A véleménybuborék már kevés, már az is zavar bennünket, hogy egy közösségi média felületet kell használnunk azokkal, akiknek nem osztjuk a véleményét. A végletekig polarizálódó társadalmakért részben a politikát, részben pedig a közösségi médiát szokás felelőssé tenni. Utóbbi az egyén ízléséhez/preferenciáihoz igazodó algoritmusaival gondoskodik arról, hogy egy védett buborékba zárjon bennünket, ahol csak elvétve találkozunk nekünk nem tetsző véleményekkel és tartalmakkal, azt a meggyőződést keltve az egyénben, hogy az ő véleménye és világképe jelenti az alapvető igazságot és/vagy többségi álláspontot, és amikor olykor kiderül, hogy ez nem így van, nehezen dolgozzuk fel, hogy nem volt igazunk. Ebből a viselkedésmintából következik többek között az is, hogy Donald Trump amerikai elnök hívei most képtelenek elfogadni, hogy jelöltjük elbukta az amerikai elnökválasztást, és csalást kiáltanak.
Bár a buborék a mainstream közösségi média platformokon is adott, még nem tökéletes: kommentek formájában időnként belefutunk ellenvéleményekbe és trollokba, ismerőseink kommentelésén vagy ajánlott posztokon keresztül időről időre szembejönnek olyan tartalmak is, melyek esetleg ellentétesek a világnézetünkkel. A folyamatosan szigorodó szabályozás miatt egyre többen futnak bele abba, hogy valamelyik social media felület letiltja egy posztjukat, esetleg banneli az oldalukat, növelve a frusztrációt azokban, akik féltik a szólásszabadsághoz (vagy a fake news terjesztéséhez…) való jogukat, nem elfogadva az ilyen esetekben bíróként és hóhérként egyszerre eljáró közösségi médiás „cenzorok” hatalmát. Ezekre a frusztrációkra kívánnak választ adni a november eleje óta hirtelen elképesztő sikereket magukénak tudó, rengeteg új felhasználót vonzó új közösségi média felületek, a Parler, a MeWe és a Rumble.
Ide vezetett a Facebook és a Twitter szigorítása
A Facebook elképesztő sikere már régóta arra inspirálja a befektetőket, hogy újabbnál újabb social media felületekbe fektessék a pénzüket. Bár a nagy áttörés nehéz, azért nem lehetetlen: a Twitchnek és a TikToknak is sikerült nagyra nőnie a Facebook, a Twitter, és az Instagram árnyékában. A fent említett mainstream felületeket az évek során sok támadás érte amiatt, hogy túl nagy teret engednek a fake newsnak, és általuk erősödhettek meg például az oltásellenes mozgalmak, a koronavírus-tagadók vagy lehetett választások eredményét befolyásolni álhírek segítségével.
A social media cégeknek reagálniuk kellett az emiatt egyre inkább rájuk nehezedő társadalmi nyomásra, és egyre több álhírt terjesztő oldalt lőttek le, és a Twitter volt az első, ami egészen odáig merészkedett, hogy az Egyesült Államok elnökének vitatható, vagy nyilvánvalóan hazug posztjait megjelölte vitatottként, sőt egy linkben még el is magyarázták, hogy mi a gond velük. Emiatt egyre többen érezték úgy – főképp a konzervatív oldalon –, hogy a nagy kaliforniai social media vállalatok elnyomják a véleményüket, és nem hagyják érvényesülni az alkotmányos jogukat a szólásszabadsághoz. Ennek kicsúcsosodását jelentette az amerikai elnökválasztás, ahol például a Facebook sorra lőtte le azokat a csoportokat az oldalról, akik azt hirdették, hogy Joe Biden csalással lett elnök. Egyre többen érezték úgy, hogy a saját kis buborék a Facebookon és a Twitteren már nem elég, szükségük van egy olyan közösségi média platformra, ami nem cenzúrázza őket.
