A világ most tényleg egy pocsék helynek tűnik, ahonnan 0-24-ben szinte csak rossz híreket kapunk, így hajlamosak vagyunk észre sem venni azt a kevés jót, ami most megadatik. A COVID-19 minden tekintetben átalakítja az életünket, és egy-két kivételtől eltekintve nem a jobb irányba. Egyre többen viseljük egyre nehezebben a bezártságot, a folyamatos összezártságot a családtagjainkkal, és azt, hogy nem találkozhatunk a rokonainkkal és barátainkkal. A sok negatívum közben bele se gondolunk, hogy ha már muszáj volt, hogy az életünkbe betüremkedjen egy ilyen horderejű járvány, talán pont a legjobbkor történt. A gyors és széles körben elérhető internet, valamint a legtöbb családban megtalálható számítógép/ek és okoseszközök következtében messze nem vagyunk annyira elzárva a világtól, mint lettünk volna akár csak húsz évvel ezelőtt. Megnéztük, milyen lett volna az életünk a karanténban, ha a koronavírus húsz éve járja körbe a világot.
Volt már internet, de milyen?
Igen, tudjuk, hogy az ezredforduló környékén már volt Magyarországon internet, de ha abból indulunk ki, hogy az Internettónak 1998-ban úgy volt napi nagyjából nyolcezres látogatottsága, hogy még nem igazán volt hazai konkurenciája, nyugodtan mondhatjuk, hogy elhanyagolható mennyiségű háztartásban volt bekötve, és ahol volt, ott is lassú volt. A fájlcserélésben forradalmat hozó Napster 1999-ben jelent meg, vagyis ugyan létezett már torrentezés, viszont elképesztően lassú volt. Szerkesztőnk, Tamás visszaemlékezése szerint például egész éjszakára bekapcsolva kellett hagyni a gépet, hogy lejöjjön egy nagyjából százmegás lemez, Dávid kollégánk pedig azt a rémes esetet mesélte el, amikor a haverja egy héten keresztül töltötte le A sólyom végveszélyben című filmet, aztán majdnem agyvérzést kapott, amikor kiderült, hogy valójában a Suzy és Tekergőt szedte le lengyel nyelven, svéd felirattal. Pedig ez már 2001-ben történt. E-mailezni ugyan tudtunk volna, ahogy gyalogló chaten és levlistákon lógni is, de az internet akkoriban még alkalmatlan volt arra, hogy az életünket azon keresztül szervezzük meg.
Kapcsolattartás? Telefon és levelezés
Mivel az e-mailezés kevesek által lenne elérhető, a kapcsolattartásunk nagy része telefonon keresztül zajlana. Ez meglehetősen drága mulatság lenne az akkori percdíjakkal számolva, bár nem elképzelhetetlen, hogy a szolgáltatók a karantént ingyenes plusz percekkel/órákkal próbálnák a lakosság számára elviselhetőbbé tenni, mint ahogy most márciusban ajándék gigabájtokkal kedveskedtek. A legtöbben este hat után, az olcsóbb időszakban telefonálnánk. Mivel a Posták továbbra is nyitva lennének, és sokan ráérnénk hosszú leveleket írni, a levelezés is virágkorát élné: úgy várnánk a postást, mint a messiást, hogy hozott-e nekünk új levelet a barátainktól vagy édesanyánktól. Összességében azonban internet nélkül sokkal magányosabbá válnánk, telefonon ugyanis jóval kevesebb emberrel tudnánk csak tartani a kapcsolatot.
Fotó: Mark Peterson/Corbis via Getty Images
Hírfogyasztás? Híradófüggők lennénk
Mivel napközben maximum a rádiók gyorshíreiből tájékozódhatnánk, estére minden házban/lakásban kötelező programmá válna a tévéhíradók megnézése. Valósággal falnánk Erős Antónia és Szellő István, valamint Stahl Judit és Pálffy István szavait, hiszen sokunknak ez lenne az egyetlen módja, hogy a járványhelyzet állásáról és a legújabb rendeletekről értesüljünk. A kormány a mostaninál is többet költene tájékoztató óriásplakátokra, és tippünk szerint hangosbemondós autók járnák az utcákat, hogy tájékoztassák az embereket a legfontosabb rendeletekről. A napilapok virágkorát élnénk, aki csak tehetné, előfizetne egyre: mivel a tudósítók nem tudnának home office-ban, és folyton mozgásban kéne lenniük, az újságírók is kisebbfajta hőssé válnának, hiszen saját egészségüket és a szeretteikét is kockáztatnák az emberek tájékoztatásáért. Kollégánk, Szonja hívta fel a figyelmet arra, hogy ennek azért lennének előnyei is: kevésbé szoronganánk attól, hogy 0-24-ben kapjuk a negatív híreket a koronavírus kapcsán.
