Ha a Google keresődobozába beírjuk, hogy szem alatti karika, akkor körülbelül 175 ezer találatot ad ki, ha az angol megfelelőjét írjuk be, vagyis azt, hogy under eye circle, akkor pedig – tessék megkapaszkodni – 1,35 milliárd találatot kínál fel, és már a lista elején szereplő cikkek is azzal foglalkoznak, hogyan lehet megszabadulni tőlük vagy legalább ideiglenesen eltüntetni őket.
Nem csoda, sokan vagyunk, akiknek a szemei alatt hol jobban, hol kevésbé láthatóan sötét foltok ülnek. A szem alatti karikák nem feltétlenül jeleznek komolyabb egészségügyi problémákat, lehet, hogy csupán arról van szó, hogy valakinek picit vékonyabb és áttetszőbb a bőre, de okozhatja stressz, kialvatlanság is, vagy ha nem iszunk eleget, ha sokat ülünk a gép előtt, ha vashiányosak vagyunk, vagy az öregedés velejárója is lehet, hiszen a korral elvékonyodik a bőr, és persze vannak olyan, a háttérben meghúzódó okok, amikkel érdemes orvoshoz fordulni.
A kozmetikai ipar számtalan terméket kifejlesztett azoknak, akik szeretnének búcsút inteni a karikáknak, vannak szérumok, krémek, pakolások, illetve korrektorok, amik azt ígérik, hogy tökéletesen elfedik a sötét foltokat, és a Youtube is tele van oktatóvideókkal, amiken megmutatják, hogyan kell felvinni a különböző dekorkozmetikai készítményeket, hogy nyoma se maradjon azoknak a fránya karikáknak.
Nem vagyunk egyformák, a kísérletezést nehéz megúszni, én sem számolom már, hogy mennyi pénzt költöttem arra, hogy – bármennyire is szívlelem a pandákat és a természetvédelmet – ne a WWF jelképének emberi mása nézzen vissza a tükörből.
És hogy mennyire súlyos a helyzet? Még mindig élénken él bennem a pillanat, amikor éppen buszoztam reggel az egyetemre, és egy kedves útitárs megkérdezte, nem akarok-e leülni, mert nem festek valami jól. Nem vettem magamra, sőt, jólesett, hogy vannak ilyen figyelmes emberek, de tény, hogy mindig van nálam korrektor, a karikáim azok az ismertető jegyeim, amik valahol középen helyezkednek el azon a spektrumon, aminek egyik végén az olyan „szépséghibáim” vannak, amiket elfogadok, sőt, kifejezetten szeretek (pl. a szeplők vagy az ősz hajszálak), a másik végén pedig azok, amikkel egyelőre nem tanultam meg együtt élni.
Az önelfogadás és a testpozitivitás az utóbbi években két nagyon fontos hívószó lett, ezzel párhuzamosan pedig a közösségi oldalakról ömlik ránk a tökéletesség, és a szépségideáloktól, a külsőnkre vonatkozó, nagyon sokszor irreális elvárásoktól nem mostanában fogunk megszabadulni.
De van, amikor a két, egymásnak ellentmondó világ összekapcsolódik. Emlékszünk még arra, amikor hirtelen divat lett a szeplő, és mindenki apró pöttyöket akart festetni vagy tetováltatni magára vagy amikor az Instagramon a csillámos és színes hónaljszőr hódított? Ez már mind a a múlté. Most új trend hódít, ami 2020 végén kezdett elterjedni a sokat kritizált videómegosztó alkalmazáson, a TikTokon: fiatal lányok kezdtek el maguknak szem alatti karikákat sminkelni. Állításuk szerint azért tették mindezt, hogy mindenki jobban érezze magát a bőrében, hogy ne kelljen magukat szégyellnie azoknak, akiknek karikásak vagy táskásak a szemeik.
Hogy ki volt az első? November végén ugyan már felkerült a TikTokra egy videó, amin egy lány szemhéjpúderrel szem alatti táskákat festett magára, miután látott a közösségi oldalon valakit, aki szerinte nagyon cukin nézett ki a szem alatti karikáival. De nem ez a poszt volt, ami elindította a trendet, hanem Sara-Marie Carstens decemberi videója, amit eddig 1,2 millióan lájkoltak, és amiben The Wombats egyik számára tátogva fest magának karikákat.
