A hűvös belvárosi pincehelyiségben nyolc szempár szegeződik ránk: három ember és öt kutya, utóbbiak azonnal meg is indulnak a játékokkal, na meg homokkal felszórt kutyavécével ellátott hatalmas kifutón át, hogy a farostlemezekből ácsolt kerítésnek támaszkodva közelebbről is megszemléljenek. Egy fiatal angol és egy kíváncsi francia bulldog, egy havannai pincs, vagyis egy úgynevezett havanese és két hatalmas – köztünk szólva, kissé elhízott – fekete labrador, utóbbiak a legkevésbé izgatottak, bár az rajtuk is látszik, hogy kíváncsiak az új jövevényekre.
Egy különleges helyen, a Top-Pancs kutyarehabilitációs és „kutyawellness” központban vagyunk, hogy megnézzük, mit csinálnak a jószágok a medencében és hogy kell elképzelni a fejlesztő foglalkozásokat egy kutyanapköziben.
A hely létrehozása Pochanics Szilvia nevéhez fűződik, aki tizennégy év multizás után feladta korábbi karrierjét, hogy megvalósíthassa az álmát.
Pochanics Szilvia (Fotó: Neményi Márton)
„Négy évvel ezelőtt nagyon beteg lett a kutyám, alig bírt szegény járni, ezért levittem Balatonra – szó szerint, kézben vittem – hogy ott úszhasson – mesélt Szilvia a kutyarehabilitációs központ kezdeteiről. – Már azzal is elégedett lettem volna, ha csak egy picit üldögél a vízben, de végül olyan jó hatással volt rá mindez, hogy a saját lábán jött ki a vízből. Akkor az jutott eszembe, hogy ez nagyon jó, de nem fogom tudni mindennap megcsinálni ezt, ezért arra gondoltam, hogy kéne valamilyen hely a belvárosban, ahol van lehetőség például erre is, de ahol akár simán csak le lehet mozgatni a kutyát. Sajnos Budapesten, a parkokban ma már nem lehet póráz nélkül kutyát sétáltatni – legalábbis hivatalosan, mert van néhány hely, ahol nem szólnak rá az emberre, de ugye a szabályok. Ott a Margitsziget, de ezt sem tudja mindenki megtenni, arról nem beszélve, hogy ha nyáron meleg van, az aszfalt megégeti a kutyák mancsát, télen pedig ugyanez a helyzet a sózással.”
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a helyzet a kifejezetten erre a célra kijelölt kutyafuttatókkal, Szilvia azonban kutyatartóként úgy látja, ez nem ideális helyszín, főleg, mert az ilyen helyeken gyakori a zsúfoltság, és bár a kutyás etikett helyzete javul, sokan még mindig nem tartják be az alapvető szabályokat sem.
„Az én kutyám például antiszociális, a nagymamámmal élt, ahol egész életében nem találkozott más kutyákkal – tette hozzá Szilvia. – Így a kutyafuttatóra csak akkor megyünk be, ha nincs ott másik állat, de ha jön valaki, akkor már megyünk is tovább. Szóval ez sem ideális, itt viszont egész nap rohangálhatnak a kutyák kedvükre. Mindenképpen zárt helyet szerettünk volna, ahol télen nincs túl hideg, nyáron nincs túl meleg, így a kutyák egész nap jól érezhetik itt magukat.”
A központ létrehozása sok lemondással járt: Szilvia 6-7 éven át spórolt, gyűjtögetett, hogy legyen valamennyi tartaléka, de a megvalósításhoz még így is komoly kölcsönhöz kellett folyamodnia.
„Egy hónapja nyitottunk, egyelőre most a környéken lakókkal és a szomszédos üzletekkel próbálunk barátkozni, elfogadtatni magunkat – tette hozzá. – Sajnos sokan azt hiszik, hogy itt valami rettenetes hangzavarra kell számítani, meg sokan azt, hogy majd rászabadítjuk a kutyákat a környékre, pedig nem hangoskodunk, nem szemetelünk, a kutyák pedig nem bántanak senkit, erre kifejezetten ügyelünk is, hogy csak olyan állatok jöhetnek, amelyek jól megférnek a többiekkel.”
A gazdák nem ismerik a kutyáikat
Ahogy Szilvia is mondta, a kutyáknak itt valóban jól kell viselkednie, hiszen akár reggeltől estig ott lehetnek a helyen, más jószágokkal együtt. Ez persze nem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják.
„Hozzánk csak megfelelően szocializált kutyával lehet jönni – hangsúlyozta az alapító. – Gyakori probléma, hogy a gazdák nem ismerik megfelelően a kutyáikat. Volt, aki úgy jött, hogy az ő kutyája teljesen rendben van, aztán kiderült, hogy ez nagyon nincs így.”