Parler, MeWe és Rumble
Itt jöttek képbe azok a nem olyan rég alapított, de korábban csak marginális oldalak, melyek nagyrészt republikánus befektetőket tudhatnak maguk mögött, és szándékosan szembe mennek sok alapelvvel, amit a Facebook, a Twitter vagy a YouTube az utóbbi időben magáévá tett. Technikailag szándékosan koppintják az ismert oldalakat, és kifejezetten törekednek arra, hogy azokra hasonlítsanak. Hogy miért? Mert onnan szeretnék átcsábítani a felhasználókat. Hogy melyik mit tud? Íme:
- Parler: alternatív Twitter, ami a szólásszabadságot hangsúlyozza, és azt, hogy náluk senkit nem közösítenek ki és szabályoznak a véleménye miatt. Az algoritmusok nem súlyoznak a posztok között, hanem időrendben rakják őket a felhasználó elé (ezt sokan szeretik, mások szerint kaotikussá és nehezen áttekinthetővé teszi az oldalt). Fizetett „ellenőrök” helyett náluk csak önkéntesek figyelnek az oldal tisztaságára. Állításuk szerint csak azokat a posztokat vagy oldalakat törlik, melyek a szerzői jogokat sértik, gyermekpornográfiát tartalmaznak, bűntényhez vagy terrorizmushoz vagy más törvénysértéshez van közük, és nem tűrik a spamelést sem, de a felhasználók szerint az obszcenitást sem tolerálják. Imádják a Quanon hívők (akik szerint Amerikát valójában egy úgynevezett Deep State irányítja, ami nagyrészt nagyhatalmú demokratákból áll, akik titokban pedofil sátánisták, és Donald Trump az ő legfőbb ellenfelük) vagy az olyan neonácikra emlékeztető társaságok, mint a Proud Boys, mert a nézeteiket gond és korlátozás nélkül terjeszthetik.
- MeWe: alternatív Facebook. Eredetileg nem konzervatív közösségi oldalnak szánták, csak időközben mégis azzá vált. Leginkább a reklámmentességével veteti észre magát és azzal, hogy állításuk szerint a Facebookkal ellentétben ők bizalmasan kezelik a felhasználóik adatait, és nem manipulálják a newsfeedet. Mivel a fake news-szal szemben sokkal engedékenyebbek, mint a nagy oldalak, a MeWe lett az oltásellenesek paradicsoma az online térben, ahol bátran, kötöttségek nélkül hangoztathatják nézeteiket. Ahogy a fake newst, úgy a politikai véleményeket sem korlátozzák, de a CEO-juk állítása szerint a gyűlöletbeszéddel szemben fellépnek. A Parlerrel ellentétben itt nem minden a politikáról szól – bár a téma fokozatosan túlsúlyba kerül –, kimondottan sok a simán szórakoztató oldal is.
- Rumble: alternatív YouTube. A legrégebbi a három oldal közül, mivel már 2013-ban alapították. Havonta ötvenmillió egyedi látogatóval rendelkezik, ami első blikkre soknak tűnik, de a YouTube számaihoz képest mégis csak eltörpül az itteni videók nézettsége. Leginkább azzal próbálják a tartalomkészítőket magukhoz csábítani, hogy ők többet fizetnek a nézőkért, mint a YouTube, és nem korlátozzák a szélsőséges politikai vélemények vagy a fake news terjesztését. A nagyobb „jutalék” ígérete persze csábító lehet, ugyanakkor a sokkal kevesebb felhasználó miatt végül kevesebb lesz a kattintás, és így a fizetés is.
Nem az elnökválasztással kezdődött
Novemberben a fenti három közösségi média platform appja iránt látványosan megnőtt az érdeklődés, volt olyan nap, amikor például a Parler első tudott lenni az Appstore-ban a legtöbbet letöltött appként, de a MeWe és a Rumble is jócskán profitált az amerikai elnökválasztás miatt kialakult helyzetből. Bár a leglátványosabb növekedést kétségtelenül az utóbbi hetekben szerezték, már nyáron, a Covid-helyzet amerikai elfajulása és a Black Lives Matter tüntetések idején elkezdődött az amerikai jobboldaliak vándorlása a fenti social media felületek felé. Amikor a Facebook és a Twitter elkezdte korlátozni az elnökválasztás elcsalásáról szóló posztok térnyerését, csak olaj volt a tűzre: vezető jobboldali véleményvezérek és politikusok (például Sean Hannity és Ted Cruz, de már Trump gyerekei is aktivizálták magukat) jelezték, hogy elég volt, és átteszik a székhelyüket a Parlerre.
