Számtalan filmben, de akár egy sztereotipikus tanárábrázoláson is gyakori kellék egy ropogós piros alma, ami vagy a tanári asztalon pihen, vagy valamelyik tanuló járul az óra végén az asztalhoz, hogy átnyújtsa a gyümölcsöt az oktatónak. A jelenség miértjére többek között a Smithsonian Magazine és az amerikai közszolgálati tévécsatorna, a PBS szállítja a választ.
Az alma ugyebár Ádám és Éva óta a (tiltott) tudás szimbóluma, de a görög mitológiában is megvan a vonatkozó szimbolikája. A gyümölcsök ajándékozása azonban teljesen más társadalmi okokból vált a tisztelet jelképévé.
A tanárok és az almák kapcsolata legalább a XVI. századig nyúlik vissza (Fotó: Getty Images)
A világtörténelemben a gyümölcs mint ajándék jellemzően a különféle nehézségekkel függ össze. Az 1700-as években például a szegényebb dán és svéd családok egy-egy kosár almát adtak a tanítóknak, hogy gyerekeik oktatását honorálják.
Az Egyesült Államokban ez a hagyomány még a telepesek idejére nyúlik vissza, ebben az időben ugyanis a nyugat felé terjeszkedő ország legjobban „előre tolt” településein a tanítók ellátását azok a családok fedezték, akiknek a gyerekeit oktatta a tanerő – ez a PBS Frontier House, Frontier Life című dokumentumfilmjéből derül ki. A XX. század első felében a nagy gazdasági válság idején pedig a farmerek gyerekei kedveskedtek gyümölcsökkel a bérükből nehezen megélő tanároknak.
A kedves szokásnak – legalábbis az USA területén – az vetett véget, hogy a közbeszédbe bekerült az „apple polisher” kifejezés, ami nagyjából talpnyalót, stréber diákot jelent. Még Bing Crosby is megénekelte 1939-ben, az Apple For The Teacher című dalban:
Egy alma a tanárnak mindig megoldja azt a helyzetet, amikor nem tudod a matekleckét.
A gyümölcsök ajándékozásának Japánban van még komoly kultúrája, igaz, ott a minél drágább, minél különlegesebb gyümölcsök jelentik a legmagasabb fokú tiszteletet – lásd kapcsolódó írásunkat.
