Túl pufók, túl vékony? Így segítheted anyaként a testképzavaros gyerekedet

Noha felnőttkorban is épp elég megbirkózni a testképzavarral együtt járó komplexusokkal, a gyerekek küzdelmeit sokszor észre sem vesszük. Arról beszélgettünk egy önismereti segítővel, hogyan erősítheted a gyereked pozitív testképét.

Az ítélet ereje

Mivel a gyerekek egyfolytában figyelik, monitorozzák a felnőtteket, és annak alapján tanulják a viselkedési formákat, amit tőlük látnak, hamar elsajátítják a mintákat – akár helyesek, akár helytelenek. Ha egy gyerek például fültanúja annak, ahogy a szülei lekövéreznek egy másik felnőttet vagy egy gyereket, szinte garantált, hogy a következő alkalommal már ő lesz az, aki elsőként megszólal. De ugyanez igaz arra is, ha egy anya, aki nincs megelégedve magával, minden mozdulatával azt kommunikálja, hogy a szerethetőség előfeltétele a csinos, tökéletes külső. Szülőként nagyon sok múlik rajtad: nem kizárólag rajtad áll, de erős befolyással bírsz a gyereked jelleme mellett a testképére is.

Egy testképzavaros szülő gyereke jó eséllyel ugyanúgy nem fogja tudni elfogadni a testét, ha azt látja, hogy az anyja folyamatosan fogyókúrázik, nem szívesen megy társaságba, amíg le nem adott néhány kilót, és ami a legveszélyesebb: őt is kritizálja. Ha a gyereket a testére, a kinézetére vonatkozó negatív kritika éri, az az egész felnőttkori önképét befolyásolhatja. A kortársaitól és a szülőktől érkező negatív kommentek egyaránt veszélyesek, így légy te az, aki segít a gyerekének kialakítani azt az erős burkot, amit stabil önképnek nevezünk.

Természetesen fontos az egészséges étkezés, a mozgás és az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a bőrükben – ez a szülő felelőssége, mint ahogy az is, hogy ismerjék az értékeiket. Ha már a kezdetektől tudják, hogy mi az, ami számít, akkor később sem lesznek olyan ingatagok, hogy egy kritikus megjegyzés könnyen kibillentse őket az egyensúlyukból. A felnőttekhez hasonlóan azonban a gyerekek is hajlamosak lehetnek étellel enyhíteni a stresszt, a fájdalmaikat, így könnyen kialakulhat egy ördögi kör. Cserményi Csilla Virág Flo önismereti kísérő elmondása alapján az őszinte és mély kommunikációval sokat tehetsz anyaként:

Fontos, hogy a gyereked érezze a támogatásodat, az elfogadásodat és a szeretetedet, másként könnyen vakvágányra tévedhet. Te pedig úgy lehetsz hiteles segítség, ha magad is példát mutatsz, ami talán a legnagyobb falat mindannyiunk számára. Vagyis ha neked is gondjaid vannak az alakoddal és az étellel, akkor a saját önképedet is rendbe kell tenned. Nagyon fontos, hogy ezen a ponton őszinte légy magaddal, és merj szembenézni azzal, mit miért csinálsz. Az önismereti kísérő szerint kiemelt jelentősége van annak, hogy szülőként milyen testképpel rendelkezünk:

„Kamaszodni és helyesen kezelni a test változását nagyon nehéz, pláne, ha a gyerek hízásnak indul ebben az életszakaszban. Ha mi is évtizedek óta küzdünk a súlyunkkal, de a gyerekünket szeretnénk megkímélni attól a szégyenérzettől, amiben mi fürdünk, akkor az első és legfontosabb feladat, hogy oldjuk meg a saját testalkatunkkal kapcsolatos érzelmi válságunkat! Ez nagyon nagy munka, de nélkülözhetetlen, ha igazán jól szeretnénk támogatni a gyerekeink önbecsülését, önbizalmát. A saját önképünk rendbetétele elengedhetetlen, hiszen a gyerekeink szem- és fültanúi annak, ahogy magunkat bántjuk, és ők is eltanulják a dolgot.”