Távoktatás? Felejtsd el!
Jelen állás szerint a távoktatás egyszerre áldás és átok. Áldás, mert ahol sikerült jól megszervezni, és van is elég számítógép/okoseszköz a diákoknál, ott talán meg lehet menteni vele a félévet, és átok, mert ahol nem, ott csak a szülők, gyerekek és tanárok idegrendszerét csinálja ki, nem sok pozitív eredménnyel. Nos, húsz évvel ezelőtt nem lett volna dilemma ebből: elképzelhető, hogy az iskolák heti jelleggel, postán küldték volna ki a diákoknak a tanulnivalókat, de nagy valószínűséggel az egész iskolarendszer tényleg kényszerszünetre állt volna át, érdemi haladás nélkül.
Home office? Nyista!
Iszonyatosan sok munkahelyet mentett meg a home office lehetősége. Az, hogy ha nem is ideális körülmények között, de mégis otthonról is tovább tudjuk végezni sokan a munkánkat, sok-sok háztartást mentett meg az anyagi csődtől. Húsz évvel ezelőtt ez a legtöbb munkakörben lehetetlen lett volna, szerkesztőségünk régi motorosaiból is akadnak páran, akik ugyan húsz éve már újságíróként dolgoztak, de az otthonukban még nem volt internet. Két verzió lehetséges:
1. vagy iszonyatosan sokan váltak volna pillanatok alatt munkanélkülivé
2. vagy tovább dolgoztak volna az irodisták az irodáikban, ezzel elősegítve a vírus könnyebb és gyorsabb terjedését.
Egyik sem hangzik túl biztatóan.
Az internet őskorában az információból is hiány lenne (Fotó: George Wilhelm/Los Angeles Times via Getty Images)
Szórakozás? Egy ország válna tévéfüggővé, virágoznának a videotékák
Húsz éve se Netflix, se HBO GO, se Amazon Prime nem állt rendelkezésünkre, nem szórakoztattuk magunkat YouTube-videókkal, és nem lehetett egy csomó időt elpazarolni az életünkből pusztán a közösségi médián lógva. Húsz éve a mostaninál jóval többet tévéztünk, bármilyen furcsa, a fiatalok is, és a tévé előtt töltött amúgy is egészségtelenül sok időt a karantén csak tovább növelné. Mindezt úgy, hogy akkoriban még sokkal kevesebb tévécsatorna közül válogathattunk. A karantén végére még több magyar lett volna tévéfüggő. Ha idealisták akarunk lenni, azt mondjuk, hogy talán többet olvasnánk, és végre leszednénk a polcokról a régóta ott porosodó, olvasatlan köteteket, de erre azért nem vennénk mérget. Felértékelődnének a társasjátékok, ráadásul játékkonzolok és számítógépes játékok is léteztek már akkoriban, szóval a szerencsésebbek azzal is múlathatnák az időt.
A filmek terén gondban lennénk, ugyanis meg kellene elégednünk a VHS-gyűjteményünkkel – a DVD a drága árai miatt akkoriban még viszonylag kevesek kiváltsága volt –, ami azért nem mindenkinél volt acélos. A helyzetre való tekintettel a videotékák jó eséllyel nyitva maradhatnának, és szigorú szabályok mellett (például a kazettatokok és kazetták fertőtlenítőkendővel való tisztítása minden kölcsönzés után, és a nézelődéskor a kuncsaftok nem fogdoshatnák össze a tokokat) kellene minden eddiginél nagyobb rohammal megbirkózniuk.