Azóta számtalan tiktokos követte a példáját, pedig maga Carstens is rengeteg negatív kritikát kapott, ami egyébként meglepte, szerinte az emberek egyszerűen félreértették videója célját, ő tényleg csak jót akart. Állítása szerint nem az volt a célja, hogy kifigurázza azokat, akiknek sötét karikáik vannak a szeme alatt, hanem pont az ellenkezője, hiszen neki is szoktak karikái lenni, amiket persze mindig megpróbált sminkkel és filterekkel eltüntetni, de úgy gondolta, itt az ideje, hogy az emberek ne egy elrejtendő bőrhibaként gondoljanak ezekre, és szerinte a közösségi oldalakon keresztül el lehet érni, hogy az emberek másként gondolkozzanak erről. „Teljesen oké, ha sötét karikák vannak a szemed alatt. Teljesen rendben van, ha nagyok a füleid. Teljesen oké, ha pattanásos a bőröd. Az, hogy ezek nem illeszkednek bele a társadalom szépségről alkotott képébe nem jelenti azt, hogy ne lennél szép” – mondta Carstens.
Mondjuk jó kérdés, hogy eredetileg miért kisminkelve, műkarikákat felfestve akarta átadni az üzenetet. De igaz, hogy az őt ért kritikákra többek között egy olyan videóban is válaszolt, amin nincs rajta semmi smink, és szépítő filtert sem használt. Ahogyan a trendet egy teljesen új szintre emelő Pippa Barnes is szűz arccal, a természetes karikáit megmutatva kezdi azokat a sminkvideóit, amiken bemutatja, ő éppen milyen kreatív módon festette ki a szeme alatti területet.
Természetesen volt, aki örült annak, hogy készültek ilyen videók, mert szerinte így lassan sutba dobhatja a korrektorokat. Mások azonban nem voltak ennyire lelkesek. „Sajnálom, de mindig zavartak a táskáim, és ezen most felhúztam magam” – írta valaki Twitteren. „Várj, most divat lett a sötét karika? Engem régen csúfoltak miattuk” – mondta egy másik tiktokos. „A tieid lehetnek a sötét karikáim, ha szeretnéd” – írta egy másik kommentelő. „Engem is csúfoltak a karikáim miatt, de most, hogy egy csinos lány karikákat festett magának, trend lett?” – szól egy másik vélemény.
A Dazed magazin egyik újságírójának, Gunseli Yalcinkajának is vegyes érzései vannak az új trenddel kapcsolatban. „2016 karácsony estéje van, és most rúgtak ki egy bristoli kávézóból, ahol baristaként dolgoztam. A tulajdonos elmondta, mi a baj velem (állítólag a salátát rendszeresen nem a megfelelő módon készítem el), és az egyik kifogása az volt, hogy sötét karikák vannak a szemem alatt. Ez nem mutat jól – mondta, majd hozzátette, hogy sminkelnem kellene, mert nagyon kimerültnek tűnök… A tanáraim behívták szüleimet az iskolába, hogy megkérdezzék, alszom-e eleget, miközben a barátok pandának becéztek – furcsa becenév, de ennek ellenére rám ragadt” – írta le élményeit, amivel valószínűleg azért sokan tudnak azonosulni. „Szórakoztat, hogy az unatkozó tizenévesek tudatosan próbálják magukat kiégettebbnek és elkeseredettebbnek mutatni, mint amilyenek valójában (várjatok csak pár évet). Kíváncsi lennék, hogy a trend akkor is létezne-e, ha nem lennénk mindannyian csapdába esve az otthonainkban…” – tette hozzá.
Megjegyezte azt is, hogy azért korábban is volt már példa arra, hogy valaki felvállalta, hogy ő szívesen hangsúlyozza ki a szem alatti karikáit, ott van például Claire Boucher, vagyis Grimes, aki egy 2020-as interjújában elmondta, ő szereti a karikáit, és hogy ijesztőbbnek tűnjön, piros szemfestékkel még igyekszik egy kicsit jobban is emelni őket. Gunseli Yalcinkaja kitért arra is, Carstens videója és nyilatkozatai jól mutatják a kettős mércét. „A közel-keleti és dél-ázsiai nők (a sötétebb árnyalatú bőrrel rendelkező emberek hajlamosabbak a szem körüli hiperpigmentációra – a szerz.) mindent megtesznek azért, hogy elrejtsék a szem alatti táskáikat, de amikor egy konvencionálisan vonzó (és fehér) ember úgy dönt, hogy megmutatja a saját karikáit, akkor azokból hirtelen valami olyasmi lesz, amit bátran fel lehet vállalni. Sok nő szégyelli magát a szem alatti sötét foltok miatt, számukra ez nem egy trend, ami ahogy jön, úgy el is tűnik” – írja.
Korábban is voltak már próbálkozások, hogy rávezessék az embereket arra, hogy szeretni kell a karikáinkat, mondjuk úgy, hogy a szépség és a divat szempontjából etalonnak számító Franciaországra hivatkoztak, 2018-ban a Vogue-ban jelent meg egy anyag azzal a címmel, hogy Miért mellőzik a francia lányok a korrektort, és miért esküsznek a szem alatti karikák meglepő varázsára. A fő mondanivaló pedig az volt, hogy a sötét karikáktól lesz érdekes, karakteres, egyedi egy arc, és fontos, hogy elfogadjuk és szeressük magunkat.
