Erikával nem találkoztam már pár éve, amikor összefutottunk, alig ismertem rá, akkora változáson ment keresztül, mióta nem láttam. Lefogyott és csak úgy sugárzott az energiától, életörömtől. Rögtön meg kellett kérdeznem, mi történt vele, mire azt válaszolta: „Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem bevetni az ágyamat.” Néztem rá nagy szemekkel, hogy mégis mi köze a fogyásnak a beágyazáshoz, de aztán elmagyarázta, hogy jött az egyik a másikból.
Erika titka az, hogy a kezébe került Charles Duhigg: A szokás hatalma könyv, ami pont jókor találta szíven és fenekestül forgatta fel az életét. Első lépésként összeírta, milyen szokásain akar változtatni, mit akar elérni, miről akar leszokni. A listája így nézett ki:
- Lefogyni
- Mozgás
- Új állás
- Cigizés
Nagyjából minden második embernek hasonlóan nézne ki a listája, a probléma az szokott lenni, hogy egyrészt egyszerre akarunk mindent megváltoztatni, ami eleve kudarcra van ítélve, másrészt pedig nem vagyunk azzal tisztában, amire a könyv rávilágít: nem a nagy célokkal, hanem az apró szokásainkkal kell kezdeni valamit. Ahogy Duhigg írja:
„A szokásaink sokkal jobban befolyásolják az életünket, mint gondolnánk, valójában annyira erősek, hogy az agyunk minden másnál jobban ragaszkodik hozzájuk, és még a józan észt is hajlandóak vagyunk feláldozni a kedvükért.”
Erika életében rengeteg olyan apróságnak tűnő rutin volt, aminek a megváltoztatásával láncreakciót indított el az életében. Az egyik ilyen volt a beágyazás. Sosem látta értelmét, hogy reggel felkelés után rögtön bevesse az ágyát, mert minek, amikor úgyis elmegy otthonról a munkahelyére, és csak este esik haza. Mivel külön szobában aludt, így nem csúfította el a nappalit sem a bevetetlen ágy, nem volt motivációja arra, hogy foglalkozzon vele. A könyvben viszont azt olvasta, hogy a legkisebb ellenállás felé kell változtatni elsőként, hogy sikerrel elérjük a nagyobb szokásainkat, és hogy egyszerre csak egy szokáson szabad dolgozni, ezért választotta a beágyazást. Ráadásul azt is írja a könyv, hogy hatékonyabb lesz a munkavégzés és több energiánk lesz reggel a beágyazástól, Erikának pedig épp erre volt szüksége. Pár másodperc az egész, nem nagy erőfeszítés, könnyen rutin válhat belőle.
„Nap mint nap hozunk döntéseket, melyek egy jól átgondolt döntési folyamat eredményének tűnnek, pedig nem azok. Csupán szokások. Bár egyes szokásoknak viszonylag kis jelentősége van, az étel, amit megeszünk, a szavak, melyeket gyermekünknek mondunk esténként, hogy mikor spórolunk vagy költekezünk, hogy milyen gyakran mozgunk, hogy hogyan rendezzük a gondolatainkat és miként szervezzük a munkánkat, mind-mind óriási hatással vannak az egészségünkre, a hatékonyságunkra, az anyagi biztonságunkra és persze a boldogságunkra.” (Charles Duhigg: A szokás hatalma)
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Erika hónapokig semmi mást nem változtatott meg a szokásain tudatosan, csak minden áldott reggel beágyazott, aztán kezdte észrevenni, hogy közben szép lassan átalakul az élete. Több energiával indult neki a napnak, és egyre tisztábban látta, hogy nincs jó helyen a munkahelyén, mert a tudásához nem megfelelő feladatokat kap, elkezdett más állás után nézni, állásinterjúkra járt – azaz a saját érdekében kezdett cselekedni.
Emiatt kapott löketet arra, hogy odafigyeljen az étkezésre is, mert valahogy mégiscsak ki kell nézni egy ilyen interjún, fel kell öltözni csinosan – számára ez a komfortzónából kilépésnek számított, mert az addigi munkahelyén nem volt követelmény, hordhatta a bő farmert nagy pólóval, senkit sem érdekelt. Álláskeresés közben viszont, ahogy idegenekkel kellett találkoznia, kényelmetlenné, zavarba ejtővé vált a túlsúlya, így máris megvolt a megfelelő motiváció arra, hogy le akarjon fogyni. Erika így fogalmazta meg ezt az időszakot:
Nemhiába mondják, hogy ha nem változtatsz, az csak azt jelenti, hogy nem fáj még eléggé. Nekem ezen a ponton kezdett el eléggé fájni a túlsúly, amit évek óta utáltam a testemen.
A fogyni vágyás miatt került a látóterébe a sok fogyókúrás sikertörténet, módszer és információ, beleásta magát a témába, és a következő szokásnak a mozgást választotta, amit tudatosan be akart vezetni az életébe. Napi tíz perccel kezdte, mert úgy érezte, számára ez a lélektani határ, erre még rá tudja magát beszélni akkor is, ha hullafáradtan ér este haza a munkából. Otthon tornázott, először csak olyan gyakorlatokat, amik eszébe jutottak, aztán keresett hozzá videókat a YouTube-on, majd rákapott az ízére, egyre hosszabb lett az a tíz perc naponta, és a végén az utcán találta magát, fülében szólt a lelkesítő zene, ő pedig kigyalogolt a világból.
Nemcsak leadta a túlsúlyát szép lassan – összesen 35 kilót –, de nőtt az önbizalma, máshogy kezdett kommunikálni a körülötte élőkkel, magabiztosabbá vált, és végül sikerült új munkahelyet is találnia.
Eltelt két év, amíg a változások végbementek nála, és bár az eredetileg felírt céljai közül a cigiről nem tudott leszokni még, de azt mondja, sokkal kevesebbet szív azóta, hogy nem olyan stresszes, nem utálja annyira a testét, nem szorong már mások társaságában az új szintre került önbizalma miatt. Mindez ott indult, hogy elkezdte bevetni az ágyát.
Erikával pont az történt, amit Duhigg elemez sok oldalon keresztül a könyvében, ami a kulcs ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, és egy jobb életet teremtsünk magunknak:
„Nem arról van szó, hogy a közösen elfogyasztott vacsora vagy a takaros ágy az oka a jobb jegyeknek vagy a kevésbé esztelen költekezésnek, mégis, az első apró változtatások valahogy láncreakciót indítanak el, ami elősegíti a helyes szokások megragadását. Ha kulcsszokások megváltoztatására vagy kialakítására összpontosítunk, széles körű változásokat idézhetünk elő, a kulcsszokások azonosítása azonban nem mindig egyszerű. Ahhoz, hogy megtaláljuk őket, tudnunk kell, hol keressük. A kulcsszokások felderítése bizonyos jellemzők felkutatását jelenti. A kulcsszokások a szakirodalomban »kis győzelmeknek« nevezett sikereket kínálnak, amelyek új keretek kialakításával segítik, hogy más szokások is gyökeret verhessenek, és egyfajta kultúrát honosítanak meg, amelyben a változás vírusszerűen terjed tovább.”
