2018. Július 03.

Nem csak hiúsági kérdés! Hogyan és miért kell elkezdeni rendszeresen mozogni 35 fölött?

„Meg fogod látni, 35 évesen egyszer csak elkezdesz romlani” – mondta néhány évvel ezelőtt az akkor 38 éves kolléganőm, aki épp valami nyavalyával küzdött hetek óta. Persze, hogy huszonéves csitriként nem hittem neki. Aztán néhány évvel később, amikor recsegve-ropogva szálltam ki az ágyból, alig kaptam levegőt 5 méter futás után, és soványságom ellenére cikizték az integetőhájamat, berágtam. 34 év telt el az életemből úgy, hogy nem mozogtam rendszeresen, de ennek vége! Kerestem egy személyi edzőt, hogy faragjon végre Wonder Womant belőlem.

Bors Hanna

Csak arra nem számítottam, legalábbis nem eléggé, hogy ehhez a Wonder Womanhez én is kellek. Ha hiszitek, ha nem, nem elég hozzá a terem, a gépek (amiket amúgy nagyon ritkán használunk), a súlyzók, a gumiszalagok. A legfontosabb ebben a történetben én vagyok, aki úgy kezdte az egészet, hogy öt perc gyorsgyaloglás után próbálta magát tartani, és „Sissiről” is először Erzsébet királyné jutott eszébe, nem pedig a gyilkos Sissy-guggolás. Mondjuk én örömmel aggatom ezt a jelzőt minden gyakorlatra a mai napig, pedig az első edzés óta eltelt egy év.

Személyi edzőt találni egyébként pont olyan, mint fogorvost vagy fodrászt: az ember faggassa ki az ismerőseit, hallgasson a megérzéseire, a szimpátiára, menjen el egy próbaórára, és váltson, ha nem tetszik neki, amit tapasztalt. A személyi edző nem lehet luxus, 35 fölött, nulla sportmúlttal pláne nem. A gyakorlatok helyes kivitelezéséhez kötelező a hozzáértő szem, a kemény kéz, amivel a helyére teszi a beeső térdet, a rossz ívben mozgó, remegő könyököt. Arról nem is beszélve, hogy magamtól sosem csinálnék meg két-három kört egy sorozatból sem. Minden tiszteletem azoké, akik ezt egyedül is letolják, nekem nem megy, kell a nógatás.

A témában megkérdeztem Domokos Enikő személyi edzőt, aki összefoglalta, mire kell figyelni akkor, ha hozzám hasonló vendéggel találkozik. „Az edzéstervezés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni, de tudnunk kell, hogy ugyanarra az edzéstervre minden ember másképp reagál, ezért fontos a személyre szabottság – mondja Enikő, akinek a legidősebb vendégei, egy házaspár, hamarosan 70 évesek lesz lesznek. – Ha a vendégünk alkalmas a testedzésre, első lépésként meghatározzuk, hogy kezdő, középhaladó vagy haladó kategóriába sorolható. Kezdő, aki soha semmilyen sportot nem végzett még korábban, vagy aki már sportolt korábban valamilyen más formában. Az újrakezdők azok, akik korábban már súlyzóztak, de az utóbbi években egyáltalán nem végeztek edzést.

Egy kezdőnél az a célunk, hogy a vendégünk fokozatosan hozzászokjon a rendszeres terheléshez. Emellett fontos a sportéletre nevelése, a mozgástanulás, a gyakorlatok helyes kivitelezésének elsajátítása, az alaperőnlét megszerzése, a mozgáskoordináció fejlesztése, a motiváció kialakulása és az összhang, kölcsönös szimpátia edző-vendég között. Nem célunk náluk a tömegnövelés, a formába hozás, az aránytalanságok korrigálása, a nagy ellenállások alkalmazása, a bonyolult izolációs gyakorlatok végzése és a táplálékkiegészítők alkalmazása.”

via GIPHY

Nekem a párom rágta a fülemet a legtöbbet, hogy kezdjek el izmot építeni, amíg lehet, mert 35 éves kor fölött már nem lesz egyszerű, később pedig még nehezebbé válik. Enikő megerősítette ezt a véleményt.

„Egyes életkorokban a fizikai terhelhetőség mértéke megváltozik. Az életkor előrehaladtával a születéstől körülbelül 25-30 éves korunkig a terhelhetőség fokozódik, utána egy rövid plató következik 35-40 éves korig, ezt követően pedig csökken. Ez mindenkinél eltérően jelenik meg, illetve kitolódhat. 35 éves kor felett felett megindulnak a leépülési folyamatok, romlik a regeneráció, csökken az alkalmazkodóképesség. Amire nekünk edzőknek figyelnünk kell, az az, hogy ebben az időszakban megnő az aerob jellegű, állapotfenntartó, egészségmegtartó edzések jelentősége.”

Domokos Enikő személyi edző (fotó: Facebook)

Valaki egyszer azt is mondta, hogy majd megszeretem a mozgást. 34 évesen kezdtem rendszeresen terembe járni, heti kétszer egy órát edzek, jobb heteken elmegyek futni is. Nemrég az edzőm megkérdezte, melyik a kedvenc gyakorlatom. Kicsúszott a számon, hogy a tusolóban szoktam fejkörzést csinálni, amikor már végeztem, általában az a kedvenc részem. Szerencsére jóban vagyunk, nem innen fogja megtudni, hogy a legrosszabb napjaimon körülbelül a bemelegítés után hagynám ott az egész termet. Aztán gondolkoztam a dolgon, és megírtam neki üzenetben, hogy végül is van igazi kedvenc gyakorlatom is (jobb napjaimon).

Edzés alatt sokszor hangosan zokognak a sejtjeim, annyira sajnálják magukat, hogy ezt az egészet most miért kell. Pedig tudom, hogy sokkal könnyebb lenne, ha meglelném a mozgás örömét végre, és közben is élvezném a dolgot, nem csak akkor, amikor fel sem tűnik, milyen nehéz a táskám, vagy amikor megint futottam a busz után, mégsem kapkodom a levegőt. Vagy amikor csak a harmadikra kell lépcsőzni, de én felfutnék az ötödikre is cuccostul, mindenestül. Mindenesetre ilyenkor legalább tudom, hogy megéri megküzdenem magammal minden kedden és csütörtökön reggel. A saját bőrömön tapasztalom, hogy 35 fölött is el lehet kezdeni rendszeresen mozogni, nulláról fel lehet magunkat építeni. Látom, hogy mennyivel feszesebb és selymesebb a bőröm, mennyivel kevesebb a narancsbőr, milyen jól állnak a testhez simuló ruhák, mennyivel jobban bírom a stresszt, a 35 feletti élettel járó mindenféle nehézséget. Még a folyamatos romlást is.

Borítókép: Zoran Milich/Getty Images