Miért adták el szexualitással a Game Boy-okat?

Új Game Boyt küldött a 95 éves nagyinak a Nintendo, mert az övé elromlott

Fiatalabb olvasóink kedvéért még a cikk elején meg kell jegyeznünk, hogy a japán Nintendo által 1989-ben piacra dobott Game Boy a maga korában körülbelül annyira menőnek számított, mint a 2001-ben megjelent iPod zenelejátszók vagy 2007-ben az okostelefonok világát megalapozó iPhone. Vagy még menőbbnek.

A hordozható videójáték rendkívül népszerű lett, ami érthető is, hiszen korábban legfeljebb a mai szemmel nézve megmosolyogtató kvarcjátékokkal szórakozhattak a digitális eszközök rajongói.

Mijamoto Sigaru, Super Mario megalkotója egy Nintendo Game Boy társaságában (Fotó: Getty Images)

A Game Boy képernyője ehhez képest már szinte maga volt a 4K-ba oltott virtuális valóság, ami ennél lényegesebb azonban az, hogy a készülék hátuljába pattintható kazetták – szakszóval: cartridge – segítségével nem csak egy játékot lehetett rajta játszani. Az pedig már tényleg a cybernirvánát jelentette, hogy két Game Boyt egy kábel segítségével össze is lehetett kötni, így a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének tehetős gyerekei akár egymás ellen is játszhattak rajta. Az őrület a hírességekig is eljutott, érdemes megnézni például az alábbi tweetben látható, 1995-ös fotókat az ifjú Cameron Diazról és Game Boy-áról:

De megér egy misét Hillary Clinton 1993-as fotója is, amelyen az akkori first lady is saját Game Boy-a segítségével kapcsolódott ki egy hosszú repülőúton.

Aztán jöttek a reklámok…

Schwarzenegger japán reklámjainál ma már nem látsz furábbat

A Game Boy megjelenése korában még nagyon messze voltunk a #metoo-mozgalomtól, de úgy általában napjaink szociálisan érzékeny(ebb) világától, így nem meglepő, hogy a korabeli reklámokban bizony erősen felülreprezentált módon szerepelt a szexualitás, hogy a nők tárgyiasításáról ne is beszéljünk. Emlékszünk még a kilencvenes évek elején, a tévékben simán vetített, félmeztelen nőket ábrázoló Fa-tusfürdő-reklámokra?

Ennek fényében talán kevésbé, mai szemmel nézve viszont egészen megdöbbentő, hogy az alapvetően gyerekeknek szánt játékot milyen reklámokkal próbálták népszerűsíteni. Nem nehéz elképzelni, ahogy egy Los Angeles-i, csupa üveg és márvány irodában ülő szakember megkapja a feladatot, majd, mielőtt munkához látna, felszív két masszív csík kokaint és átlapozza a frissen érkezett Hustler magazint. Az alábbi reklámfotók, grafikák ugyanis helyenként inkább tűnnek férfiparfüm, karóra vagy akár óvszerreklámnak, mint sem játékot népszerűsítő kampány-vizuáloknak.

Az első, 1989-es tévéreklám még a maga nemében teljesen ártatlan volt és a funkcióját is betöltötte. Érdekesség, hogy a Game Boy képernyője annyira halvány volt, hogy egyszerűen képtelenség lett volna értelmezhetően bemutatni a tévében, ezért, ahogy Don Coyner, a Nintendo of America egykori marketingvezetője a Polygonnak adott interjújában elárulta, mindenféle kreatív trükkökre kényszerültek, hogy elmagyarázzák a leendő – 9-14 év közötti! – vásárlóknak, hogy mire számíthatnak. Így már érthető, hogy az alábbi reklámfilmben szinte alig látható maga a játék, azaz a Tetris, amit minden eladott készülékhez ajándékba adtak.

