“A vasalás sosem lesz fontosabb a gyerekeimmel való játéknál”

Mindenki úgy vág neki az újévnek, hogy most jobban csinálja majd, mint tavaly. Mikor érdemes foglalkozni az időtervezéssel?

A január valóban csúcsszezon az időgazdálkodásban – ám sajnos néhány hét után lecseng a lelkesedés, és a legtöbben visszatérnek a régi kerékvágásba. Ennek az az oka, hogy míg a napi, heti időtervezést valamilyen szinten mindannyian csináljuk, addig az éves tervezés esetében megállunk ott, hogy teszünk néhány hangzatos fogadalmat, s reménykedünk, hogy mostantól minden jobb lesz. Pedig az eltervezett célok csakis kitartó munkával fognak megvalósulni. A rendszeres és tudatos tervezés elengedhetetlen a céljaink eléréséhez, a kiegyensúlyozott élet megteremtéséhez; enélkül a napi és a heti tervezés – már ha van egyáltalán – csak harc a túlélésért a sodró események közepette. Fogadalmak helyett tervezzünk – mit várok az élettől? mit tehetek ezért az idén? a hónapban? ma? most? -, teremtsük meg a céljaink eléréséhez szükséges időt (ha tényleg fontos, meg fogjuk találni a módját), és cselekedjünk!

Sokan azt gondolják, ez az elfoglalt felsővezetőknek fontos, egy “átlagembernek” felesleges.

Ez a felfogás mára elavult. Korábban az időgazdálkodást valóban a túlpörgött menedzserekhez kapcsolta a köztudat, mivel gyakorlatilag egyet jelentett a személyes hatékonyság növelésével. Ma azonban már más szelek fújnak – már nem a 80 órás munkahét számít “menőnek”, hanem az egyéni célok megvalósítása és a kiegyensúlyozott életvitel.  Időt tervezni tehát mindenkinek érdemes, akinek vannak vágyai, tervei, s emellett szerteágazó kötelezettségei. A cél az, hogy a rendelkezésre álló 24 órából a legtöbbet hozzuk ki – azaz az élet adta keretek közé beillesszük a saját elképzeléseinket. A beszélgetés  mindenképp azzal indul, hogy kiderítjük, mi jelenti az adott személy teljes életet, mitől érezné úgy, hogy kiegyensúlyozottan, számára minden szempontból megnyugtatóan zajlanak a mindennapok. Ezután feltérképezzük a jelenlegi életvitelét, kigyomlálunk mindent, majd addig alakítjuk a mindennapokat, míg helyet nem találunk mindennek, ami számára fontos. Olyan technikákat mutatok, amelyeket később önállóan is használni tudnak, így biztosítva a hosszútávú eredményeket és a rugalmasságot, amelyet a folyton változó élet megkíván.

Erdélyi Boróka

Tudsz adni egy-két tippet, ami sokaknak hasznos lehet?

A leghasznosabb trükk egyébként nem is a tervezéssel kapcsolatos, hanem az “időcsinálással”. Ma, amikor mindannyian tele vagyunk szerteágazó kötelezettségekkel, vállalásokkal, saját elképzelésekkel, a nemet mondás képessége az, amellyel a legnagyobb változást tudjuk elérni a lehető legrövidebb idő alatt. És itt nemcsak a másoktól érkező kérésekre, igényekre, meghívásokra gondolok! Mondjunk nemet a fölösleges perfekcionizmusra (az “elég jó” tényleg elég jó, a felszabaduló időt pedig fordítsuk valami hasznosabbra), az időrabló tevékenységekre (lásd értelmetlen internetezés mint népbetegség…), az energiavámpír emberekre, és nyugodt szívvel csökkentsük felére a teendőlistánkat! Utóbbit szó szerint értem. Hajrá!

Te mint anyuka, hogyan szervezed az életedet? Mi ebből a szempontból a legfontosabb?

Nagyon határozott rangsor él a fejemben a terveimmel, teendőimmel, kötelezettségeimmel kapcsolatban, amelyet törvényként kezelek a mindennapokban. Ennek eredményeként az amúgy könnyen túlzsúfolttá váló életemben helye van mindennek, ami fontos a családom és magam számára. Természetesen ennek is megvan az ára – lemondások nélkül nem férnénk bele a 24 órába -, ám ezt az árat nem sokallom, hiszen arról van szó, hogy olyan életet teremtsek a családomnak és persze saját magamnak, amely a legjobb számunkra. A jelenlegi élethelyzetemben a leghatékonyabb módszernek a napirend bizonyult – szabadúszóként és két kisgyerek anyukájaként egy olyan részleteiben rugalmas, ám mégis állandó napirendet alkottam meg, amelyben minden időblokknak megvan a maga feladata; ez biztosítja azt, hogy mindenre jusson időm, de korlátot is jelent abból a szempontból, hogy nem mehetnek az egyes feladataim egymás rovására. Például ami nem fért bele a háztartásra fenntartott idősávba, az nem lesz megcsinálva aznap – a vasalás sosem lesz fontosabb a gyerekeimmel való játéknál.