„Kedves Lennon. Azt hiszem, míg élek nem fogom elfelejteni azt a sorsdöntő pillanatot ott, a váróteremben. A veszteségeinket számolgattuk. Március volt. Mindketten elgyötörtek és kimerültek voltunk, de még így reménykedtünk, hogy valóra válhat a legnagyobb álmunk, és egyszer majd tényleg két gyermeket nevelünk. Igaz, ez az álom ebben a pillanatban korántsem tűnt olyan kézzelfoghatónak, mint korábban.”
Kép forrása: Kelley Chance
A ma már büszke, kétgyermekes anyuka, Lesleigh Cetinguc így kezdte szivárványbabájának írt levelét, ami közvetlenül azután pattant ki a fejéből, hogy a fiúcska világra jött. A szívbe markoló írásból és a hozzá mellékelt döbbenetes fotóból derül csak ki igazán, Lennont mennyire várták és vágyták szülei, és hogy mennyi mindent feláldoztak azért, hogy velük lehessen.
Kép forrása: Lesleigh Cetinguc
„Nem gondoltuk, hogy ahhoz, hogy testvére legyen az elsőszülöttünknek, a poklok poklát kell majd megjárnunk” – vallja be Lesleigh, majd hozzáteszi, bár a Lennonnak készült kép is tökéletesen összefoglalja, mi mindenre volt szükség ahhoz, hogy a kisfiút végre a karjukban tarthassák, a kép még így is hallgat egy csomó mindenről. „A képen rajta van minden egyes tű, tapasz, pirula, amit csak azért szedtem, hogy velünk lehess, de nem mutat egy csomó minden mást.
Például az orvosnál tett számtalan látogatást, az injekcióktól kék-zöld alhasamat, se a rengeteg zokogást, ami egy-egy kudarc után vett rajtam erőt.” Lesleigh elárulta, két babát veszített el, miközben Lennonra vártak. „Akkor ott, a váróteremben, te voltál az utolsó reményünk. Az utolsó embriónk, amelyet három évvel korábban fagyasztattunk le, hogy egyszer majd magunkhoz öleljük. Három évet és hat napot vártunk erre a pillanatra.”
Az anyuka a levél végén arról ír, most, ahogy a bölcsőben alvó szivárványbabát nézi, nem győz hálát adnia sorsnak a szerencséjéért. Azt mondja, az elmúlt három évben – bár voltak igazán embert próbáló pillanataik – sosem adták fel a reményt, hogy egyszer majd kétszeres szülők lehessenek. „Önként sosem léptem volna rá erre a rögös, fájdalmakkal teli útra, de ma már tudom, ez volt kijelölve nekünk ahhoz, hogy együtt lehessünk. Isten hozott köztünk, drága kisfiam. Talán sosem fogod igazán tudni, milyen nagyon akartunk és vártunk téged.”
