Nem túl kellemes, és remélhetőleg még igen távoli, viszont egyikünk által sem elkerülhető kérdés, hogy mi is legyen a testünkkel a halálunk után. Vannak, akik szemrebbenés nélkül, határozott elképzelésekkel tervezgetik a halál utáni „életet”, miszerint azt koporsóban, urnában, a hegy tetejéről szélnek eresztve, vagy épp a folyón, máglyarakás formájában a végtelenbe elúszva képzelik el.
Bár kissé morbid, de modern korunk egyik sajátossága, hogy ezen a téren is szinte végtelen a lehetőségek tárháza. Olyannyira, hogy például ha szeretnénk a saját kertünkben vagy a családunkéban faként díszelegni, miután a földön már bevégeztetett, ma már az is megoldható. De akár szobanövény is lehet belőlünk, ha kiperkálunk 40 ezret egy úgynevezett Bios Urnáért, ahol a hamvainkból nő majd ki a választott növény.
Fotó: Bios Urn
Na de, ha nem vagyunk ekkora nagy természetbarátok, hanem inkább a tudomány oltárán áldoznánk fel a testünket, azt is megtehetjük, többféle formában is. Talán az egyik legnemesebb, viszont speciális halálozási körülményeket megkövetelő lehetőség, hogy még életünkben szervdonornak jelentkezünk. Ehhez azonban az kell, hogy még halálunk után is „jó kondiban legyünk”, és felhasználhatók legyenek a szerveink.
Mivel a halál nem mindig ilyen kegyes, felajánlhatjuk a testünket tudományos kutatásokhoz is, ahol kórházak és egyetemek tanulmányozzák majd azt, de ha igazán exhibicionisták vagyunk, akkor akár a Body kiállításon is viszontláthatjuk magunkat, ha lenézünk odafentről.
Jó hírem van azoknak is, akik a nyomozós tévésorozatok nagy rajongói, ugyanis ma már nem kell rejtélyes vagy erőszakos halált halnunk ahhoz sem, hogy dr. Csont, Horatio Caine vagy épp Beckett nyomozó tanulmányozza a hullánkat, elég ha felajánljuk a testünket egy Body Farmnak. Nem, ez nem egy hollywoodi filmes kellékgyár, hanem egy valódi bűnügyi nyomozásokat segítő tudományos központ, ahol igazi tudósok és nyomozók dolgoznak.
Anita úgy döntött, hogy segít bűnügyeket felderíteni
Pontosan mi is ez a Body Farm? A minap az ausztrál barátaimmal egy televíziós reklám kapcsán felmerült a „ki milyen temetést szeretne” téma, és egészen érdekes irányba kanyarodott a beszélgetés, ugyanis kiderült, hogy egyikünk már rendelkezett is a kérdésben, ami így a harmincas éveink közepén nem annyira jellemző.
A Texas State University kriminalisztikai antropológiai központja (Fotó: Profimedia, Caters News)
„Én felajánlottam a testemet a Body Farmnak” – szólalt meg Anita, majd előhúzott egy plasztikkártyát a tárcájából.
„Mi van??? – kérdeztünk vissza döbbenten mindannyian. – Mi a franc az a Body Farm?”
„A Sydney Műszaki Egyetemnek (University of Technology Sydney) van egy részlege, az AFTER (Australian Facility for Taphonomic Experimental Research), vagyis a a Tafonómiai Kísérleti Kutatások Ausztrál Intézete, ahol azt vizsgálják, hogy hogyan bomlanak le a testek a halál után, különböző körülmények között, hogy aztán ezeket a kutatási eredményeket felhasználják a bűnügyi és egyéb rendőrségi nyomozásokhoz. Na most, ehhez testek is kellenek, amihez donorok jelentkezését várják, és én jelentkeztem. Kártyám is van róla!” – mutogatja lelkesen, miközben mi döbbenten pislogunk.
A kártya pont olyan volt, mint egy szervdonorkártya, amin az adatain túl ott virított nagy betűkkel, hogy halála esetén a testét az AFTER-nek, vagy ahogy mindenki emlegeti, a Body Farmnak ajánlotta fel tudományos célra, és egy telefonszám, amit hívni kell, ha ütött az utolsó óra. Mint azt a nyomozós filmekből már mi is tudjuk, az időfaktor igen fontos a bűnügyek felderítése esetében, ezért a sikeres kísérlet érdekében, a donortestnek 24 órán belül be kell érkeznie a sydney-i egyetemre, ahol megvizsgálják és előkészítik, majd a következő 12 órában kikerül a Body Farmra.
A Body Farm pedig nem más, mint egy elkerített terület az erdőben, ahol jelenleg is 10-20 hulla bomladozik. A kutatások célja ugyanis az, hogy megfigyeljék, különböző mélységű sírhantokban, különböző évszakban kihelyezve, nyílt terepen vagy épp a bokrok alá rejtve, esős vagy száraz esztendő idején milyen különbségek állnak be a testek bomlása közben. Azt próbálják kideríteni, miért van az, hogy amíg az egyik test szinte mumifikálódik, addig a másik rövid időn belül teljesen lebomlik, a harmadik pedig szinte érintetlen marad.
Ezek a donortesteken végzett, sokszor akár 1-2 évig is tartó megfigyelések nagyon sokban segítik a rendőrségi nyomozások sikerét, ugyanis így tudnak pontosabb képet kapni arról, hogy mikor állhatott be a halál, vagy épp mi lehetett a halál oka.
Az egyik ilyen, másfél éven át tartó kísérlet során például rájöttek, hogy az emberi test a bomlás során sokkal többet mozog, mint azt addig hitték.
Egy timelapse kamera 18 hónapon át minden fél órában felvételt készített az egyik donortestről, amit a Body Farm területén, a földfelszínre helyeztek ki vizsgálatra. A felvételekből kiderült, hogy ez idő alatt, a bomlás következtében, a karok helyzete például folyamatosan változott. Ez a felfedezés sokban segítheti a rendőrök későbbi munkáját.
A Body Farmon nem csak emberi testeken, hanem állatokon, mint például malacokon is végeznek kísérleteket, mert azok anatómiája és génállománya nagyban hasonlít a miénkre. Van egy külön, állatkísérletekre kijelölt terület, ahol megfigyelték például, hogy ugyanaz a póló, ha csak elássák az erdőben teljes mértékben lebomlik egy év alatt, de ha azt ráadják a malacra, akkor a bőrének a lipidjei megóvják a bomlástól, és szinte érintetlennek tűnik egy év után is. Ez a felfedezés például figyelmezteti a nyomozókat, hogy ne vonjanak le elhamarkodott következtetéseket a halál beálltának idejével kapcsolatban a ruházat állapota alapján.
Fotó: Anna Zhu/UTS
A rendőrkutyák képzéséhez is hozzájárulhatunk a hullánkkal
Azt hiszem jogosan merült fel mindannyiunkban a kérdés a beszélgetés során, hogy vajon Anita hogy jutott arra az elhatározásra, hogy az egyetemnek adományozza a testét halála esetén.
„Nevetni fogtok – kezdte –, a tévében láttam egy műsort arról, hogy itt képezik ki a rendőrségi kutyákat, hogy képesek legyenek megtalálni a holttesteket a nyomozás során. Egyszerűen megtetszett a gondolat, hogy a segítségemmel gyilkosokat kaphatnak el, és Rex felügyelőket képezhetnek ki. Őszintén szólva a testünk így is, úgy is lebomlik, akkor is, ha az a temetőben van egy koporsóban, a kreamtórium meg aztán még gyorsabban végez vele. Akkor már legyen valami haszna is.”
Végül is, van benne valami. Ami pedig a kutyákat illeti, tényleg hozzájárulnak a képzésükhöz a Body Farmon végzett kutatások. Persze nem az ottani holttesteket kell kiszagolniuk és megtalálniuk az erdőben, azokat nagyon gondosan őrzik és óvják. Viszont a bomlás során keletkezett gázokból és anyagokból folyamatosan mintákat vesznek és analizálják azokat, így pontosan meg tudják állapítani, hogy milyen komponensek kiszagolására kell a kutyákat trenírozni, hogy sikeresen segítsék a nyomozást, és rátaláljanak például a gyilkosságok áldozataira.
Őszintén megmondom, amikor összejött a társaság, nem számítottunk rá, hogy ilyen fordulatot vesz majd az esti beszélgetés, de az első megdöbbenés után egyre kíváncsibb lett mindenki, és egyre nyitottabb a téma iránt. Azt azért tudni kell, hogy ilyen Body Farmok egyelőre csak az Amerikai Egyesült Államokban léteznek, valamint ez az egy Ausztráliában. Így ha valaki szeretné, hogy helyszínelő overallba öltözött tudósok vizsgálgassák az erdő mélyén a lebomló testét, ahhoz ezen országok valamelyikében kell lehunynia végleg a szemét.
