nlc.hu
Életmód
Anorexiások mutatják meg büszkén a testüket

Anorexiások mutatják meg büszkén a testüket

Volt anorexiások osztják meg fotóikat és történetüket a közösségi oldalakon, hogy felhívják a figyelmet az étkezési zavarokkal küzdők súlyos és szomorú helyzetére.

Évekkel ezelőtt egy önmagát nívósnak, igényesnek nevező edzőtermbe jártam. Ez később majd fontos információ lesz.Ott hetente találkoztam egy lánnyal, aki nagyon elszántan edzett a gépeken, csoportos órákon, szaunázott, és akárhányszor ránéztem, nagyon rosszul éreztem magam. 

Azért éreztem rosszul magam, mert nem simán vékony volt vagy sovány, hanem kifejezetten látszott rajta, hogy evési zavara van, anorexiás. És serényen járt edzeni, hogy minden – szerinte –felesleges zsírt eltüntessen a testéről. Persze, tudom, hogy én nem szólhattam neki, hiszen mi közöm ahhoz, hogy egy idegen lány anorexiás. Mégis szerettem volna valamit tenni, szerettem volna, ha a felelős edzőterem – ahol szakemberek tartanak órákat – segít rajta, figyelmezteti. De sajnos ilyesmi nem történt, aztán végül máshova kezdtem járni – bár nem emiatt.

 Amerikában éppen evési zavarok figyelemfelhívó hét van, ezért osztják meg magukról a korábban testképzavarral küzdők a régi fotóikat, hogy mások ne járják végig az utat, amit ők már megtettek. A fotók között találni olyanokat is, ahol fiatal lányok segítséget kérnek anorexiájuk miatt.

 “Így nézett ki az anorexiám… De kitöröltem ezeket a képeket, mert nem bírtam nézni…Szerencsére felépültem, és büszke vagyok magamra, már nem rontják el a számok az életem.”

 Ez a fiatal lány azt írta a bejegyzése mellé, hogy egy traumatikus élmény után 7 évig sanyargatta magát, pánikbeteg lett, és kétszer is járt pszichiátrián, mégis sikerült felépülnie.

Long post ahead that has a very unpredictable direction but I will go with it anyway. As many of you may or may not know, it is National Eating Disorders Awareness Week. I struggled with anorexia/purge disorder and exercise addiction for 7 years following a traumatic event, searching for some form of control in my life. The first picture is just under 100 pounds, the second is 130. Last year, during NEDA week, I was much more vocal about awareness of the disease, and helping others through it remains what I would like to devote my life to. But this past year has been filled with a tremendous amount of ups and downs for me- with a whole lot more downs. While recovery from my eating disorder was a feat I am proud to have accomplished, I feel as though I walked into life blind afterward. I don't have that outlet anymore, and I spent so long using food and hunger and exercise to define myself, to satisfy my need for perfection in a flawed worldview, that I have felt entirely lost. I have suffered extreme stress and anxiety, fought through panic attacks, questioned everything about myself, and checked myself into a psychiatric facility twice. And now, I am stuck in the same routine, day in, and day out. I stick to my safe places and schedule, and I have isolated and desocialized in order to grasp on to that control I'd lost again. So as I read through the posts over the last few days highlighting recovery stories and transformation pictures- I felt as though, with all of the focus on working through my anxiety and then subsequently hiding from it, I had abandoned what I cared for. I felt like I wasn't doing enough- I wasn't advocating or spreading awareness. I felt inadequate because I was taking so much time to ensure that my little rituals kept the bubble I'd built around myself intact that I was not the same passionate, kind, loving person that I once was. But I realize now, that I have always been the same person. I've just used different(harmful) coping skills to deal with trauma. From hidden food, to a hidden face. From skinny, to scared. From starvation, to isolation. CONTINUED IN COMMENTS⬇⬇⬇⬇

Jordan Elizabeth Price (@jordyypri) által megosztott bejegyzés,

“Most is vannak napok, amikor hiányzik a régi testem, de a jó napjaimon látom, hogy a hízás szexivé tette a testem, és nem akarok egy gyenge, törékeny, csontváz lenni megint.”

PLEASE READ, ESPECIALLY THE END‼️ I know there's controversy around “progress” posts but as I've been struggling with my body image lately I felt like this would help me. The pictures on the top were not too far off my lowest weight, where I was literally killing myself and I was in hospital. And the pictures on the bottom are me now, completely slaying Anorexia every single day and learning to love my body. I still have a lot of days where I miss how I used to be, but on my good days I can see that becoming weight restored has made me sexy af, I don't want to be a weak, thin, fragile walking skeleton ever again. I have come so far and I'm going to keep going because I'm done with giving into my mental illnesses. ALSO‼️ I've seen a lot of posts lately about people being weight restored and still fitting into a size 2 and all that shit, well to make those of you who don't feel better, I am now a healthy size 10 and there is NOTHING wrong with that!????

Beth???????? (@bethtato) által megosztott bejegyzés,

“Anorexiával és bulimiával küzdöttem sokáig, de beszélni sem tudtam róla, nemhogy tenni ellene. Aztán egyik nap átfordult valami…Hidd el, több vagy, mint a betegséged, légy bátor!”

My #transformationtuesday is one for #nationaleatingdisorderawarenessweek I don't have a lot of pictures from when i was sick, having a picture wasn't my idea of fun (oh how things have changed ????). Being anorexic and bulimic was the hardest time in my life. I just felt numb. Getting into my recovery was so hard. I resisted it a lot. I didn't want to talk about it… and even to this day i still find it uncomfortable. Its something that sometimes feels so very raw to me. Nevertheless it is important to talk about it. It is important to raise awareness. To share journeys to help motivate and inspire people to know that there is more out there for you. You deserve happiness. . Stay strong little ones and know that you are more than your illness. Be brave. Be happy. ???? #eatingdissorderawareness #anoreixa #bulimia #recovery #eatingdisorderrecovery #fitness #figure #fitspo #gymmotivation #figurecompetitor #motivation #girlswholift #fitchicks #inspire #strongwomen #fitnessmodel #girlsthatlift #shelifts #shesquats #aesthetics #bossgirls #bodybuilding #girlswithmuscle #outwork

Rebecca Caydas (@rebeccalovesfitness) által megosztott bejegyzés,

 “A bal oldali képen kövérnek hittem magam. A felépülésem még folyamatban, de ez már változás.”

happy NEDA week fit friends. progress not perfection, faith not fear. (I thought I was fat on the left. Sad sad brain)

Nikki Jackson (@jackedjackson) által megosztott bejegyzés,

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top