Igazi mesebeli sztorira bukkant a zuglove Instagram-oldal, Lehoczky István hihetetlen és megható történetét osztotta meg az olvasóival.
Mi is utánajártunk, és megtaláltuk a korabeli Pesti Napló 1938-as írását az akkor 24 éves férfiről, aki nem akárhogy került a Fővárosi Állatkerthez.
Lehoczky István 1918-ban négyéves volt, amikor egy vasárnapi délután édesapja – a fiú életében először – kivitte az állatkertbe. Az írás szerint a kisgyereket, aki addig csak kutyát meg lovat látott élőben, lenyűgözték az állatok, nem bírt betelni velük. A fiú, mivel édesapja lova és kutyája is szelíd és barátságos volt vele, úgy gondolta, minden állattal lehet játszani.
Pista és édesapja kéz a kézben sétáltak, ám egy óvatlan pillanatban a kisfiú kirántotta magát apja kezei közül és előresietett a hiénák ketrecéhez. Itt történt a tragédia. A gyerek ugyanis benyúlt a rácson, hogy megsimogassa az egyik állatot, de az tőből leharapta a kezét és meg is ette.
A beszámoló szerint több jelen lévő felnőtt is ájultan esett össze a tragédia láttán. A gyereket kórházba szállították, és már csak bevarrni tudták a keze helyét.
A szülők eleinte be akarták perelni a Fővárosi Állatkertet, de az igazgatóság ezt megelőzve egyességet ajánlott nekik: ők fedezik a gyerek nevelési, iskolai költségeit az érettségiig. Azt is megígérték, hogy gondoskodnak arról, hogy azután munkája is legyen.
A szülők elfogadták az ajánlatot.
Lehoczky István a történtek után vidám, pajkos kisgyerekből szomorú és visszahúzódó lett. Kereste a magányt, sokat tanult, abban lelte örömét. Maga sem tudta megmagyarázni, hogy miért, de kikapcsolódásnak mindig a Városligetbe ment, ott sétált, majd bement az állatkertbe. Hosszú órákat töltött azzal, hogy tisztes távolságból figyelte a vadállatokat, különös figyelmet fordítva a hiénára, ami megcsonkította.
Az őrök észrevették, hogy sokat van ott, ők nem tudták, hogy a fiatalember az a kisgyerek, akivel a tragédia történt. A gondozók segítettek neki, engedték egy idő után, hogy megetesse az állatot.
Lehoczky István kitűnő tanuló volt, az érettségi után egy magáncégnél kapott jól fizető, hivatalnoki állást. Szerette is, csak egy gond volt vele: estig kellett dolgoznia, és így már nem tudott kijárni az állatkertbe.
Ezért egy idő után felmondott, ugyanazért a hiénáért, aki megtámadta. Jelentkezett az állatkertnél, hogy ő lehessen a hiénák őre. Az igazgatóság pedig tartotta 20 évvel korábban adott szavát és felvette a fiút.
A hiéna, mindenki ámulatára, onnantól kezdve csak a fiúval barátkozott, csak tőle fogadott el ételt, csak ő fürdethette. Ha más őr közeledett hozzá, agresszív lett és nem engedelmeskedett.
Az 1938-as cikk azzal zárult, hogy Lehoczky István végre boldog volt. „Furcsa és nagyon megható, rejtélyes történet ez.”
(Kiemelt kép: illusztráció, Fortepan / Góg Emese)