Ekkortájt még a nyomtatott lapokban megjelenő hirdetések is teljesen célratörőek és ártatlanok voltak, amelyek azt hangsúlyozták, hogy a hordozható játékgép számos élethelyzetben segít az unaloműzésben.

„Csak ne mosolyogj, ha szobafogságot kapsz”

Reklám-dobbantó: magyar színészek, akiknek egy reklám rúgta be a karrierjét

Ahogy a cikk elején említettük, a Game Boy a maga korában valódi mérföldkőnek számított és akkora siker lett, hogy a Nintendónak egy szűk évtizedig – a színes kijelzős Game Boy Colort 1998-ban dobták piacra – hozzá sem kellett volna nyúlnia, hiszen semmiféle konkurenciája nem volt. Azért egy-két ráncfelvarrást végeztek rajta, 1995-ben az unalmas bézs színű változat helyett már különféle színben lehetett kapni, 1996-ban pedig megjelent az azonos technológiát rejtő, de karcsúsított változat, a Game Boy Pocket.

Körülbelül eddigre üthetett be a marketingeseknél a tudatmódosító, az 1995-ben megjelent Donkey Kong Land című játékhoz ugyanis már az alábbi, mai szemmel nézve meglehetősen offenzív – konkrétan rasszista – print hirdetést álmodták meg.

Ez nem egy rosszul elsült paródia, hanem egy komolyan gondolt reklám

Egy hasonlóért manapság azonnali felhördülés és a marketingvezető kirúgása lenne a minimum, de az is valószínű, hogy egy hasonló reklámmal próbálkozó cég is igen hamar feketelistára kerülne a fogyasztók szemében.

Az egy évvel később érkező Game Boy Pockettel a Nintendo már vállaltan megpróbálta kitágítani a felhasználói bázisát és megcélozni a fiatal felnőtteket is a hordozható játékgépekkel. Ahogy Crispin Reed, a Leo Burnett reklámcég egykori munkatársa visszaemlékezett rá: „a Game Boy Pocket már egy jóval áramvonalasabb termék volt, még azt is merném mondani, hogy a kétezres évek elejének Apple-designjának volt az előfutára”. Ezért a reklámosok egy picit (?) merészebb megközelítést kezdtek alkalmazni, de ne feledjük, hogy azért alapvetően még mindig egy gyerekjátékról beszélünk. És akkor megjelent ez a hirdetés:

Óvszerreklámnak még elmenne, de ez egy gyerekjáték…

A farmernadrágból kidudorodó Game Boy fölé a Keep it in your pants szavakat írták, ami szigorúan nyelvészeti szempontból frappáns megoldás, hiszen a vékonyított készülék már jóval hordozhatóbb volt, mint az eredeti nagy előd. Másfelől viszont a „tartsd a nadrágodban” felszólítás leginkább a túlzottan nyomuló, szexuális élményekre vadászó vagy kéretlen, szexista megjegyzéseket tévő férfiak lehűtésére használt felszólítás, ami körülbelül annyit jelent „elő ne vedd!”.

Ennél lényegesen súlyosabb az 1997-es változat, amin egy ágyhoz kötözött nő látható. A szlogen szerint a Game Boy „komoly figyelemelterelő”, értjük, annyira, hogy a pár férfi tagja (ezt egyrészt a kép jobb alsó sarkában látható kéz teszi egyértelművé, másrészt a kor, amiben készült) annyira jól szórakozik a játékkal, hogy a szado-mazo elemeket sem nélkülöző hancúrozásban sem kíván részt venni (és csak remélhetjük, hogy a „koncepció” szerint a jelenetben részt vevők beleegyezéses alapon vannak a szituációban). 

