Kamaszkorom óta nagy figyelmet szentelek az évkezdésnek Mindig is vonzott az új kezdet energiája, a tiszta lap, az új élet lehetősége. Ez a lelkesedésem a mai napig megmaradt annak ellenére, hogy a nagy elhatározásaimból eddig nem sok minden valósult meg.
Szerintem mindannyiunkkal megtörtént már, hogy nagy lendülettel nekivágtunk a januárnak, megígérve magunknak, hogy „idén biztosan lefogyok, egészségesen táplálkozom, megtanulok rendesen angolul stb.“, aztán február elejére visszaállt a régi rend, és csak a sajnálkozás és a kifogáskeresés maradt, hogy miért nem sikerült megvalósítani új évi fogadalmainkat.
Miért történik ez így az emberek 90%-ával? Miért olyan nehéz elhatározásainkat, álmainkat megvalósítani? Az akaraterő hiányzik? Vagy a kitartás? Vagy egyszerűen nem akarjuk eléggé a dolgokat?
A válaszra Charles Duhigg: A szokás hatalma című könyvének olvasása közben döbbentem rá: a megoldás életmódunkban, szokásainkban keresendő, a szokás hatalma ugyanis óriási. Elég, ha arra gondolunk, milyen nehéz egy-egy berögződött rossz szokástól – pl. körömrágás, dohányzás, édességfüggőség stb. – megszabadulni. Ez a nehézség pedig ugyanúgy jelen van új, pozitív szokások kialakításakor, csak legtöbbünk annyira a rossz szokások levetkőzésére koncentrál, hogy elfelejtjük életünket új, pozitív szokásokkal gazdagítani.
Új szokások kialakítása pedig elengedhetetlen előfeltétele céljaink elérésének, bármire is vágyakozunk. Ha például valaki jelentősen le akar fogyni, annak nem elég csak egy időre lemondani az édességről, és néha-néha futni egy kört a háztömb körül. Valódi életmódbeli változásokra van szükség, mégpedig olyannyira hosszú távon, hogy a változás végül beépüljön az ember személyiségébe. Az egykor lusta, túlsúlyos férfi aktívvá, energikusabbá válik, a táplálkozását korábban félvállról vevő nő elkezd tudatosan dönteni arról, hogy mit tesz a testébe stb. Csak így működik a dolog igazán.
Tulajdonképpen az egész nagyon is logikus: nem az számít, amit néha-néha teszünk, eszünk, hanem az, amire rendszeresen nap mint nap figyelmet fordítunk. Ahova az energiánkat irányítjuk, ott lesz tapasztalható a növekedés is.
Olyan egyszerűen hangzik, nem igaz? Miért olyan nehéz mégis szokásainkon változtatni, új szokásokat kialakítani?
A Wikipédia a következőképpen határozza meg a szokás fogalmát:
„Sok ismétlés által automatizálódott cselekvések, melyek valamilyen szükséglet kielégítésére alakulnak ki. A cselekvések rendszeres gyakorlásának hatására a tudatos cselekvés tudattalan készséggé alakul, ezáltal az egyén gépiesen, külön tudati ellenőrzés nélkül képes végrehajtani a cselekvést. A szokások tehát azok az automatikussá váló cselekvések, melyekről korábban tudatos döntés született, és amelyek a tudat kontrollja nélküli cselekvésekké alakultak át. A szokások rendszere meghatározza a személyiséget.”
Ez a definíció máris sok mindent megmagyaráz. Egyrészt világossá válik belőle, hogy azért nehéz szokásainkat megváltoztatni, mert azok már automatizálódtak, vagyis egy bizonyos cselekvést sokkal könnyebb végrehajtani az adott kontextusban, mint bármi mást. Másrészt pedig logikus módon nehéz új szokásokat felvenni, mert az automatizálódáshoz idő kell, amíg pedig ez nem történik meg, addig sokkal több erőfeszítésbe kerül a cselekvés végrehajtása.
Például este, munka után a legtöbb embernek sokkal nagyobb erőfeszítésébe kerül felvenni a futócipőt és elindulni sportolni, mint leheveredni a tévé elé, és órákig a készüléket bámulni. Ennek oka viszont érdekes módon nem abban rejlik, hogy objektíven könnyebb tévét nézni, mint futni. Egyszerűen arról van, szó, hogy míg a tévénézés a legtöbb ember szokásai közé tartozik, addig a futás nem. Ilyen egyszerű.