Arra még nagyon kevesen vetemedtek, hogy az évek alatt felépített facebookos és twitteres követőbázisuknak teljesen hátat fordítsanak, de egyre többen jelezték, hogy készülnek erre, mert a szólásszabadság jövőjét a Parlerben és társaiban látják biztosítottnak. Persze azt tegyük hozzá, hogy sokan közülük szólásszabadság alatt azt értik, hogy korlátlanul hazudozhatnak és terjeszthetnek akár veszélyes eszméket is következmények nélkül. A vállalhatatlan viselkedésük és nézeteik miatt gyakorlatilag minden létező mainstream felületről kitiltott olyan véleményvezéreknek, mint például a botrányhős Alex Jonesnak ez maga a feltámadás. A legnagyobb halat, Donald Trump elnököt azonban még nem sikerült befogni: bár az elnök folyamatosan kritizálja a Twittert és a mainstream médiát, egyelőre nem fordított hátat nekik, és a hazugságainál megjelenő figyelmeztetések ellenére továbbra is a Twitteren hirdeti az igét. A nagy kérdés, hogy januárban, amikor az elnöki poszttal együtt a kiváltságait is elveszíti, és már az ő posztjai is letilthatók lesznek, maradni fog-e a felületen, vagy ő is átmegy a Parlerre. Ha az utóbbi megtörténik, az egy újabb nagy lökés lesz a Parler történetében.
Véget érhet a Facebook és a Twitter uralma?
Bár november során valóban látványosan nőtt a fenti social media oldalak felhasználóinak száma, és nagyon látványos, hogy a Parler nagyjából fél év alatt hárommillióról tízmillió fölöttire tudta növelni a felhasználói számát (ennek nagy részét az utóbbi hetekben gyűjtötték össze), ez még mindig eltörpül a Twitter 321 millió felhasználójához képest, és akkor a Facebook milliárdos nagyságrendjéről még nem is beszéltünk. Kérdés, meddig tarthat ki a lendület, és valóban tömegek számára van-e igény egy konzervatív safe space-re, ahogy az is kérdés, az oldalak meddig tudják egyszerre kiszolgálni a megnövekedett számú felhasználóikat anélkül, hogy beengedjék a reklámokat (lásd a reklámmentes MeWe-t) vagy szigorítsák a felhasználói szabályzatukat.
Elég egy-két csúnya, nagy sajtóvisszhangot keltő eset ahhoz, hogy ilyesmire sor kerüljön: a Gab nevű közösségi médiát például a Google Play Store azonnal törölte a kínálatából amint kiderült, hogy teret biztosított a gyűlöletbeszédre, és a többszörös felszólítások ellenére sem cenzúrázott, ráadásul összeköthető volt szélsőjobbos elkövetők fegyveres támadásaival is. A Google Play Store példáját később az Apple Store is követte, és ez a lépés elég volt ahhoz, hogy ellehetetlenítse a cég hosszú távú növekedési terveit. Ha a Parler, a MeWe vagy a Rumble magától nem is akar változtatni, előfordulhat, hogy külső nyomásra mégis kénytelen lesz. Végül is hosszú távon ugyanez történt a Facebookkal és a Twitterrel is.
A magyarok kimaradnak a buliból?