Talán nem véletlen, hogy a világ leggázabb reklámjai között végezte…

A kép bevilágítása, illetve a nő arckifejezése azonban inkább azt sugallja, hogy szegényt elrabolták és éppen szabadulni igyekszik a kötelékből. Ahogy egy twitterező megfogalmazta: „ez a reklám arról szól, amikor sorozatgyilkos vagy, de a Tetris az életed”. Még maga Crispin Reed is elismerte, hogy ez a reklám tényleg túlment minden határon. Amikor megkérdezték tőle, hogy vajon mi járhatott a tervezők fejében, mindössze annyit mondott:

Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kérdéses kreatív azért már akkor is kicsapta a biztosítékot, sok panasz érkezett miatta, ezért hamar vissza is vonták, de a mai napig megtalálható az interneten keringő, a világ legsértőbb reklámjait felsoroló gyűjtésekben.

Még több

Nem a Nintendo volt azonban az egyetlen cég, amelyik akkor sem riadt vissza a hasonlóan sikamlósnak szánt, de inkább szekunder szégyent generáló hirdetésektől, ha alapvetően gyerekeknek szánt játékokat próbált népszerűsíteni. A Nintendo első konzolja, a sikertelenül a Nintendo Entertainment System (NES) konkurenciájának szánt Neo Geo videojáték 1990-es hirdetésén egészen konkrétan egy fehérneműs nő áll csípőre tett kézzel, miközben a barátja, férje (vagy a korszellemnek megfelelően: a főnöke) épp a videojátékkal szórakozik. A szöveg egyébként így szól: „emlékszem, amikor még alig bírta rólam levenni a kezét”. Finoman szólva sem öregedett jól.

Maga Patrick Bateman is ülhetne a képernyő előtt

A Nintendónál az évezred végére, a XXI. század elejére megpróbálták inkább vicces irányba elvinni a reklámokat, ebből született az alábbi, ugyancsak meghökkentő kisfilm, amelyen egy végbéltükrözésen áteső férfi szórakoztatja magát az akkor bemutatott Game Boy Advance egyik játékával.

Ennek két évvel később jelent meg a továbbfejlesztett változata, a Game Boy Advance SP, aminél megismétlődött az első Game Boy-nál már ismertté vált probléma, azaz, hogy a képernyő tartalmát nem igazán tudták megfelelően prezentálni a reklámokban. Így, bár már 2003-at írtunk, ismét a szexualitás ópiumát vették elő, ami úgy tűnik, az egyetlen módszere volt az akkori reklámosoknak, ha a gyerekeknél idősebb korosztályt is meg kellett szólítani. A Game Boy Advance SP-hez több változat is készült az alábbi kreatívból, amelynek szlogenje szerint a játék „a második legjobb dolog, amit a sötétben csinálni lehet”, mindezt egymást cirógató, ágyban fekvő meztelen pár tette egyértelművé, hogy mi is az első legjobb dolog, ha érti a nyájas olvasó, hogy mire gondolunk.

„A második legjobb dolog, amit csinálhatsz a sötétben”

Ennél pedig már csak az számít kínosabbnak, hogy ugyanezt a változatot kifejezetten férfiak számára is megpróbálták reklámozni. Eleve érthetetlen, amikor az amúgy parfüm-, vagy tusfürdő-reklámokban alkalmazott „for men” formulát odabiggyesztik egy digitális kütyü neve mögé, de ez eltörpül amellett, hogy a „méret számít” rendkívül frappáns fordulatát is sikerült felvinni a kreatívra.

„A méret számít” – egy kis toxikus maszkulinitás járt ajándékba a reklám mellé

Ha van tanulsága a fentieknek, akkor az az, hogy lehet panaszkodni a mai világban sok mindenre, de legalább annak örüljünk, hogy ma már nem próbálnak játékokat szado-mazo jelenetekkel értékesíteni.

További reklámok az nlc-n:

• „A reklámfelületek feladata lehetne, hogy megmutassák ezt a sokszínűséget” – modellmunkák vitiligóval
• Szex-wellness pokróccal buktatták le a kamureklámokat
• Bizarr reklám: a nyakára tetováltatta a hirdetők nevét, de nem sokat keresett vele