„Három évvel ezelőtt, egy sokadik szakítás után úgy éreztem, válaszúthoz ért az életem. Elhatároztam, hogy kerüljön bármibe is, anya leszek. Méghozzá pasi nélkül. Tudtam, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy ha sikerül, egyedül nevelem majd a gyermekemet, de nem zavart a dolog” – kezdi a Yahoo Newsnak írt vallomását a most 47 éves Elana Rabinowitz.
Az általános iskolai tanárnő azt mondja, mindig is úgy érezte, hogy remek anya lenne, ám a kapcsolatai finoman szólva sem voltak hosszú életűek, így arról, hogy minderről a gyakorlatban is megbizonyosodhasson, szó sem lehetett. „Bevallom, sosem voltam az a kifejezetten főnyeremény barátnő, bezzeg a gyerekekkel azonnal megtaláltam a közös hangot.”
Elana azt mondja, a legzárkózottabb gyerkőcöt is pillanatok alatt előcsalogatta a csigaházából, az introvertáltakat megnevettette, és azoknak, akik utálták a felnőtteket, a legjobb barátja lett. „Általános iskolában tanítok, így a sors különös fintorának gondoltam, hogy míg a napom nagy részét gyerekek közt töltöm, saját porontyaim nincsenek.”
Aztán, miután elhatározta, hogy egyedül vág neki a gyerekprojektnek, megváltozott az élete. „A tavasz úgy telt el, hogy megteltem reménnyel, hogy én is anya leszek. És bár lemondtam a sushiról, a kávéról, sőt még az alkoholról is, csak nem estem teherbe.” A nyáron Elana már kétségbe volt esve: olyannyira, hogy másodállást is vállalt, hogy fedezni tudja a termékenységi kezelés és a mesterséges megtermékenyítés költségeit.
„Mire eljött az ősz, már öt sikertelen beültetésen voltam túl, és úgy tűnt, minden létező orvosi lehetőséget kimerítettem. Ennek ellenére belementem, hogy megpróbálkozzunk még egy utolsó beültetéssel. És csodák csodája, teherbe estem.” Elana azt mondja, mikor meglátta a pozitív terhességi tesztet, minden valaha volt félelme elpárolgott: „Tele voltam energiával, és még soha életemben nem éreztem ennyire teljesnek magam.”
A terhessége végül csak kicsivel több mint egy hetet élt. „A petesejtjei termékenyek, meg is termékenyülnek, de valamilyen okból nem tapadnak meg – közölte az orvosom, én pedig zokogtam. Fogalmam se volt, mi lesz ezután. Mindent elvesztettem, ami számított.” Elanát az orvosa arra buzdította, hogy folytassa a termékenységi kezelést, de a nő végül nemet mondott. „Nem bírtam tovább elviselni a tűket, a csalódásokat, a tudatot, hogy valójában a lehetetlennel viaskodom.”
Elana végül három évig őrizte a termékenységi kezeléshez szükséges hormonokat, eszközöket a hűtőjében. Csak utána volt képes elengedni az anyaságról szőtt álmait. „Úgy éreztem, ha mindent kidobok, beismerem, hogy nem működnek. Vagy hogy egész pontosan én nem működöm jól.”
