Dr. Farkasinszki Ildikó közel harminc éven át közigazgatási vezetőként dolgozott. Amikor lánya elköltözött otthonról, akkor érezte először, hogy valami mást, valami újat csinálna, új inspirációra vágyott, olyan munkára, amellyel valódi örömet csempészhet mindennapjaiba. Története igazolja, újrakezdeni, változtatni, karriert váltani sosincs késő. Amire nagyon vágyunk, amit igazán szeretnénk, bármikor megvalósíthatjuk.
Azonnal tudtad, mit akarsz csinálni?
Dehogy! Csak azt éreztem, hogy már nem lelkesít, nem okoz valódi örömet, ami van. Tudtam, hogy akarok még valamit kezdeni az életemmel, de időbe telt, mire újra kitaláltam magamat. Tanulni akartam, csak az volt a kérdés, hogy mit. A három diplomám mellé fölöslegesnek tűnt még egy negyedik is. Olyan képzést kerestem, ami érdekel, meg persze belefér az időmbe. Szeretek sütni, főzni, gondoltam, miért ne lehetnék szakács is. A munkával ezt az iskolát nem tudtam összeegyeztetni, ezért választottam a cukrászképzést, mert az gyorsabbnak és egyszerűbbnek tűnt.
Ilyen egyszerű lenne a váltás?
Nem egyszerű. Akkor még föl sem merült bennem a gondolat, hogy cukrászattal, sütéssel foglalkozzak. Egyszerűen csak inspirálónak tűnt, meg úgy voltam vele, mindig lehet valami újat tanulni. Maga a képzés nem lelkesített különösebben, viszont a gyakorlati időszak annál inkább.
Ildikó a közigazgatási hivatást feladva csodás süteményeket süt (fotó: Ide Süss! – Viasat3)
Cukrászdában dolgoztál?
A bizonyítvány feltétele volt a kéthetes cukrászdai gyakorlat, amit bárhol el lehetett tölteni. Ismerősökön keresztül így kerültem egy családi cukrászdába. Örömmel fogadtak már az első napon, sőt azonnal megkaptam a feladatot, hogy süssek pitét. De én akkor még nem is tudtam pitét sütni. Azt mondták, nem baj, itt a recept, csináld. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy nem fölöslegesen vettem ki két hét szabadságot, hanem azonnal bekapcsolódhattam a munkába, használhattam a kreativitásomat, alkothattam, süthettem.
És sikerült a pite?
Sikerült. Sőt, annyira jól, hogy az egyik vendégtől 100 forint borravalót is kaptam. Azt hiszem, ez életem legértékesebb 100 forintja. A dicséret, az elismerés minden befektetett pénzt, minden energiát megért.
A cukrászbizonyítvánnyal a zsebedben máris otthagytad a jogászi, közigazgatási munkát…
Még nem, de már egyre erősebben éreztem, ez jó irány lesz. Elmentem még néhány süteménykészítő, -díszítő workshopra, aztán egyre többet sütöttem otthon is a szabadidőmben. Sokat gyakoroltam, az eredmény is egyre jobb lett. Egy idő után el mertem vállalni az ismerősök születésnapi tortáit. Sőt, azóta két esküvői tortát is készítettem.
Közben rád talált a szerelem…
Nagyon sok csalódás és félresikerült próbálkozás után, igen, belépett ő is az életembe. A második randevún főzőtanfolyamra hívott meg, amivel azonnal levett a lábamról. Mindkettőnk hobbija a gasztronómia; a közös érdeklődés hihetetlenül inspiráló. Ő süti a húst, én készítem a desszerteket. Jól kiegészítjük egymást.
A párod inspirált a váltásban is?
Egyértelműen. Egyik nap azzal jött, hogy a Viasat 3 csatorna amatőr cukrászversenyt indít, nevezzek be az Ide Süss!-re. Egyáltalán nem gondoltam, hogy alkalmas lennék egy ilyen műsorra. Egyszerű háziasszony vagyok, aki szeret sütögetni, de részt venni egy realityben azért merész ötletnek tűnt. Aztán addig mondogatta, hogy nincs veszítenivalóm, míg beleegyeztem, és együtt elküldtük a nevezést. A többfordulós castingok után beválogattak a műsorba, amit aztán annyira élveztem, hogy végül a döntőig jutottam. Nagyon sokat tanultam a forgatások alatt. Igazi kreatív élmény volt.
Akkor a műsor után döntöttél…
Valójában már előtte. Amikor megtudtam, hogy beválasztottak, bekopogtattam a főnökömhöz, mert el kellett magamat kérni a munkából. Nem szabadságot kértem, őszintén elmondtam, váltani szeretnék, mást akarok csinálni, mint eddig. A legnagyobb meglepetésemre ő is mindenben támogatott, sőt még drukkolt is, hogy minél tovább jussak a versenyben. Abban állapodtunk meg, befejezem az éppen futó projekteket, és azután lépek ki. Nem mondhattam meg, hol tartok éppen a versenyben, de sejtették a kollégák, hiszen a forgatások alatt nem dolgoztam.
A döntő után egyenes út vezetett a sütisulihoz?
Mondhatni, igen. Bérelhető konyhát is találtam a workshopokhoz, aztán szépen lassan elindult a Grill-ázs sütisuli. Október óta szinte minden pénteken közösen készülnek az egyszerűbb és bonyolultabb sütemények. Minden receptet kipróbálok, a magam ízlésére formálok. Népszerűek a macaronkészítő workshopok vagy a mentes sütemények, de sokan pogácsát sütni jönnek. Nagyon jó kis társaságok formálódnak, és már olyan vendégeim is akadnak, akik az énidőt töltik velem. A közösség miatt jönnek újra és újra, közben meg persze finom sütik is készülnek. Magukra fordítják a szabadidőt, energiával töltődnek, már önmagában ezért is megérte. Nem mellesleg most minden egyszerre lehetek, hiszen a sütisuliban egyszerre használom a pedagógusi, a jogászi, a coach és persze a cukrász végzettségemet is.
Önmagadra találtál?
Igen. És mindenkinek ugyanezt kívánom, hogy merjen belevágni valami másba. Ahhoz nagyon rövid az élet, hogy olyasmit tegyünk, ami nem okoz valódi örömet. Hullafáradt vagyok péntek esténként a workshopok után. Mégis annyira feltölt az együtt töltött idő, hogy ez valójában nem is fáradtság. Párom pedig minden alkalommal megdicsér, és elmondja, mennyire büszke rám. Kell ennél több? A legjobb érzés, hogy most valóban azt csinálhatom, amit igazán szeretek, ami kiapadhatatlan örömforrás.