Eddig jobbára amerikai szemszögből vizsgáltuk a Parler, a MeWee és a Rumbler térnyerését, és mivel a népszerűségük még rendkívül friss, magyar részről még nem történt népvándorlás az új platformok irányába. Erről a Telex is megbizonyosodott, akiknek az egyik újságírója regisztrált a Parlerre, és megállapította, hogy eleve nagyon kevés magyar felhasználó található fent, a hazai véleményvezérek pedig még nem költöztek oda. Igény azért lenne rá, még ha nem is akkora, mint Amerikában. Bár hazánkban is számos kritika éri elsősorban a Facebook cenzúráját akár a kormányoldal részéről is, a legnagyobb kritikusuk egyértelműen a Mi Hazánk Mozgalom, akiknek a Facebook idén október végén törölte az oldalát. Nagy visszhangot keltett az is, amikor az FB tisztogatást végzett, és eltüntetett a netről néhány hazai vírustagadó oldalt/csoportot, köztük olyat is, aminek százezres követőtábora volt. Azonban a Facebook, a Twitter és a YouTube amerikai cégek, elsősorban arra fókuszálnak, hogy a hazájukban rendben legyenek a dolgok, így például az olyan másodlagos piacaikon, mint Magyarország, kevésbé hatékonyan ellenőrzik a tartalmakat, így a felhasználók többet engedhetnek meg maguknak, mint Amerikában.
Óriási sikertörténet vagy önkéntes online karantén?
Az biztosnak tűnik, hogy egy darabig a Parler, a MeWe és a Rumble is lubickolhat még a hirtelen jött népszerűségben, és a növekedési esélyeiket nagyban befolyásolhatja, hogy Donald Trump is átnyergel-e hozzájuk. Nyilván csábító lehet számára az a fajta teljes szólásszabadság, ami nem korlátozza a számára oly kedves fake news és összeesküvés-elméletek terjesztését, ugyanakkor szakértők szerint fennáll a veszélye, hogy egy ilyen lépéssel az elnök gyakorlatilag önkéntes karanténba zárná magát az online térben, hiszen az új felületeken csak a rajongói kemény maghoz tudná intézni az üzeneteit, és kevésbé tudna hatással lenni a mainstreamre. Márpedig a mainstream nélkül nem lehet választásokat nyerni sem Amerikában, sem máshol, és jelenleg úgy tűnik, Trump nagy terve, hogy 2024-ben ismét megmérettesse magát az elnökválasztáson. Ehhez egy Parler- vagy egy MeWe-fiók csak akkor lehet praktikus segítség, ha az elnök nem a Twitter helyett, hanem mellett használja őket.
Persze van némi remény arra is, hogy a Parler, a MeWe és a Rumble kinövi magát, és pár év leforgása alatt valóban méltó konkurenciái lesznek a Facebooknak, a Twitternek és a YouTube-nak, de olyan nagyon azért senki ne élje bele magát. Mivel ezeket a felületeket az utóbbi időben gyakorlatilag elárasztották Trump legszélsőségesebb hívei, még konzervatívként is kétszer meggondolja az ember, hogy akar-e egész nap folyton ilyen véleményekkel és hírekkel/álhírekkel találkozni, pártsemlegesként, vagy a másik oldal híveként pedig garantáltan taszító lesz az élmény. Vagyis ezek az új közösségi média platformok vagy maguk is megváltoznak és elindulnak egy mainstreamebb irányba, vagy megmaradnak egy viszonylag kisebb tábor safe space-ének, vagy eltűnnek a tech-történelem bukásokban gazdag süllyesztőjében. Jelen pillanatban a második kettőre jóval nagyobb az esély még úgy is, hogy Amerikában a jobboldal már évtizedek óta tudatosan törekszik magát leválasztani magát a mainstream médiáról, és saját újságokkal, rádióállomásokkal és tévécsatornákkal kiszolgálni a saját közönségüket. Ugyanez a játszma a közösségi médiában nehezebben fog menni, hisz a legnépszerűbb platformok népszerűségét részben pont az adja, hogy mindenkit megtalálhatunk rajtuk. És ez nem fog menni úgy, ha egyetlen tábor kisajátít magának egyet.
Forrás: Vice, USA Today, Press Bolt News, BBC, Rolling Stone, Reuters Institute of Politics