és érkezik haza később a férj, mert így több pénzt tud a családi büdzsébe adni, hanem mert a munka lett a szenvedélye.

Hogyan ismerd fel, ha a férjed munkamániás?

Pszichés és fizikai tünetek

A munkaholizmust egy olyan szenvedélybetegeségként tartják ma már számon, mint az alkoholizmust vagy a drogfüggőséget, ám még nem hívják “betegségnek” hivatalosan. Pedig egészségügyi kockázatai is vannak, a pszichés károkon túl testi tünetek is megjelennek előbb-utóbb:

  • fejfájás
  • allergia
  • emésztési zavar
  • fekély
  • álmatlanság

A munkakényszeres nyugtalannak érzi magát, feledékeny, türelmetlen, nehezen koncentrál, és nem bír aludni sokszor a stressztől. Munkán kívül gyakran unatkozik, és csak várja, hogy elteljen az idő, meg sem próbálja kitölteni értékes, kreatív, pihentető cselekvéssel. Akkor érzi, hogy él, ha dolgozhat, értelmet ad az életének a munkája. Minderről pedig nem gondolja, hogy baj lenne, csak természetes következménynek tekinti, hiszen dolgozni muszáj, különben honnan lesz pénz a rezsire és a gyerekekre.

Függőségből függőségbe

Ugyanúgy, mint más függőségeknél, mindig van külső oka számára, amiért a munkájába merülhet, nem ismeri be, hogy belső kényszerből teszi. Gyakran épp ezért nehezére esik elvégezni a munkáját, nem éli át a flow élményt, csak az előtte tornyosuló hatalmas mennyiségű, magára vállalt feladatot látja. Ettől azonban egyre inkább leblokkol, és egyre nehezebben veszi az amúgy nem is olyan nagy akadályokat. Ördögi körbe kerül, aminek a végén leginkább gyomorfekély várja.

Ebből az ördögi körből nehéz kilépni, ám nem lehetetlen. Elsőként a felismerés elengedhetetlen: megéri annyit dolgozni, amennyit dolgozunk? Tényleg nincs időnk semmi másra, vagy csak nem tudunk magunkkal mit kezdeni, ha nem ég a kezünk alatt a munka? Valóban azért nem megyünk el a gyerek farsangjára, mert annyira halaszthatatlan feladataink vannak a munkahelyünkön? Ha gyanút fogunk, hogy munkamániások vagyunk, akkor már valószínűleg valóban vagy a határán egyensúlyozunk, vagy már bele is csúsztunk. 

Hogyan ismerd fel, ha a férjed munkamániás?
A munkamániások hajlamosak a kényszerüket egy másik függőségre cserélni. Túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás, mániás testépítés vagy épp túlevés is szerepel a repertoárban. Ebben az esetben mindenképp szakemberhez kell fordulni.
 

A munkamániát le tudjuk küzdeni magunkban, sok tudatossággal és tervezéssel:

  1. Priorizálás: tudnunk kell a feladatainkat fontossági sorrendbe tenni. Kezdjük mindennap azzal a munkát, hogy számba vesszük az aznapi feladatainkat, és felállítunk egy sorrendet köztük. Előre mindig az kerüljön, amit halogattunk már egy ideje, mert ez adja majd a legnagyobb sikerélményt. Maradjunk rugalmasak, hogy a nap közben esetleg előforduló váratlan helyzetek hatására meg tudjuk változtatni a sorrendünket.
  2. Határidő szabása: akkor is fejezzük be a magunknak szabott határidőre a munkát, ha félbe kell hagynunk valamit.
  3. Koncentráció, fókuszálás: egyszerre csak egy feladat. Senki sem lehet hatékony, ha százfelé próbál teljesíteni. Ahhoz, hogy a végére érjünk egy feladatunknak, csak arra szabad koncentrálnunk.
  4. Ütemterv: gondoljuk át, mielőtt egy új feladatba kezdenénk, vagy beütemeznénk magunknak aznapra a huszadik feladatot is, hogy biztos lesz-e rá energiánk és időnk a magunknak szabott kereteken belül.
  5. Elfogadás: nincs olyan, hogy tökéletes munka. Fogadjuk el a teljesített feladatot úgy, ahogy van. Ha megtettünk mindent, ami tőlünk telik, akkor ne várjunk el magunktól többet.
  6. Szabadidős tevékenység: kényszerítsük magunkat, hogy valamilyen hobbit találjunk vagy időt szakítsunk egy rég elfeledett tevékenységre, amit régebben szívesen végeztünk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top