A családom sváb gyökerekkel rendelkezik, így apám hét testvéréből három Németországban kezdett új életet. Gyerekeik, azaz az unokatestvéreim egy része kint született, mások kisgyerekként kerültek ki. Vannak köztük, akik tökéletesen beszélnek magyarul, mások csak gyerekdalokat tudnak, meg köszönni – igaz, ezeket akcentus nélkül. Az egyik unokatestvéremnél a mama orosz, a papa magyar, Németországban élnek, és mivel idegen nyelvet is kellett tanulni, megtanultak angolul. Kisiskolás korra tökéletesen beszéltek 3 és fél nyelvet, csak mindig rájuk kellett szólni, kivel hogyan kommunikáljanak. Mint ahogy nálunk is, sok családban gondot okoz, hogy a nagyszülők nem értik az unokákat. Erre persze lehetne az a megoldás, hogy mindenki elkezd vadul tanulni az unoka nyelvén, mint ebben a szuper cuki lengyel reklámban, vagy a szülők megpróbálják a kicsi fejébe verni az anyanyelvét.
Egyik sem könnyű, és van egy csomó hátráltató tényező is. Erről beszélgettem külföldön született gyereket nevelő családokkal.
Kati és Terka
Kati 10 éves volt, amikor édesanyjával és testvérével Németországba költöztek. Nem volt könnyű beilleszkednie a más kultúrába, de fiatal kora miatt pillanatok alatt megtanulta a nyelvet. Bár két évet lakott Magyarországon, később visszament, elvégezte a főiskolát, és jelenleg tanárként dolgozik. Gyerekének apja német, kislányuk, Terka ötéves, igazi locsi-fecsi kislány. Magyarul nem beszél, de sok mindent ért. Német óvodába jár, magyar kapcsolatai nincsenek. Nagypapájával nem beszél közös nyelvet. Katit, amikor itthon volt, egy ismeretlen nő meg is szólta, hogy miként lehetséges, hogy bár magyar az anyja, Terka nem beszéli felmenői nyelvét. Pedig ez nem arról szól, hogy Kati direkt nem kommunikált volna a lányával magyarul. Elég volt hozzá annyi, hogy mind otthon, mind a bölcsődében német szót hallott, és hiába mesélt neki az anyukája magyarul, ez nem volt elég. Ráadásul Kati az akkor hároméves Terkával egy Wohngemeinschaftba (Németországban tipikus lakóközösség, egy nagy lakásban több ember/család él együtt) költözött. „Itt mindenki német volt, sokszor használtuk együtt a konyhát vagy a nappalit, és mivel azonos korú gyerekeink vannak, ezért gyakran játszottak együtt.
Gyakorlatilag lehetetlen volt megoldani, hogy a németekkel németül, a lányommal meg magyarul beszéljek. Ráadásul az apukája német, így vele is ezen a nyelven kommunikált, csakúgy, mint mindenhol.
Kati szeretne 1-2 évre megint hazajönni, hogy lánya ne felejtse el az anyanyelvét. És akkor talán a nagypapával is tudna beszélgetni.
Képünk illusztráció – Fotó: Alexandra Beier/Getty Images
Klára és Sam
Klára 18 évesen ment ki Londonba, hogy ott egy évig babysitterként dolgozzon. A terve az volt, hogy az év végén hazajön, majd itthon egyetemre megy. Ám az élet máshogy hozta, kint beleszeretett Jacobba, így maradt. A szerelem tartósnak bizonyult, így öt évvel később megszületett Sam, most pedig második gyereküket várja. Klára helyzete nem könnyű. Szülei vidéken élnek, nem beszélnek semmilyen nyelvet, és nem is igen szoktak külföldre utazni. Pedig Klára bízik benne, hogy ha megszületik a második fia, anyukája kimegy hozzá segíteni az első időkben. Ez persze nem könnyű, Sam semmit nem ért magyarul, a nagyi pedig angolul, így az időnkénti videótelefonálás során Klára fordít neki.
