Minden nagy szerelem vége egy újabbnak a kezdete is egyben. Ezt a nagy közhelyet járták körbe többek között azok a brit tudósok, akik a szerelmi életünket vették górcső alá. A tanulmány szerint ugyanis minden ember életében összesen 3 személy jöhet, aki igazán megdobogtatja a szívét.
Honnan tudom, hogy szerelmes vagyok?
Ezt tényleg nem könnyű pontosan megállapítani. De talán nem is kell, elég ha érezzük a kis pillangókat a gyomrunkban, ha álmatlanul forgolódunk éjszaka, ha napközben gyakran elmerengünk, mindig rá gondolva és hevesebben ver a szívünk, ha a telefon kijelzőjén meglátjuk a nevét. A tanulmány szerint 3 lehetőségünk van az életben arra, hogy ezeket az édesen fájó érzelmeket megéljük és elveszítsük a fejünket, ha megszédülünk a szerelemtől.
3000, 40 fölötti, brit férfi és nő vett részt a kutatásban, amelyben szerelmi szokásaikat, megélt érzelmeiket dolgozták fel a szakértők. Eredmény: életünk során átlagosan 5 komolyabb kapcsolatunk van, de összesen csak 3 alkalommal esünk szerelembe. Ezek mindegyike kitörölhetetlen emlék marad.
Idealizált szerelem
A kamaszkorunk legszebb emléke: az első szerelem. Mikor a másik egy pillantásától is elolvadunk és az egész pont olyan mint egy hercegnős Disney-filmben. Tényleg úgy érezzük, hogy ez örökké tart. Persze amikor vége, jön a zuhanás, de ezt is csak túléljük valahogy.
Az igaz szerelem
Felnőttként aztán komoly lehetőségünk adódik megélni a szerelmet igazi valójában, hiszen eléggé érettek és tapasztaltak vagyunk már hozzá. Csalódásokkal a hátunk mögött kutatjuk az igaz szerelmet, és sokszor kötünk ki akár évekre is teljesen rossz (nem nekünk való) ember mellett. A felnőtt, mindent elsöprő szerelem szenvedélyes: veszekedésekkel, féltékenységgel tarkított. De segít megérteni, mit is akarunk az élettől, a társunktól valójában. Így tudunk csak tovább lépni. Persze nehéz lesz felismerni az igazit, mert nem fehér lovon jön, és még csak kék szeme, vagy szőke haja sem lesz, de bíznunk kell önmagunkban.
A szerelem, ami mindent megszépít
A harmadik szerelem pedig teljesen váratlanul érkezik meg az életünkbe. Az aktív keresést elengedtük, de megtaláltuk önmagunkat, s akkor jön valaki, aki az egészet könnyedebbé, vidámabbá, nevetőssé teszi. Ekkor értjük meg, mit is kerestünk valójában, hogy készen állunk adni és elfogadni, őszintén és feltétel nélkül.