Hogy ezekben a tiktokos videókban tényleg mennyire van benne a lehetőség abban, hogy elfogadjuk a szem alatti karikákat, az jó kérdés. A szépségideálok és az ellen folytatott harc ingoványos talaj, mert nem lehet belőle kihagyni az egyént sem, mindenkinek máshol van a komfortzónája, és az kell legyen a legfőbb cél, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés a külseje miatt, illetve – ez bármennyire is közhelyesen hangzik – ha valamin akar változtatni, azt maga miatt tegye, az a lényeg, hogy ő jól érezze magát a bőrében, miközben persze néha nagyon nehéz szétszálazni, hogy mik a motivációink. Abban persze lehet bízni, hogy a szem alatti karikák kérdésében is az inga addig leng ki a véglet között, míg szépen megállapodik középen, és egy ideális világban nem kell rosszul érezni magát annak sem, aki elfedi karikáit és annak sem, aki nem, a lényeg, hogy senki ne érezze azt, hogy kényszerből tesz valamit.
Ami biztos, néha nagyon ősi – fogalmazzunk úgy – beidegződésekkel kell szembe menni. „Kutatások bizonyították, hogy úgy vagyunk huzalozva, hogy a csillogó szemeket és egy egyenletes bőrszínt vonzónak találjuk. Már az emberiség legkorábbi napjaiban is előnyös tulajdonságnak számított az egyenletes arcszín. Minden földrészen találtunk bizonyítékokat arra, hogy az őskori kultúrákban hogyan és milyen módszerekkel változtatták meg az emberek bőrük tónusát” – nyilatkozta az amerikai InStyle-nak Dr. Tanuj Nakra plasztikai sebész. Hogy miért alakult ez így, arra az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a beesett, karikás, táskás szemeket a betegségekhez társítjuk.
Persze volt időszak, amikor a divatszakma szembement ezzel, elég csak az 1990-es heroinsikk mániájára, illetve legfontosabb képviselőjére, Kate Mossra gondolni. Ekkor menőnek számított úgy kinézni, mintha veszélyes kábítószereket fogyasztanál, még az Egyesült Államok akkori elnöke, Bill Clinton is felszólt a trend ellen, és figyelmeztette a fiatalokat, hogy a heroin használata egyáltalán nem szexi és menő, mint ahogy azt a divatlapokban látni, hanem nagyon is káros. Érthető is, ha nem nagyon sírjuk vissza ezt a korszakot, még akkor sem, ha szeretnénk, hogy ne kelljen szégyenkezni, ha nem úgy nézünk ki, mint akit majd szétvet az egészség, mert más esetleg káros ideálokat kergetni, és más elfogadottá tenni a természetességet, azt, hogy nem vagyunk tökéletesek.
Kate Moss a 90-es évek „heroin chic” korszakából (Fotó: Rose Hartman/WireImage)
Fogas kérdés
Természetesen nem a kamu karikák sminkelése az egyetlen tiktokos szépségtrend, ami többeknél kicsapta a biztosítékot, pár hónappal ezelőtt kezdett el terjedni például az a cseppet sem veszélytelen trükk, miszerint ha nem vagy elégedett a fogaiddal, nem elég szép mosolyod, akkor fogj egy körömreszelőt, és egy kicsit dolgozd meg azokat a fogakat, amelyek kiállnak vagy amelyeknek nem elég egyenletes a széle. Mia Dio az egyik első volt, akik megosztotta a közösségi oldalán, hogy reszeli a fogát, és állítása szerint soha nem gondolta volna, hogy ennyien nézik majd a videóját. „Csak dokumentálni akartam, hogyan valósítom meg az ötletet, ami hajnali négykor pattant ki a fejemből” – nyilatkozta a diáklány. Állítása szerint azért ragadott körömreszelőt, mert a járványhelyzet miatt nem akart elmenni egy fogorvoshoz, főleg, hogy egészségügyileg ugye nem volt indokolt semmilyen kezelés. „Míg mások úgy döntöttek, saját maguknak vágják le a hajukat, én fogorvosnak álltam” – tette hozzá. Később megjegyezte, ha tudta volna, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában, ha tudta volna, hogy mi a fogorvosok véleménye erről, akkor kétszer is meggondolta volna, hogy belevágjon. Miután a trend terjedni kezdett, természetesen fogorvosok és fogtechnikusok garmadája figyelmeztette a fiatalokat, hogy ne kövessék a többi tiktokost, mert lehet, hogy a köröm visszanő, de a fogzománc nem képes regenerálódni, és a lereszelt fognál nem csak érzékenység jelentkezhet, hanem ez a DIY-módszer idegkárosodáshoz is vezethet, illetve a nagyobb az esélye annak, hogy a lereszelt fog kilyukad, letörik.