Az egész nagyon nyögvenyelős, pedig én szeretném, ha jó kapcsolat lenne a nagyszülőkkel. De nálunk gyakorlatilag megoldhatatlan a magyartanulás annak ellenére, hogy én vagyok a gyerekekkel egész nap. Ha magyarul beszélek, Jacob nem érti, neki kell fordítanom, Sam pedig nem tudja kivel gyakorolni a magyar nyelvet, hiába él Londonban több ezer magyar, nem igazán járunk össze.
De még azoknak sem könnyű, ahol mindkét szülő magyar.
Eszter és Rita
„1996-ban költöztem Ausztriába. Vendéglátásban dolgozom, itt is ismertem meg a férjemet, aki szintén magyar. Sokat költöztünk, szállodáról szállodára jártunk. Aztán teherbe estem, és úgy döntöttünk, nem megyünk haza, hanem inkább kint maradunk. Itt sokkal egyszerűbb az élet, ha rendesen dolgozik az ember, könnyen meg lehet élni, és az osztrák állam rendesen támogatja az itt dolgozókat, legyenek osztrákok vagy külföldiek. Rita most 12 éves, osztrák iskolába jár, mindenféle nációból vannak barátai, de a közös nyelv a német, vagyis az osztrák. Mi otthon magyarul beszélünk, így Ritának viszonylag könnyű dolga volt a nyelvtanulással, de mára eljutottunk odáig, hogy gyakran németül válaszol a magyar kérdésekre, illetve sokat lógnak itt a barátai, akkor szintén németül beszélünk.
Amikor kicsi volt, élvezte, hogy van egy tolvajnyelvünk, de kezdi elhagyni, mert csak itthon tudja használni, meg ha szezon végén hazamegyünk.
Eszter azt mondja, hiába igyekszik, Rita már akcentussal beszél magyarul, amit a magyar nagyszülők nehezen viselnek. Hiába magyarázza ő és férje is, hogy nem tudnak ez ellen mit tenni, állandóan téma otthon a nyelv, illetve annak a hiánya. Szintén fájdalmas pont, hogy Rita nem olvas és ír magyarul, de ez lehet, hogy hamarosan megoldódik, köszönhetően annak, hogy már több online iskola is működik kint élő magyar gyerekeknek. Az Online Magyar Iskola közülük egy, ők 2009 óta tanítanak Skype-on keresztül gyerekeket a nyelvre 5-től 17 éves korig.
Mit kéne tenni?
Azt, hogy mennyire sokakat érintő kérdés ez, jól mutatja, hogy már mesekönyv is jelent meg a szinte csak online térben kapcsolatot tartó unokákról és nagyszülőkről, dr. Csiszár Rita alkalmazott nyelvész pedig doktori disszertációját írta a témában, az ausztriai magyarság kétnyelvű nyelvhasználatának jellemzőit kutatva. A Határátkelő blognak arról írt, hogy nem jó irány az, ha az egyébként magyar szülők a külföldi ország nyelvén beszélnek a gyerekhez, hogy megkönnyítsék a beilleszkedést, ennek következében a magyar nyelv fog elhalni. Ő úgy látja, a legfontosabb, hogy minél többet hallhassa és beszélhesse a gyerek azt a nyelvet, amit nem szeretnének, ha elfelejtene – ez a kutatások szerint az ébren töltött idő legalább 30 százaléka –, ezért is jó, ha minél több időt tölt olyanokkal, akiknek anyanyelve az adott nyelv. Be kell látni, hogy azt a nyelvet fogja többet és jobban beszélni a gyerek, amelyet többet hall, ezért külföldön élve minél többet kell magyarul beszélni. Dr. Csiszár kutatása szerint viszont ha sikerül kétnyelvűvé válni, annak számos pozitív hozadéka is van. Kiszélesednek a kommunikációs lehetőségek, a többfajta kultúra megismerése növeli a toleranciát, fejleszti a gondolkodást és a problémamegoldási képességet, amennyiben a gyerek mindkét nyelvet magas fokon sajátította el.