Mivel pedig agyunk nem ismeri a különbséget a jó és a rossz szokások között, egészséges és egészségre káros cselekvések automatizálására ugyanúgy képes. Életminőségünk tehát gyakorlatilag attól függ, hogy jó vagy rossz szokásoknak engedünk nagyobb teret.
Ezzel a tudással felvértezve december végén elhatároztam, hogy idén minden másképp lesz, hogy idén valódi változásokat és sikereket fogok elérni, mégpedig új szokások kialakítása által. Éppen ezért idén egyebek mellett azt fogadtam meg, hogy mindennap olvasni fogok és mindennap foglalkozom a spanyol nyelvvel. Az, hogy mindezek hatására milyen szintre jutok el év végéig, illetve milyen olvasottsággal rendelkezem következő szilveszterre, nem számít.
Most, május elején még mindig hűen tartom fogadalmaimat.
Mi a sikerem titka?
Először is nagyon fontos, hogy megértsük a szokások természetét, vagyis inkább a saját természetünket.
Minden rendszeresen ismétlődő tevékenységünknek három fontos összetevője van: egy kiváltó tényező, maga a tevékenység, amely tulajdonképpen egyfajta válasz a kiváltó tényezőre, és a jutalom.
Az én esetemben például a kiváltó tényező a napszak. Minden reggel rögtön felkelés és fogmosás után első dolgom az olvasás, amelyet közvetlenül követ a spanyoltanulás. A jutalom pedig az, hogy mindeközben megiszom egy nagy csésze gőzölgő tejeskávét néhány kocka fekete csokival. Aki ismer, az tudja rólam, hogy nagy kávérajongó vagyok, így ez a jutalom elegendő motivációt ad ahhoz, hogy minden reggel (néha hajnalban) kimásszak az ágyból, és a tanulásnak szenteljem a kora reggeli órákat.
Több mint négy hónap után ki merem jelenteni, hogy a cselekvések automatizálódása megtörtént, és egyre kevesebb erőfeszítésembe kerül a könyv után nyúlni reggelente. Extra jutalomnak fogom fel, hogy ezek a szokások mind a tudásomat, mind az önértékelésemet növelik, plusz a korai napkezdés arra is ösztönöz, hogy esténként korábban feküdjek le, ami pihentetőbb alvást eredményez. Két hasznos szokás helyett legalább négyet nyertem.
Te is készen állsz egy alapos életmódváltásra? Vagy csak 1-2 új szokással szeretnéd gazdagítani életedet?
Itt van néhány extra tipp Nagy Nóra életvezetési tanácsadótól, hogy biztosan ne veszítsd el idő előtt a lelkesedést:
1. Az első és talán az egyik legfontosabb tanácsom az lenne, hogy egyszerre csak egy szokás bevezetésén dolgozz. Így is éppen elég akaraterőre lesz szükséged az első hetekben.
2. Foglald írásba a tervet. Írd le, hogy milyen új szokást szeretnél bevezetni, mi a célod vele, és milyen pozitív hatással lesz ez az új rendszeres tevékenység az életedre.
3. Haladj lépésről lépésre, tartsd tiszteletben a tested igényeit és terhelhetőségét. A világ lustájából viszonylag ritkán lesz egyik napról a másikra maratonfutó. A kisebb kihívások motiválóbbak, mivel nagyobb eséllyel vesszük sikerrel az akadályokat.
4. Ünnepeljük meg az apró sikereket is! Ha a futás a választott mozgásforma, akkor megjutalmazhatod magad pl. az első egyben lefutott 5 km-ért vagy akár 1 km-ért is; attól függően, hogy milyen edzettségi szintről indultál, mindkettő szép eredmény lehet. Fontos, hogy valami motiváló jutalommal lepd meg magad, ami azonban nem ellentétes a céljaiddal. Sport által fogyni vágyóknak megfelelő jutalom például egy edzőfelső, egy óriási édességorgia viszont – bármennyire is vágyunk rá – már kevésbé.
5. Készülj fel az esetlegesen felmerülő problémákra, amelyek visszavethetnek az új szokás rendszeresítésében. Készíts tervet arra az esetre például, ha sokáig kell dolgoznod egy-egy edzésnapon, vagy éppen elutazol pár napra. Sokkal könnyebb a jó úton maradni, ha nem veszíted el a fejed egy-egy váratlanul felmerülő nehézség hatására, hanem pontosan tudod, mi a teendő.
6. Vállald fel új szokásodat a nyilvánosság előtt is. Egyrészt ezáltal növekszik eltökéltséged, és nem utolsó sorban másokat is pozitívabb és egészségesebb életmódra motiválhatsz.
