Sütőtökös babapopsik – csak engem ver ki a víz, ha meglátom őket?

Mielőtt még bárki fejében megfordulna az ellenkezője, imádom a babákat. Sőt! A babákról készült fotókat is legalább annyira. Persze, nyilván van az a mennyiség, ami már nekem is sok, de alapvetően élvezettel nézem azokat a művészi, egyedi, sokszor szuper vicces képeket, amiket az ismerős szülők kreálnak a pici gyerekeik segítségével.

Ezzel az új sütőtökös őrülettel sem az a legfőbb bajom, hogy teleszórja gyerekekkel, mit gyerekekkel, egészen apró babákkal az Instagram-oldalamat. (Nyilván nem történik meg, mert nem követem a #pumpkinbutt-ot, de elméletben teleszórhatná.) Ezekkel a képekkel sokkal, de sokkal nagyobb bajok is vannak, az egyikre ráadásul épp egy olyan anyuka mutat rá a posztja alatt, aki befestette és megosztotta gyerekei pucér fenekét. Azt írta:

 Tudom, hogy egy szép napon majd utálni fognak érte…de addig is, míg vissza tudnak majd vágni, fessük csak be a feneküket!

Szerintem meg ne! Vagy ha már be is festitek, az isten szerelmére, ne osszátok már meg országgal-világgal!

Sose felejtem el, mennyire kínos volt, amikor hazavittem az első komoly barátomat, anyukám meg merő jó szándékból már a második találkozáskor a családi fotóalbummal kezdte traktálni. Egész pontosan az albumnak azzal a részével, ahol a rólam készült babafotók sorakoztak. Ezek alapvetően cuki képek voltak, de az „itt rohangászott a madarak után”, az „itt szánkózott először” és „itt evett először banánt” fotók közé be-becsúszott egy fürdetős, pucérfenék-villantós, hason fekvős akt is. Ha választhattam volna, hogy milyen régi képeket mutatok meg magamról, nyilván nem ezek lettek volna azok.

Azt nem mondom, hogy életre szóló lelki sebeket szereztem, csak mert anyu megmutatta az albumot. Mondjuk, ebben közrejátszik az is, hogy ő nem a netre töltött fel egy divatos hashstag kíséretében, hogy aztán kismillió ember nézegesse, méricskélje és csámcsogjon a fenekemen. Ötletem sincs, hogy reagálnék, vagy mit éreznék, ha szüleim valami furcsa okból elkezdenék a babafotóimat osztogatni a Facebookon.

Addig biztos nem jutnék, mint az a lány, aki éppen ebből az okból perelte be saját szüleit, mondván, a személyiségi jogait sértik azzal, hogy orrba-szájba osztják meg róla ezeket a képeket. De hogy kicsit jobban együtt tudnék vele érezni, mint most, az biztos.

Kösz, hogy gondoltok a pedofilokra!

Ahogy a bevezetőben is írtam, a képekkel több bajom is van, és csak az egyik az, hogy bakanccsal tiporja a képen szereplő szerencsétlen gyerekek személyiségi jogait. A másikba…még belegondolni is rettenetes, de muszáj. Különösen, ha a gyerekeinkről van szó.

Értem én, hogy egy ehhez hasonló, szuper cuki fotó szinte könyörög a megosztásért, de még mielőtt megnyomjuk azt a bizonyos gombot, nem árt elgondolkodni azon, hogy a képünket kik fogják látni, és hogy vajon mire használják majd. Aki azt hiszi, hogy a pedofilok és más szexuális ragadozók nincsenek fenn Instagramon, nagyon tévednek.

Épp ezért én biztosan nem szolgálnám ki őket azzal, hogy önként osztok meg a gyerekem pucér fenekéről képeket. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a legtöbb szülő nem tudja ellenőrizni, hogy mi lesz azokkal a képekkel, miután feltöltötte a világhálóra. Épp ezért nem érdemes kockáztatni, és ha már elkészült az a cuki, sütőtökös fotó, amit mindenkinek látnia kell, inkább tartsátok meg a családnak. Higgyétek el, mindenki jobban jár így.