A Titanic című film egyik rövid, de annál megkapóbb és emlékezetesebb jelenete, amikor egy idős házaspár a kabinjában, az ágyon fekve, összeölelkezve várja a halált a süllyedő hajón. Ahogy a film számos más karakterét, így őket is valós személyekről mintázták: Ida és Isidor Strausról.
Az idős házaspár a filmben
A Bajor Királyságban született, de még gyerekként az Egyesült Államokba emigrált Isidor 26 évesen, 1871-ben vette feleségül a szintén német származású, 22 éves Idát. A házaspárnak hét gyermeke született. Isidor Straus és testvére, az amerikai polgárháború után nyitottak üveg- és porcelánrészleget a New York-i Macy’s áruházban, később üzleti partnerként szálltak be a vállalkozásba, 1896-ban pedig a teljes céget felvásárolták.
A tehetős üzletember rendszeresen járta a világot, neje pedig nem szívesen maradt hosszabb időre távol imádott férjétől, így gyakran elkísérte útjaira. 1911-1912 telét Dél-Franciaországban töltötték, innen indultak vissza a tengerentúlra a Titanicon. A katasztrófa éjszakáján az idős pár és a szobalányuk, Ellen Bird a fedélzetre rohant. Az első mentőcsónakban mindhármuk számára jutott volna hely, Isidor Straus azonban visszautasította a lehetőséget, mondván, hogy ő nem száll be addig, míg egyetlen nő vagy gyermek is marad a hajón. Nélküle azonban a felesége sem akart menekülni. „Hosszú évek óta élünk együtt. Ahová te mész, oda megyek én is” – jelentette ki az asszony. Ida ezután a szobalányára adta a szőrmebundáját és beparancsolta a mentőcsónakba. Bird és a mentőcsónak többi utasa ekkor látta őket utoljára, ahogy összeölelkezve állnak a fedélzeten. “A szeretet és az odaadás legfigyelemreméltóbb megnyilvánulása volt” – mondta erről utóbb az egyik szemtanú.
Ida és Isidor Straus (Fotó: Wikimedia Commons)
Isidor Straus holttestét később kiemelték az óceánból, Idáé azonban soha nem került elő. A bronx -i Woodlawn temetőben lévő Straus Mauzóleumban található emléktáblájukon a következő részlet olvasható az Énekek énekéből: “Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el.”