Szilviának saját bevallása szerint nincs állatorvosi végzettsége, ezért igyekezett úgy összeállítani a vele együtt dolgozó szakértői csapatot, hogy a lehető legjobban lefedjenek minden területet. Így dolgozik együtt a Dogopolis kutyaiskola trénereivel, Erdős Istvánnal, Haskó Gabriellával és Mészáros Krisztinával, akik a fejlesztő kutyanapközi négylábú „diákjaival” foglalkoznak.
Haskó Gabriella tréner (Fotó: Neményi Márton)
„Jól szocializált kutya alatt azt értjük, hogy lehetőleg ne álljon itt térdig a vér és a testrészek – magyarázta Erdős István. – Persze ez csak vicc, mert alapvetően nagyon nehéz megmondani, hogy mitől lesz egy kutya jó vagy rossz. Akadnak azért intő jelek, például, ha rendszeresen verekszik más kutyákkal, akkor ott baj van. De előfordul, hogy egy laikusnak nem tűnik fel, hogy valami probléma van, mert a kutya ugyan nem verekszik, de szorong: ki akar térni, nem akar barátkozni, ilyesmik. Az pedig nem a kutya hibája, ha belekényszerítik egy olyan helyzetbe, hogy védekeznie kell. Általánosságban azért elmondható, hogy ha a kutya boldogan, farokcsóválva elvan a többiekkel, akkor valószínűleg nem lesz gond. Ha ebben a gazda nem biztos, akkor célszerű szakemberhez fordulni.”
A fentieknek egyébként a fordítottja is könnyen előfordulhat, amikor a gazda sokkal csúnyábbnak látja kutyája viselkedését a valóságnál.
„Például, ha morog a kutya a másikra, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy baj van, elvégre ezek kutyák, így kommunikálnak – magyarázta Erdős István. – Ilyenkor nem kell pánikolni és rátolni a feszültséget az állatra. De ha a kutya rendszeresen találkozik más kutyákkal is és ez konfliktusmentesen zajlik, akkor nincs min aggódni.”
Erdős István tréner a két labradorral dolgozik (Fotó: Neményi Márton)
A kutyák felé hatalmas elvárásai vannak a gazdáknak, befektetés nélkül
A szakember arra is felhívta a figyelmet, sok gazda elköveti azt a hibát, hogy túl sokat vár el kedvencétől, súlyosabb esetben mindezt ráadásul úgy, hogy nem szánja rá az időt az állat nevelésére.
„Sok gazda nem tanít, csak elvár – figyelmeztetett Erdős István. – Sokan azt hiszik, a kutya gondolatolvasó, aztán hiába mondják, hogy ül-fekszik, a kutya nem fogja érteni, mert soha nem tanították meg erre, viszont ilyenkor sokan egyből büntetnek. Pedig egy kutyának nem »szériatartozéka«, hogy ismerjen tíz utasítást már a születésekor.”
Mint látható, megvannak az elvárások a gazdikkal szemben, de ez nem jelenti azt, hogy „kezdő” kutyásokat ne látnának szívesen. Sőt, az úgynevezett készségfejlesztő kutyanapköziben arra is van lehetőség, hogy amíg a gazdi dolgozik, a trénerek addig foglalkoznak a kutyájával, például megtanítják leülni vagy lefeküdni. Persze, az összetettebb dolgokhoz hosszabb idő kell, és nem árt a gazdi közelsége sem, ezért csodát nem szabad várni, de pár alapvetőbb utasítást elsajátíthatnak a napközis jószágok.
Tudtad, hogy nem minden kutya tud úszni?
Nincs kutyám, életem során csak a nagyszülői háztartásban élvezhettem a kutyák társaságát, emiatt hatalmas meglepetésként hatott rám, amikor Pochanics Szilvia elárulta, hogy a rehabilitációhoz használt medencében bizony „úszásoktatás” is zajlik, Erdős István vezényletével.
„Az angol bulldog például, ha eldől a vízben, nem biztos, hogy lábra tud állni – mesélte az alapító. – De más kutyákkal is előfordulhat, hogy nem tudnak úszni, István viszont meg tudja őket tanítani erre. Jár hozzánk egy olyan kutya is, amelyik pár éve majdnem vízbe fulladt, még újraéleszteni is kellett, azóta viszont rettegett a víztől, mi szoktatjuk vissza hozzá.”
Szilvia egyébként úgy látja, a kutyatartók többsége két alapvető hibát követ el: túl sok táplálékot adnak az állatoknak – klasszikus esete ennek, amikor a jószág annyira cukin néz az ebédlőasztal mellett, Erdős István azonban rámutatott, hogy az ebek hamar megtanulják, ki a családban a „gyenge láncszem”, akitől mindig lehet egy-egy finom falatot tarhálni. A másik pedig a mozgás hiánya, ami még valamelyest ellensúlyozni tudná a túletetés hatását.
