Augusztus 20. után az idő is megváltozik – mondogatjuk. De tényleg: a kiáradó, öröknek tűnő nyári napsütés lassan veszít intenzitásából, a fák között laposabb szögben szűrődik át a fény, a gesztenyefák levelei elszáradtak, a nyaralóházak kertjében üresen nyikorognak a rozsdás hintaágyak, az ember pedig egész nap csak Dés László Vigyázz rám című slágerét dúdolgatná. Persze nem mindenki éli meg ennyire drámaian a nyár elmúlását, főként, hogy az ősz közeledtével tűrhetőbb lesz a hőmérséklet, kevesebb a viharkár, és talán a szezonális városfelújítások, a négyes-hatos sínjavítási munkálatai is befejeződnek (legalábbis a követező nyárig), mégis tény, hogy 10-ből 7-en tapasztalják meg a szeptemberi blues-t, vagyis az iskolakezdés, a felpörgött munkatempó, a rövidülő nappalok miatti szomorkás hangulatot. A díjnyertes utazási oldal a Momondo.co.uk azt találta például, hogy a felmérésében résztvevők 65 százaléka lehangoltnak és fásultnak érzi magát, amikor a nyári hónapok szedett-vetett, ide megyünk-oda megyünk hangulatát felváltják a mindennapi rutinok. Ráadásul több nő (70%) érintett, mint férfi (58%).
Szakértők szerint az ősz súlyosbíthatja a szorongást és a depressziót. A SAD (szezonális affektív zavar, populárisabb nevén szezonális depresszió) az Egyesült Királyságban körülbelül minden 15. embert érinti szeptember és április között, a súlyosabb betegek számára a hétköznapi működés is embert próbálóvá válik az őszi, téli hónapokban. Az Anxiety UK mentálhigiénés jótékonysági szervezet szeptemberben több hívást kap segélyvonalára, jóval kevesebben fordulnak hozzájuk szorongással és depresszióval, amikor süt a nap. Még a szezonális depresszióval nem küzdő emberek számára is nehéz időszak a szeptember, mivel elkezdődik az iskola, illetve a munkahelyi teendők is megszaporodnak a nyári uborkaszezon után, nem beszélve arról, hogy az időjárás rosszabbodik, a nappalok rövidülnek. A szeptembert valahogy sokkal komolyabban vesszük, mint más hónapot az évben, és emiatt a nehézségeinkkel is nehezebbnek tűnik a megküzdés ősszel.
Fotó: Neményi Márton
A szeptember blues nem egyenlő a szezonális depresszióval
Fontos azonban kiemelni, hogy az ősz eleji lehangoltság nem egyenlő a depresszióval, és a szeptemberi blues érzése sem feltétlenül a szezonális affektív zavar jele. A szomorúság és a depresszió között a fő különbség a tünetek súlyossága és időtartama, valamint a mögöttes okok: míg a szomorúság gyakran konkrét dologhoz kötődik (ez esetben például a tanév kezdete, a sokasodó feladatok), addig a depresszió mentális betegség, a depressziós személy átható szomorúságot érez más fizikai és érzelmi tünetekkel együtt, ami az élet minden területét elhomályosítja, még konkrét ok hiányában is. A szezonális affektív zavar súlyos mentális egészségi állapot, hangulati jelenség, amely olyan tünetekkel jár, mint a túl sok alvás, az energiahiány vagy a szénhidrát iránti vágy, a túlevés. Súlyosabb esetekben megjelenhet a reménytelenség érzése, az öngyilkossági gondolatok, a társas interakciókból való kivonulás, a koncentrációs és döntéshozatali nehézségek. Ez a fajta depressziós rendellenesség az év egy adott időszakában jelentkezik, majd teljesen elmúlik. Bár a szakértők kezdetben szkeptikusak voltak, és máig vitatott, hogy van-e összefüggés a depresszió és a szezonalitás, a napfény mennyisége között, ezt az állapotot ma már gyakori rendellenességként ismerik el.
A SAD jelenségét 1984-ben nevezte meg először egy bizonyos Norman E. Rosenthal, aki a lehangolt állapotot magán is érzékelte Észak-Amerika sötét téli napjain. Elmélete eszerint a télen rendelkezésre álló természetes fény csökkenése áll a depresszív hangulat hátterében, felfedezését egy fényterápiát alkalmazó kísérletben is igazolta. A szezonális depressziót egy bizonyos Herb Kern kutatómérnök is vizsgálta még az 1979-ben, aki egy fénydobozt alkotott meg saját depressziójának kezelésére. Kern a kezelést követő néhány napon belül sokkal jobban érezte magát, akárcsak más, hasonló módon kezelt emberek. Talán nem is annyira meglepő, de a szezonális depresszió előfordulása magasabb északon, például Alaszkában (a lakosság 9,9 százaléka, míg Floridában csupán 1,4 százalék szenved ettől) és a skandináv országokban. Izland azonban kivételnek tűnik, ott egy több mint 2000 embert vizsgáló tanulmány megállapította, hogy a szezonális affektív zavarok váratlanul alacsony arányban fordulnak elő mindkét nemnél. A tanulmány szerzői azt feltételezik, hogy a SAD iránti hajlam az izlandi populáción belül valamilyen genetikai tényező miatt lehet ennyire alacsony, vagy a halfogyasztás (évente kb. 90 kg személyenként) és az ebből származó D-vitamin felelős az emelkedettebb hangulatért. Egy 2007-es felmérés szerint az írek kb. 20 százalékát érinti a SAD – a nők nagyobb valószínűséggel küzdenek vele, mint a férfiak.