Mindegy, hogy kövér vagy sovány, kicsi vagy nagy, a gyerekednek arra van szüksége, hogy neked ő legyen a legcsodálatosabb lény a földön

A testsúly és a lelkivilágunk közötti kapcsolat

A súlyunk rengeteg tényezőtől függ: az életmódunk, a génjeink, az érzelmi életünk, a tányérunkra kerülő ételek és a tanult mintáink mind meghatározzák, hány kilót mutat a mérleg. Nem azt mondjuk, hogy tagadd le a nyilvánvalót, mert ha valóban súlyproblémákkal küzd a gyereked, nem kell mosolyogva a homokba dugni a fejed. De nem mindegy, miként tereled a helyes étkezés és a sport felé, mint ahogy az sem, mennyit foglalkozol a lelkivilágával anyaként. Nem minden esetben, de sokszor a lelki problémák helyretételével, a helytelen szokások kijavításával a testsúly is normalizálódik.

Egy átlagos testalkatú kislány vagy kisfiú is válhat erősen túlsúlyossá, kórosan vékonnyá vagy külső jelek nélkül pszichés beteggé az évek során, ha nincs önbizalma, ha rossz mintákat sajátított el, vagy ha olyan sérülések érték, amiket nem dolgozott fel. Ha már kiskorában rögzül, mennyire fontos a külső, ha folyton azzal szembesül, hogy csak a karcsú alak az elfogadható – ami történhet akár indirekt módon is, azzal, hogy más emberekről mondasz véleményt –, könnyen testképzavar alakulhat ki nála. De az önismereti kísérő tapasztalatai szerint abból is gond lehet, ha a szülők, nagyszülők étellel mutatják ki a szeretetüket:

„Az, hogy egy gyereknek milyen testalkata lesz, függ az örökölt génektől, attól, hogy az édesanyja kizárólagosan szoptatta-e legalább hat hónapos koráig, vagy sem, hogy milyen és mennyi ételt kapott, hogy a szülők, nagyszülők etetéssel fejezik-e ki a szeretetüket, és hogy kapott, kap-e teljes elfogadást, minőségi figyelmet. Mindebből láthatjuk, hogy ha egy kisgyerek, kamasz teste eltér az egészségestől, az teljes mértékben független tőle: a genetikája és a környezete káros hatásainak következménye.”

A gyerekek rendkívül érzékenyek, és nagyon hamar észrevesznek mindent. Nemcsak a saját, hanem sajnos a környezet ártó hatásait is ki kell küszöbölnünk, ugyanis rengeteg információ zúdul rájuk a tévéből, az internetről pedig kontrollálatlanul ömlik a hamis érték. A felpumpált száj, a méteres műszempillák, a hatalmas műmellekkel és darázsderékkal parádézó, két lábon járó plasztikai „csodák”, az üres, tartalom nélküli csillogás könnyen félrevezetheti a gyerekeket.

Tény, nehéz folyamatosan szinten tartani magunkat és a gyerekünket, azonban ha szeretnénk attól megkímélni, hogy testképzavaros felnőtté váljon, nekünk kell lépnünk. Még az előtt, hogy az egyébként átlagos testalkatú tinilányunk elkezdene diétázni, megismerkedne a jojóeffektussal, és elindulna az önbüntetés meredek lejtőjén. Az önismereti kísérő azt javasolja, hogy beszélgess a gyerekeddel sokat. Kérdezd, és hagyd, hogy meséljen, figyelj. Érdeklődj arról is, milyen neki férfivá vagy nővé válni, hogy fél-e valamitől, milyennek találja a testét. Engedd, hogy elmesélje a félelmeit, és ne akard rögtön elnyomni, ne cáfold meg, mert könnyen bezárkózhat. Ha meghallgatod, ha figyelsz, hamar kiderülhet, van-e probléma, mi miatt nem szereti magát vagy a testét, miért van kisebbségi érzése. A szakértő kiemelten lényeges pontnak tartja az anyai elfogadást: