Nemrég hoztak nyilvánosságra egy globális kutatást arról, hogy milyen jövedelemkülönbségek vannak egy párkapcsolatban a férfiak és nők között. Hogy minél pontosabb képet kapjanak a trendekről, a kutatók több mint negyven évet (1973–2016) felölelve összesen 2,85 millió, 18 és 65 év közötti férfiakból és nőkből álló pár adatait dolgozták fel, írja a BBC.
Azt a 45 országot, amit megvizsgáltak a kutatásban, az általános társadalmi és háztartáson belüli egyenlőtlenségek alapján rangsorolták, és eredményeik szerint a nemek közötti egyenlőtlenség tetten érhető az egész vizsgált időszakban, minden országban, azoknál a pároknál is, akik jobb anyagi helyzetben vannak, és azoknál is, akik szerényebb körülmények között élnek. „A legújabb adatok szerint nincs egyetlen olyan ország sem, ahol a nők jövedelme annyi lenne, mint a férfiaké, még akkor sem, ha mindkét fél aktív kereső. Még Skandináviában is jelentős különbségek vannak, pedig a világon a nemek itt a leginkább egyenlőek” – nyilatkozta a kutatás egyik szerzője, Deepak Malghan.
Fotó: Getty Images
A keresetbeli különbségnek vannak általános okai, amikkel mindenhol találkozni, ilyen az egyenlőtlen bérezés, a gyermekvállalás hatása a karrierre, hogy míg a menedzseri és felügyeleti pozíciókat túlnyomórészt férfiak töltik be, számos, alacsony fizetéssel járó munkakört főként nők töltenek be, illetve a fizetetlen, láthatatlan munka is elsősorban rájuk hárul.
Az Európai Unió korábbi közlése szerint 2016-ban a potenciális (25–49 év közötti) női munkaerő több mint 50%-a azért volt inaktív Cipruson, Írországban, Spanyolországban, Észtországban, Máltán és az Egyesült Királyságban, mert a nők gondozzák a gyermekeket vagy cselekvőképtelen felnőtteket. Az ENSZ alá tartozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (International Labour Organization- ILO) 2018-as jelentése szerint pedig globálisan a nők az összes fizetetlen gondozási munkaórák 76,2%-át végzik, több mint háromszor annyit, mint a férfiak, ez az arány Ázsiában, illetve csendes-óceáni térségben még ennél is magasabb. A jelentésben pedig hangsúlyozzák, a nem fizetett gondozási munka a legfőbb akadálya annak, hogy a nők belépjenek a munkaerő-piacra, ottmaradjanak és építeni tudják a karrierjüket.
A kutatók szerint a nők alacsonyabb jövedelmének nemcsak gazdasági, anyagi következményei vannak, amellett, hogy nem tudnak annyit félretenni, kevesebb a megtakarításuk és idős korukban a nyugdíjuk is alacsonyabb lesz, hanem a párkapcsolatok dinamikájára is hatással lehet, aki kevesebbet keres, az bizony otthon is több szempontból kerülhet hátrányba. Ugyanis a pénz nemcsak társadalmilag növelheti valakinek a státuszát, hanem egy kapcsolatban is, és ha valaki jelentős összeggel járul hozzá a családi kasszához, akkor – bármennyire is rosszul hangzik ez – sokkal többet ér a szava, jobb alkupozícióban van.
De a jobb anyagi helyzet segítheti azt is, hogy valaki ki tudjon lépni egy bántalmazó kapcsolatból.
Azért van jó hír is, a háztartáson belüli egyenlőtlenségek 1973 és 2016 között – a kutatók által vizsgált négy évtized alatt – 20 százalékkal csökkentek. Ez részben a gazdasági növekedésnek és fejlődésnek köszönhető, illetve egyre nagyobb arányban vannak jelen a nők a munkaerő-piacon. „A világ számos részén a nőbarát politika csökkentette a szakadékot, sok helyen indultak mozgalmak, amelyek azt tűzték zászlajukra, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak a munkavállalók” – nyilatkozta Hema Swaminathan, a kutatás másik szerzője. Hozzátette, a jövedelembeli különbségek még így is jelentősek, nincs okunk hátradőlni. „A kormányok nem tartják be a szavukat. A vállalatok nem alkalmaznak elég nőt, akikre mindeközben ráhárul a fizetetlen, láthatatlan munka nagy része. Több olyan férfira van szükségünk, akik osztoznak ennek a terhében, de a kormányok és maga a társadalom is sokat tehet annak érdekében, hogy a nők munkáját elismerjék.”
Hosszú még az út
A napokban egy másik, a témához kapcsolódó kutatás is napvilágot látott, ennek készítői Ausztráliában, Franciaországban, Dél-Afrikában, Spanyolországban, Svédországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban vizsgálták a nemek közötti bérszakadékot. A kutatók összesen 11 szempontot figyelembe véve vizsgálódtak, a legutolsó helyen Ausztrália és az Egyesült Királyság végzett, Spanyolország a maga 8,5 pontjával a legjobb helyezést érte el. A Conversation cikke szerint Ausztrália helyezése azért meglepő, mert egykor az úttörők közé tartozott, több évtizede annak, hogy az egyenlő bérezést a 2012-ben bevezetett munkahelyi nemek közötti egyenlőségről szóló törvény előírja a munkáltatók számára, hogy nemek szerinti adatokat szolgáltassanak a javadalmazásról, a munkaerő összetételéről, valamint az alkalmazottaik felvételéről, előléptetéséről és felmondásáról.
Fotó: Getty Images
Az Európai Unióban is voltak már törekvések arra, hogy az egyenlő munkáért egyenlő fizetés elve, amivel egyébként a magyarországi ellenzéki előválasztás kampányában is lehetett találkozni, megvalósuljon. 1975-ben egy uniós irányelv már megtiltotta a nemek közötti díjazásbeli megkülönböztetést, majd az Európai Bizottság 2011-ben meghirdette az Egyenlő Díjazás Napját, amely azt a napot jelképezi, amikortól kezdve a nők szimbolikusan nem kapnak fizetést férfi kollégáikhoz képest az év hátralévő részére. A gyakorlati végrehajtása és érvényesítése azonban még mindig komoly kihívást jelent. komoly kihívást jelent az Európai Unióban. Az Európai Parlament és a Tanács többször is cselekvésre szólított fel ezen a területen.
„Hatvan év telt el azóta, hogy az egyenlő díjazás elvét rögzítették az európai szerződések, de ennek ellenére a nők Európa-szerte még mindig nem tapasztalják meg a jogszabályok érvényesülését a mindennapi életükben. Az európai nők a férfi kollégáikkal összevetve még most is két hónapot ingyen dolgoznak, és a helyzet csak lassan javul” – emelte ki 2019-es közös nyilatkozatában Frans Timmermans első alelnök, illetve Marianne Thyssen és Vera Jourová uniós biztos. Az igény pedig meglenne a változásra, tízből kilenc európai – nő és férfi – úgy gondolja, hogy elfogadhatatlan, hogy a nők kevesebbet kapnak ugyanazért vagy azonos értékű munkáért, mint a férfiak. Az európai munkavállalók egyetértenek a bérek átláthatóságával: 64 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy támogatja a vállalatuknál a munkakörök és nemek szerinti átlagbérek közzétételét.
De mennyi az annyi? Az utóbbi években rengeteg statisztika készült arról, mekkora is a bérkülönbség a nemek között az uniós országokban: 2016-ban az Európai Unió országaiban a nők bruttó órabére átlagosan 16,2%-kal volt kevesebb, mint a férfiaké, három évvel később, 2019-ben a nemek közti bérszakadék átlagosan 14,1% volt. Ami kifejezetten Magyarországot illeti: az Eurostat szerint itthon
Magyarországon a nők 2019-ben átlagosan 18,2 százalékkal kaptak kevesebb fizetést, mint a férfiak, a legnagyobb nemek közti bérhátrányt egyébként Észtországban mérték, ott ez 21,7 százalék volt.
Hogy melyek azok a jelenségek, amelyek a bérkülönbségek mögött húzódnak, korábban már írtuk, de egy amerikai tanulmány szerzői szerint azért fontos, hogy ez ne vigye rossz irányba diskurzust. „A nemek közötti bérszakadékot gyakran azzal indokolják, hogy »a nők nem végeznek ugyanannyi munkát«, »hogy elhagyják a munkaerőpiacot« vagy »kevesebbet« dolgoznak. Ezzel a felelősséget magukra a nőkre hárítják, megakadályozva minket abban, hogy azonosítsuk és kezeljük a probléma valódi gyökerét: ami nem az, hogy a nők mit tesznek vagy mit nem, hanem a szervezeteken és a társadalmon belüli rendszerszintű egyenlőtlenség.”
Számok és lélek
Nehéz elismerni, de a pénz bizonyos szempontból boldogít, az anyagi elismerés hiánya vagy a rosszabb pénzügyi helyzet pedig rá tudja nyomni a bélyegét az ember lelkiállapotára, és nincs hiány azokból a kutatásokból, amelyek azt vizsgálták, ezek milyen hatással vannak az egyénekre, valamit a kapcsolataikra. A kutatások többsége az alacsonyabb jövedelmet magasabb stressz-szinttel és általában rosszabb mentális egészséggel hozzák összefüggésbe. Egy 2016-os kutatás, amely a nemek közötti bérkülönbségek mentális egészségügyi következményeit vizsgálta, megállapította, hogy amikor a nők ugyanannyit vagy többet keresnek, mint férfi társaik (akik ugyanolyan képzettséggel rendelkeznek a munkájukhoz), akkor nagyjából ugyanannyi a valószínűsége annak, hogy depressziót és szorongást tapasztalnak, amikor azonban a nők kevesebbet keresnek, 2,4-szer nagyobb a depresszió és négyszer nagyobb a szorongás valószínűsége.
A pénzügyek a párkapcsolatokban is ütközőpontnak számíthatnak.
Íme néhány példa, a Cornell Egyetem kutatása szerint a legstabilabbnak azok a kapcsolatok mutatkoznak, amelyekben a pár tagjai nagyjából azonos jövedelemmel rendelkeznek, míg a Bath-i Egyetem munkatársainak tanulmánya szerint ha feleség fizetése eléri vagy meg is haladja házastársa keresetének 40 százalékát, akkor oda a férj nyugalma. Érdekesség, hogy azon férfiak esetében nem okozott többletstresszt a feleségük fizetésemelkedése, akik már a házasság előtt rosszabbul kerestek a jövendőbeli hitvesüknél. A hasonló kivételek miatt a kutatók szerint az eredmények nem is általánosíthatók a teljes férfi populációra, írja a G7.
Ami pedig a nőket illeti, egy brit kutatás szerint míg férfiakat valóban megviseli, ha kevesebbet keresnek, mint a feleségük, addig a nők szubjektív jólétére nem volt hatással, ha a férjük kevesebbet keresett, mint ők. És míg a férfiaknak pszichológiai előnyt jelentett, ha a feleségükhöz viszonyított jövedelmi helyzetük a közelmúltban nőtt, a nőknél nem mutatkozott hasonló tendencia. Hozzátették, azokat a férfiakat, akik pszichológiailag profitálnak abból, hogy jobban keresnek, mint a partnerük, ösztönzi a fizetett és nem fizetett munka hagyományos megosztásának folytatása és fenntartása. Hasonlóképpen, azok a férfiak, akik pszichésen szenvednek attól, hogy kevesebbet keresnek, mint a feleségük, vonakodhatnak megosztani a szülői szabadságot, előnyben részesíteni a feleségük foglalkoztatását, vagy bármilyen más olyan foglalkoztatási döntést hozni, amely őket otthon hátrányosabb kereseti helyzetbe hozhatja.