Maximális elszigetelődés
Számos szakértő hívta fel a figyelmet arra, hogy a karantén sok családban erősíthet fel már amúgy is meglévő problémákat. A családon belüli erőszak ilyen helyzetben még elviselhetetlenebbé válik, a bántalmazott nők még kiszolgáltatottabbak lesznek, a bántalmazott gyerekek helyzete pedig még kilátástalanabbá válik. Nem mondanánk olyat, hogy az internet erre megoldást jelent, de legalább lehetőség van arra, hogy akinek segítségre van szüksége, az online segítséget kérjen az ezzel foglalkozó szervezetektől. Internet híján bajban lennének azok is, akik terápiára szorulnak, és nem lehetne megtartani például azokat az anonim alkoholista meetingeket sem, melyek most jobb híján az online térbe költöztek. Az elszigetelődés a problémáinkkal a mostaninál jóval durvább és kilátástalanabb lenne.
Fotó: Christophe Calais/Corbis via Getty Images
Online rendelés? Felejtsd el!
Oké, telefonon már 2000-ben is rendelhettünk pizzát, és mindannyiunk hűtőjén ott lógott néhány közeli pizzéria étlapja, de a választék nem volt túl acélos. A korábban házhoz szállítást nem vállaló éttermek nem kezdhettek volna hirtelen házhoz szállításba, mert internet nélkül az új profiljuk híre alig valakihez jutott volna el, szóval még a mostaninál is több étterem zárt volna be. Nem lett volna örömteli azok helyzete sem, akik a család heti nagybevásárlásait szeretik a karanténból házhozszállítással intézni. Akkoriban az élelmiszerboltok még egyáltalán nem utaztak ilyesmiben, szóval ahhoz, hogy ételhez jussunk, mindenkinek ki kellett volna mozdulnia az otthonából. Ez persze még több embert jelentett volna a boltokban, vagyis a járvány még gyorsabban terjedhetett volna köztünk.
Szintén nem rendelhettünk volna házhoz ruhát, bútort, biciklit, ágyneműt, könyvet, és nem soroljuk tovább, gyakorlatilag semmit sem, vagyis, ha bármire szükségünk volt, azért ki kellett volna jönnünk otthonról.
Megnövelt készpénzhasználat
Húsz éve Magyarországon még sokkal kevesebb helyen tudtunk bankkártyával fizetni, a pénztárcánkban sok készpénz lapult, sőt sokkal többen kapták a fizetésüket is kápében. Ennek járványhelyzetben is jelentősége lenne, ugyanis a bankók egymásnak adásával a megfertőződés esélyét is növelnénk. Internet híján az utalások is sokkal nehezebben lennének intézhetők, nagy sorok állnának a bankfiókoknál.
Felejtsd el az e-receptet!
A háziorvosok válláról hatalmas terhet vettek le azzal, hogy nem kell minden egyes receptkiadás miatt találkozniuk a betegeikkel, és a betegek számára is nagy segítség ugyanez. A felhőbe feltöltött e-receptek azonban az ezredforduló környékén még maximum álomnak tűnhettek. A háziorvosi rendelők előtti váróban tehát továbbra is rengetegen várakoznának receptre várva, növelve a saját és az orvosuk megfertőződési esélyét is.
Online testedzés? Esélytelen!
Számos jóga-, pilates és egyéb edzésfajta költözött át az online térbe, és ha nem élőben akarjuk tovább nézni az edzőnket, rengeteg edzésfajtát és gyakorlatot nézhetünk meg a YouTube-on vagy a közösségi oldalakon, amiket követve a karanténban is formában maradhatunk. Ezt bizony kétezerben nem tehettük volna meg, így maradtak volna azok a többnyire aerobic kazetták vagy DVD-k, amikből akkoriban a választék se volt nagy, és ha volt is belőlük otthon, jó eséllyel a karantén előtt is untuk már őket, és kívülről fújtad a rajtuk látható összes gyakorlatot.
Ha nem is jutott minden példa eszünkbe, amivel most könnyebb is hatékonyabb az életünk, mint húsz éve lett volna, talán ennyi is bőven elég ahhoz, hogy ebben a szerencsétlen helyzetben most mégis egy kicsit szerencsésnek érezhessük magunkat.
