Most, hogy elérkeztek a hideg őszi napok, ideje eltöprengni azon, hogy mi legyen a nyárra kitelepített virágokkal. Pánikra persze nincs ok, az első fagyokig a legtöbb növény simán kint maradhat, és nincs ez másképp a muskátlikkal sem, viszont készülni mindenképpen érdemes, hogy ha itt az idő, a meteorológia éjszakára fagyot jósol, azonnal cselekedni tudjunk.
Szívből remélem, hogy nagyon-nagyon sok hely van a kamrában (Fotó: Pixabay)
Lépjünk egyet hátra, és kezdjük onnan, hogy igen, a muskátlikat át lehet teleltetni, egyáltalán nem muszáj minden évben új töveket venni. Nálunk a legkitartóbb növények hét évet bírtak ki, tavasszal, amikor elővettem őket a kazánházból, már úgy üdvözöltük egymást, mint valami rég nem látott jó barátot, akivel annyi szép emlék fűz össze. Érzelmi értéke volt a muskátlimnak.
Nem akarok senkit hiú ábrándokba kergetni: a muskátli teleltetésének sikere egyetlen dolgon múlik: van-e számukra jó helyünk, vagy nincs. Ha van, akkor nyert ügyünk van, ha nincs, akkor sajnos bárhogy erőlködünk, a virágunk el fog pusztulni a hosszú, hideg tél alatt.
De milyen a jó telelőhely a muskátlinak?
- Plusz 5-10 fok körüli hőmérséklet van benne
- Megbízhatóan és tutira fagymentes
- Sötét
Vannak persze kompromisszumok, a világos lépcsőházat például rendszerint túl szokták élni a muskátlik, csak sajnos a tűzvédelmi rendelkezések szerint újabban már tilos virágokkal leszűkíteni a menekülési útvonalat, szóval ez a megoldás ezzel ki is esett. A nem biztonságosan fagymentes helyek szintén teljességgel alkalmatlanok a muskátli teleltetésére: hiába takargatjuk a virágainkat, nem fogják túlélni.
Ha viszont van megfelelő telelőhelyünk, egyszerűen csak fogjuk a muskátlit a ládájával együtt, ősz közepén behordjuk, majd tavasszal elővesszük, ennyi a feladat.
Vállalható.
Kell locsolni télen a muskátlit, vagy nem?
A szakirodalom szerint kéthetente illik egy kis vizet adni a telelő muskátliknak is, személyes tapasztalatom szerint azonban anélkül is simán elvan, én például feléjük sem szoktam nézni, mégis minden tavasszal kihajtanak. Ha viszont világosban teleltetünk, kínjában hajtani fog, és akkor nincs mese, locsolni kell.
Egyet nem szabad: hitetlennek lenni. Ha sötétzárkában teleltetünk, akkor tavasszal egy zörgősre száradt, látszólag teljesen élettelen kóró kerül elő, ezt azonban rövid úton újjá lehet éleszteni, még átültetni sem kell. Mielőtt kitesszük az ablakba, ládástul vagy cserepestül vízbe állítjuk, hogy jól megszívja magát a föld nedvességgel. Közben az elszáradt részeket (kb. az egészet) metszőollóval levágjuk, nem baj, ha csak egy 5-10 centis csonk marad, majd kihajt. Végül pedig az áztatással újra befogadóvá tett földet jól be kell tápoldatozni, és pár hét múlva érkeznek is a virágok.
De hát ennyire még ne szaladjunk előre, egyelőre a teleltetésnél tartunk. Ennek pedig van egy sokkal helytakarékosabb módja is, mint hogy virágládákat kerülgessünk, habár kétségtelenül több munkával jár. Szedjük ki a töveket egyenként a földből, kissé nyírjuk vissza, majd csomagoljuk külön-külön újságpapírba a gyökeret és a szárat.
Fektessük a töveket egymásra egy kartondobozba, csukjuk rá a tetejét, és már mehet is a hűvös kamrába, ha van.
Tavasszal pedig újra kiültethetjük.
Ha nincs hűvös kamra, kazánház vagy sufni, akkor viszont hagyd az egészet, dobd a komposztra, amikor már nem bírod nézni szegényt. Majd jövőre veszel új töveket pár száz forintért.