Veszélyes vizeken
Vannak olyan trendek a közösségi oldalakon, amik egyértelműen nagyon károsak, lásd bármilyen veszélyes kihívás, ami halált okozhat. És vannak, amik mögött biztosan ott van a jó szándék – például végre megszabaduljunk a szépségideálok rabigájától –, de amiknek ennek ellenére lehetnek negatív, megkérdőjelezhető hatásai.
Az elmúlt években a közösségi oldalakon az emberek egyre nyíltabban kezdtek el beszélni a mentális problémákról is, ami alapvetően egy jó dolog, bár nyilván van némi ellentmondás abban, hogy ez olyan platformokon történik, ami rombolóan tud hatni az emberek lelki egészségére. Egy baj van csak, egy hajszál választja el azt, hogy sokkal elfogadóbbak, nyíltabbak legyünk, attól, hogy „divat” legyen olyan problémákból, mint a szorongásos zavar vagy a depresszió, és nehéz megtalálni az egyensúlyt.
„Az emberek szomorúságukat depressziónak, idegességüket szorongásnak nevezik, miközben gyakran az érzéseik nem ilyen problémákra vezethetők vissza. Ha az egészséges emberek meg vannak győződve arról, hogy depressziósak, akkor könnyebben tudnak azonosulni azokkal a posztokkal, amelyek ezeket a problémákat jóval szebb színben tüntetik fel, ez pedig tovább ront a helyzeten” – nyilatkozta a Mashable-nek Jinan Jennifer Jadayel, egy olyan tanulmány társszerzője, aminek célja megmutatni, hogy a mentális egészség hogyan van jelen a közösségi médiában.
Persze ne legyenek illúziónk, a statisztikák sajnos azt mutatják, hogy egyre több ember küzd mentális problémákkal, és különösen a fiatalok érintettek ebben a kérdésben, a pandémia pedig nyilván tovább rontott a helyzeten, és emiatt még fontosabb, hogy ne számítsanak tabutémának. De ha a közösségi médiákban kontextus nélkül, romantizálva jelennek meg a mentális betegségek, akkor az téves öndiagnózishoz és a súlyos betegségek akaratlan elbagatellizálásához vezethet.
„Vannak, akik azt gondolják, hogy a mentális betegség nem több egy enyhe szorongásnál, amit el lehet űzni egy légzőgyakorlattal. Emiatt olyan kép alakul ki az emberekben ezekről a problémákról, ami nem felel meg a valóságnak, hiszen azoknak, akik valóban ilyen betegségekkel küzdenek, teljesen más tapasztalataik vannak. Ha valaki súlyos szorongásos zavarban szenved, a légzőgyakorlatoknál többre lesz szüksége” – figyelmeztet Natasha Tracy, aki blogot, majd könyvet is írt arról, hogy milyen bipoláris zavarral élni.
És ez nem azt jelenti, hogy nem szabad nyíltan beszélnünk a mentális egészség kérdésekről az interneten, csak a diskurzus jelenleg sokszor tévútra visz. „Egyre több tizenéves van meggyőződve arról, hogy a depresszió, a szorongás, az anorexia és a bipolaritás valami klassz dolog és különleges leszel tőle” – nyilatkozta Rola Jadayel, a kutatás másik szerzője. Természetesen az, hogy a tinédzserek fogékonyak spleenre, a melankóliára, az sem éppen új keletű dolog, csak a közösségi oldalak sok mindent felnagyítanak, nagy a torzítás veszélye, persze itt is lehet támogató közösségeket találni, sőt, néha jó vicces mémeket nézegetni arról, hogy milyen mondjuk introvertáltként és szociális fóbiákkal élni, ha tudunk magunkon nevetni, az sokat segít, de ez akkor is egy ingoványos talaj.
„Van a két véglet, a romantizálás és a normalizálás, köztük pedig a szürke zóna, és az, hogy ez többet árt-e vagy használ, az a befogadótól függ, hogy ő hogyan, milyen szűrőn keresztül nézi a világot” – nyilatkozta Janis Whitlock, a Cornell Egyetem kutatója, akinek fő témája a közösségi oldalak és a mentális betegségek kapcsolata. „Az alkalmazkodóképességünk egyszerre előny és hátrány… gyorsan alkalmazkodhatunk az egészségtelen környezethez. És olyan gyakran érezzük, hogy ez a helyes út, pedig valójában nem az.”