„Sajnos sokan csak leszaladnak a kutyával séta címén, hogy el tudja végezni a dolgát, de ilyenkor csak mennek egy kört a háztömb körül, ez pedig távolról sem biztosít annyi mozgást a kutyának, amennyi kellene neki – mutatott rá Pochanics Szilvia. – Az úszás ezért is hatékony, mert fél óra alatt annyit mozognak, mint két óra intenzív séta során. Többször előfordult már, hogy a belvárosi kutyákat kézben vitték ki innen, mert annyira lefáradtak.”
Kutyagyógytorna, különteremmel
A nagy közös napközi mellett két kisebb helyiség húzódik még a pince végében, az egyikben kutyakozmetika üzemel, a másikban viszont gumilabdák, matracok és hasonló kellékek hevernek – mintha csak egy jógaterembe lépnénk. Ez már Görög Orsolya kisállat-fizioterapeuta birodalma, aki az elhízott, műtét után lábadozó vagy valamilyen mozgásszervi betegségben szenvedő kutyák rehabilitációján dolgozik. Ottjártunkkor saját, Rusty nevű kutyájával mutatott be pár gyakorlatot, de persze felmerült a kérdés, hogy amikor nem saját eb jön a foglalkozásra, hogyan lehet rávenni a gyakorlatok elvégzésére.
„A városi kutyákkal könnyebb a helyzet, mert ők gyakrabban találkoznak idegenekkel – magyarázta a szakember. – Egy vidéki kutya, amelyik egy kertes ház kertjében él, sokkal nehezebb ügy, mert kevésbé marad nyugton 45 perc alatt. A városiak, főleg a lakásban tartott kutyák ezt sokkal jobban viselik, mert az ő esetükben az sem megy csodaszámba, ha autóval hozzák-viszik őket.”
Görög Orsolya és Rusty nevű kutyája (Fotó: Neményi Márton)
Görög Orsolya rámutatott, hogy a magyar kutyatartók sajnos hajlamosak kedvenceik esetében is úgy viszonyulni az egészségügyhöz, mint a magyar társadalom híresen orvoskerülő tagjai. Magyarul, csak akkor viszik kedvenceiket állatorvoshoz, ha már láthatóan nagyon nagy a baj. Pedig a szakértő szerint a kutyáknál is ugyanolyan fontos lenne a szűrés és a megelőzés, mint az embereknél.
„Ha kezelésre hoznak egy kutyát, ott először kapcsolatot kell teremtenem és bizalmat kell kialakítanom, mindezt úgy, hogy közben azért a hierarchiát is meg kell őrizni – magyarázta a fizioterapeuta. – Itt nagyon fontos a gazdi együttműködése is, mert amit itt én mondok, azt neki is meg kell csinálni. Ha ez nem megy, akkor a gazdit ki kell küldenem, ha a kutya csak rá koncentrál. Fontos, hogy a kutyák legalább az alapvető parancsszavakat ismerjék, de ezen felül kutyája válogatja, hogy melyikkel hogyan lehet dolgozni. Együttműködésre viszont szükség van, mert egy kutyát nem lehet lenyomni a megfelelő pózba, pláne nem lehet neki fájdalmat okozni, mert amíg egy ember megérti, hogy lehet, hogy a következő gyakorlat fájni fog, de jót fog tenni, addig egy kutyával ezt nem lehet megértetni.”
A szakember még arra is figyelmeztetett, hogy megfelelő képzettség és ismeretek hiányában a gazdiknak eszébe ne jusson otthon tornáztatni a kutyákat, mindenképpen szakemberhez kell fordulni. Szomorú, de sajnos előfordul, hogy a kutyatartók az állatorvosi költségeket akarják megúszni, ezért nem viszik időben a kutyát a megfelelő helyre, csak, ha már azt látják, hogy hetek, rosszabb esetben hónapok óta nem teszi le valamelyik lábát a fájdalom miatt.
Bár még szívesen maradnánk, a négylábú napközisek pedig félreérthetetlenül jelzik, hogy volna igényük minket is bevonni a játékba, lassan indulnunk kell. A kutyákon látszik, hogy jól érzik magukat itt, sőt, búcsúzóul Szilvia még azt is elárulja, azok az ebek, amelyek már jártak náluk, alig várják a következő alkalmat is.
„Sokszor látom napközben, hogy valamelyik korábbi vendég kutya a gazdival itt sétál el az ajtó előtt – mesélte az alapító. – A kutya ilyenkor leül és csak bámul befelé, a gazdinak meg úgy kell könyörögnie neki, hogy menjenek tovább, mert máshol van dolguk.”
További cikkeink kutyákkal, kutyatartással kapcsolatban:
- A fénykorát élő Balázs Palit idézi ennek az ebnek a szőre
- Kiskocsit kapott Füles, a gerincsérült kutya
- Harrison Ford cuki kiskutyákkal promózza új filmét