Fotó: Neményi Márton
Míg a SAD mentális betegség, a szeptember blues valahol természetes: a legtöbb faj esetében az aktivitás csökkenni kezd az ősz beköszöntével, a táplálék és a napfény fogyatkozásával. Az ősember is arra készült, hogy jóval kevesebb étellel kell számolnia majd a téli hónapokban, a kalóriabevitel csökkenése pedig rossz hangulatot okozott.
Krónikus nyárban élünk
Egy 2011-es tanulmány szerint az évszakváltozások miatti hangulatingadozás összefügg a dopamin hormon szezonális váltakozásával. A dopamin egy olyan kémiai hírvivő, amely részt vesz a motivációban, az örömben, a mozgásban és a tanulásban – a túl sok dopamin azonban ingerkereséshez, függőséghez vezet. Daniel Eisenber pszichiáter és munkatársai az év különböző szakaszaiban 86 egészséges ember agyában mérték a dopaminszintet. Az ősszel és télen vizsgált emberek átlagos dopaminszintje 4,3 százalékkal volt alacsonyabb, mint tavasszal és nyáron, ez is bizonyítja, hogy a napfény mennyisége befolyással van agyi állapotunkra. Eisenberg szerint ez a fajta dopamin-ingadozás hozzájárulhat a téli lassúsághoz és a nyári elevenséghez.
Csakhogy a mai ember „dopamin-függőségben”, állandó ingerkeresésben él, ez is lehet az egyik ok, amiért ilyen nehezen vesszük az évszakváltásokat. A szezonális életet hirdető best-seller szerző, Dallas Hartwig szerint a modern ember elakadt a krónikus nyárban. A nyári üzemmódot a hosszú munkával töltött órák (gondoljunk csak a földművelésre) és a termelékenység jellemzi, aminek megvan a maga helye vagy inkább ideje az emberi élet ritmusában, mégsem ez az egyetlen üzemmód, ahogyan élhetünk. Mégis egyfajta elvárásként éljük meg a folyamatos cselekvést, magas energiaszintet, miközben a természet ezzel szemben egyértelműen és erőteljesen más módot ír elő: az ősz az összehúzódás, az egyszerűsítés, az emberi kapcsolatok és az elengedés ideje, ilyenkor a nyári üzemmód folyamatos elfoglaltságát félretéve kellene visszahúzódnunk, erőt, energiát gyűjtenünk a tavaszra. Vagyis a nyárvégi szomorúságunk, lehangoltságunk hátterében az is állhat, hogy nem tudunk átkapcsolni egy másfajta üzemmódba, nemcsak azért, mert hozzászoktunk a pörgéshez, hanem azért is, mert a modern világnak nem áll érdekében támogatni ezt a fajta lelassulós, „spájzolós” üzemmódot.
Fotó: Neményi Márton
Dallas Hartwig szerint az emberi történelem során testünk megtanulta, hogyan kell alkalmazkodnia a különböző hőmérsékletekhez, a világos és a sötét napi ciklusokhoz. A modern élet, a természetes fény hiánya nappal és a túl sok mesterséges fény éjszaka azonban megzavarta cirkadián ritmusunkat. Ez „krónikus nyári üzemmódba” helyezi testünket, amitől állandóan stresszesek vagyunk, tele vagyunk adrenalinnal, ezért érezzük úgy, mintha szüntelenül be lennénk kapcsolva. Mégis vannak bennünk rejlő biológiai évszakok, és amikor megtanulunk újra hallgatni erre a belső bölcsességre, mélyrehatóan megváltoztathatjuk az életmódunkat, valamint azt, ahogy önmagunkról és az életünkről gondolkodunk. Sok olyan szezonális dolgot integrálhatunk életünkbe a modern világban is, amelyek gazdagíthatják egészségünket és jólétünket. A természetesen világos és sötét ciklusokhoz való alkalmazkodás például hihetetlenül fontos lenne az agy és a test optimális működéséhez és az alváshoz. A valódi pihenéshez az vezet, ha – amennyire csak lehet – megpróbáljuk összehangolni alvási ciklusunkat a természetben zajló eseményekkel. A testmozgás Dallas szerint szintén lehet szezonális: vagyis a hidegebb hónapokban érdemes a nagy intenzitású mozgásokból rövidebb sorozatokat csinálni, vagy a megerőltető mozgásról átállni a pihentetőbb, regenerálóbb mozgásformákra, például a jógára.
Az ősz kincsei
Míg a súlyosabb SAD kezelésével érdemes felkeresnünk egy szakembert, addig a nyárvégi szomorúságunkat különböző praktikákkal is csillapíthatjuk:
- Ne nézz túl messzire! Vegyük példának egy diákot, aki az iskola első napján ránéz a tantervére, és hirtelen szembesül minden könyvvel, amit el kell olvasnia, minden feladattal, amit meg kell oldania, és minden vizsgával, amit le kell tennie a tanév hátralévő részében. Csoda, ha ettől túlterheltnek és/vagy szorongónak érzi magát? Így tekinteni az előttünk álló időszakra kicsit ahhoz hasonlít, mintha valaki a konyhánk pultjára halmozná az összes ételt, amit az év végéig el fogunk fogyasztani (mondjuk, ez elég lenne ahhoz, hogy még a legmohóbb ember is elveszítse az étvágyát). Ehelyett lépésről lépésre érdemes az előttünk álló időszakra tekintetni. Például ahelyett, hogy átgondolnánk mindent, amit a közelgő félévben tennünk kell, inkább próbáljunk arra összpontosítani, hogy mit kell tennünk a következő héten, napon vagy akár aznap reggel. Ez a szemléletváltás kezelhetőbbé teheti a dolgokat. és óriási hatással lehet hangulatunkra.
- Változtasd meg az összehasonlítási alapot! Ha szereted a meleg időjárást, és már előre rosszul érzed magad, hogy a napsütést hamarosan a 12 fokos, borús idő váltja fel, akkor próbáld meg összehasonlítani ezt az őszi időjárást a még hidegebbel. Talán találsz olyan dolgokat is, amelyek nélkül jobban élveznéd a nyári hónapokat, viszont ősszel egyáltalán nem kell velük küzdened, például a magas páratartalom miatt ragadós, izzadt bőr, az elviselhetetlen forróságot ontó beton, a bosszantó szúnyogok. Az összehasonlítási alap megváltoztatása nagy hatással lehet arra, hogyan érzékeljük jelenlegi helyzetünket.
- Mi a jó az őszben? Mi az, ami tetszik a szezonváltással kapcsolatban? Készíts egy listát azokról a szórakoztató dolgokról, amelyeket a közelgő szezonban vagy időszakokban megtehetsz, és amelyekre az előzőben nem volt lehetőséged. Talán végre újra találkozhatsz azokkal a barátaiddal, akikkel a nyári utazások, elfoglaltságok miatt nem tudtál. Vagy talán csak szereted nézni, ahogy a gyerekeid gurulnak a színes őszi levelek között. Ahelyett, hogy vágyakozva tekintenénk vissza a nyárra, vagy rettegnénk a közelgő téltől, tervezhetünk szórakoztató dolgokat is az őszre, vagy átemelhetünk számos olyan dolgot, aminek valamiért csak nyáron adtunk lehetőséget.
- Befőzés és szezonális rítusok. A betakarítás, befőzés lelki értelemben is sokat segít búcsúzni az évszaktól, átemelni a nyár kincseit a hidegebb évszakba. Az indiai ajurvéda szezonális rítusai, táplálkozási előírásai is segítenek felkészülni az évszakváltásokra. Az ősz közeledtével például a melegebb, folyékonyabb, krémesebb állagú ételek, levesek, főzelékek, melegítő fűszerek, például fahéj, gyömbér fogyasztása javasolt, és érdemes elkerülni a hideg, mirelit ételeket, italokat. Az életmódbeli változások, a túlórázás, a késői lefekvés, esti netezés, filmnézés elkerülése, csökkentése szintén segíthet abban, hogy zökkenőmentesen hangolódjunk át az őszre.
Fotó: Neményi Márton
Sokan vagyunk túlterheltek, túlstimuláltak és fáradtak, ezért fontos, hogy szándékosan és tudatosan szánjunk időt arra, hogy meghallgassuk testünket, hogy újra megéljük az élet évszakait, és megtaláljuk az egyensúlyt a munka és a pihenés között.
Még a mentális egészségünk is szezonális, „leállási” időszakokat igényel.
A lelassulás és a szomorkás érzés a hidegebb és sötétebb hónapokban valójában szezonális emberi ciklusunk „természetes” része, de mivel mindig be vagyunk kapcsolva, fel vagyunk tekerve, ez a fajta passzivitás természetellenesnek tűnik. Ahelyett, hogy elnyomnánk vagy figyelmen kívül hagynánk ezeket az érzéseket, meg kell hallgatnunk ezeket a biológiai üzeneteket, hogy lassítsunk és pihenjünk. Nem lehetünk mindig kicsattanóak, aktívak és hurráoptimisták, az életünkben nyugodtan lehet helye a szomorúságnak, a bánatnak, a lassításnak, a feldolgozásnak és az unalmasnak is.
Fotó: Neményi Márton
