„A férjemmel a házasságunk első néhány évében rengeteget vitatkoztunk. Pokoli volt, és csak később, utólag derült ki, hogy a kezdeti feszültségeket az okozta, hogy más volt a szeretetnyelvünk. Míg a férjem biztató szavakat és szívességeket várt tőlem, én inkább minőségi, együtt töltött időre és érintésre vágytam” – kezdi a Scary Mommy oldalán megosztott tanulságos történetét Sarah Siders.
A mamiblogger azért vállalkozott arra, hogy a lehető legőszintébben ír házassága nehézségeiről, mert úgy érzi, történetükből és abból, ahogy a problémát a férjével kezelték, más párok is tanulhatnak. „Ha van bármi, amit ebből az első pár, keserves évből egy életre megtanultam, az az, hogy milyen hatalmas ereje van annak, ha kifejezzük a hálánkat a legapróbb dolgokért is. Abban a pillanatban, ahogy tudatosult bennem, hogy a férjem úgy fejezi ki a szeretetét és a gondoskodását, hogy kiviszi a szemetet és elmossa az edényeket, tudtam, hogy mindezt meg is kell köszönnöm neki.”
Sarah azt mondja, az elején nehezére esett minden alkalommal szóban is megköszönni férjének az apró gesztusokat. „Nagyon furcsa volt, hogy olyasmit köszönök meg neki, ami mások számára magától értetődő. Mégis, bíztam benne, hogy erre van szükségünk ahhoz, hogy megértsük egymást, ezért a szokásommá tettem a dolgot.”
Sarah posztjában leírja, a tapasztalata azt mutatja, hogy rengetegen szenvednek a kapcsolataikban – függetlenül attól, hogy házasságról vagy épp barátságról van-e szó –, mert a társuk alapnak vesz bizonyos dolgokat. „A gondoskodóbb fél elvégez egy sor munkát a ház körül, apróságokat igazából, amivel kényelmesebbé teszi a másik életét, mégis sokszor előfordul, hogy mindez hála és elismerés nélkül marad.”
Ez az a pont, ahol Sarah szerint a „nagyon köszönöm” sokat segíthet. „Ezek az egyszerű szavak azt mutatják a másiknak, hogy észrevettük őt, figyelünk rá, sőt el is ismerjük az igyekezetét. Lássuk be, legtöbben nem is vágyunk másra az életben, mint erre: hogy valaki figyeljen ránk, és értékeljen minket azért, amik vagyunk.”
„És ami szerintem a legfontosabb: attól a pillanattól kezdve, hogy meggyőzzük magunkat, nem kell hálálkodnunk a másiknak a napi dolgokért, arra jövünk majd rá, hogy már nem is maradt semmi, amiért hálásak lehetünk neki, mert az igazság az, hogy a napi dolgok teszik ki az egész életünket. Ha arra várunk, hogy a társunk csinál majd értünk valami különlegeset, amiért hálásak lehetünk neki, akkor elveszítjük a mindennapok szépségét. És azt, aki ott van mellettünk, hogy mindezt megossza velünk.”
