Az idősek tömegesen utcára mennek, a családok összeeresztik a gyerekeket, az utasok ostromolják a vezetőket… mi történik itt? A maradj otthon azt jelenti, hogy nem megyünk el a piacra, nem grasszálunk a boltban családosan, nem császkálunk közösségi programokra, és nem fogdosunk mindenféle tömegfelületeket, ha tehetjük. Nem azért találták ki, hogy maradjunk otthon, mert el akarnak vágni a liszttől és cukortól, hanem azért, hogy valahogy túléljük a koronavírus-járványt.
Idős emberek tömörülnek a piacokon
A közösségi oldalakon folyamatosan jönnek szembe az olyan bejegyzések, amik arról számolnak be, hogy az idősek egy jó része, akik a leginkább veszélyeztetettek, vígan mászkálnak a piacra, kommandóznak a buszokon, és láthatóan nem érdekli őket holmi koronavírus. Miért lehet ez? Csak hogy pár idézetet kiemeljek a Twitterről, mit tapasztalnak az utcákon azok, akik még nem tudnak otthonról dolgozni:
„Március 16. 7:10, elhajtottam Penny előtt. Lassítottam, picit néztem. Mondjam, hogy ránézésre melyik korosztály volt messze felülreprezentálva, vagy magatoktól is megy?”
Teljesen jó úton halad az iskolazár, kint állok a piacon és a város összes nyugdíjasa itt matat.
„Pont ugyanannyi gyereket és idős embert láttam munkába menet, mint amúgy.”
Megkérdeztem a családom idősebb tagjait, mert ha valakik, hát ők biztos tudják a választ erre a kérdésre, és azt mondták, hogy azért nem veszik sokan komolyan a karantént, mert annyi vészhelyzetet átéltek már, hogy egy vírusfertőzés azokhoz képest apróságnak tűnik. Nem értik, miért lenne ez veszélyesebb, mint bármelyik influenza, és ezen nem segít az sem, hogy a hivatalos kommunikációban is azt hallják, hogy nem olyan ártalmas a koronavírus, gyerekeken, fiatalokon három tüsszentéssel átmegy – ami egyértelműen nem igaz az eddigi, más országokban rögzített statisztikák szerint.
A maradj otthon azt jelenti, maradj otthon! (Fotó: Neményi Márton)
Illetve az is meghúzódhat mögötte, hogy ők már nehezebben változtatnak a megszokott rutinokon, és ha eddig minden nap piacon kezdték a napot, akkor nem akarják elengedni ezt a szokást olyan könnyedén. Ebben nekünk, fiatalabbaknak is van felelősségünk: rá kell parancsolni a nagymamákra, nagypapákra, hogy maradjanak otthon, mert még szükségünk van rájuk, és segíteni nekik ott, ahol tudunk. Ha másban nem, akkor legalább abban, hogy megrendeljük nekik az ebédet, hogy ne kelljen főzniük – és ezzel már ki is lőttük a piacozást.
Családok eresztik össze a gyerekeiket
De nemcsak az idősekkel van a probléma, úgy tűnik, a szülők sem értik, hogy a karantén, az iskolabezárás nem valami rendkívüli vakáció, amikor össze lehet ereszteni a gyerekeket. A bébiszitter-kereső csoportokban tömeges a túljelentkezés, mindenki bébiszitter akar lenni, akinek most a kényszerű munkahely-bezárások miatt szüksége lenne plusz bevételre, amivel csak az a gond, hogy saját magát és a családokat is veszélyezteti, ha gyerekről gyerekre jár, és potenciális hordozóként megfertőz tíz családot.
Az a remek ötlet sem annyira remek, hogy könnyítendő a home office káoszán, a családok összeállnak, és naponta egymásnál zsúfolják össze a gyerekeket. Bár tény, hogy egy 10 fős gyerekcsoport nem olyan veszélyes, mint amikor az oviban 30-an vannak egy teremben, de akkor is, a cél most azt lenne, hogy eltávolítsuk egymástól az embereket, hogy lassítsuk a fertőzést.
Ha csoportokba szerveződünk, akkor megette a fene az egészet, nem érjük el a karanténnal a célt, nem lassítjuk le a vírus terjedését.
Vigyáznunk kéne egymásra és magunkra, nem úri hóbortból kell otthon maradni, hanem a túlélésért, azért, hogy ne omoljon össze az amúgy is ingatag lábakon álló egészségügy, és ne dőljenek ki a benne dolgozók. Nem tudom, mi kell ehhez, talán csak egy kis józan ész, és tájékozódás arról, mi zajlik most a világban.
Mert ha ez meglenne, akkor most nem arról beszélnének a rádióban épp, hogy milyen sokan háborognak a BKV-sofőrök elkordonozása miatt, és hiába van elkülönítve a sofőr, többen is átbújnak a kordon alatt, hogy még azokra az ülésekre is leülhessenek, amelyek el vannak szeparálva. Érthetetlen és minden empátiát nélkülöző jelenség, ami nagyon szomorú irány, nyoma sincs benne annak a társadalmi összefogásnak, amire most olyan nagy szükség lenne. Meg kell érteni ebben a különleges helyzetben, hogy muszáj nemcsak a saját, de mindenki más érdekeit is nézni. Gondolkodjunk már ésszerűen, ha nem muszáj, ne menjünk az utcára, és tartsuk távol magunkat másoktól. Ezzel tudunk a jelenlegi helyzetben a legtöbbet tenni magunkért és a körülöttünk lévők egészségéért.
További cikkek koronavírus-témában:
