Egy szerkesztőségi termékteszt előkészületei közben merült fel, hogy vajon hány olyan férfiaknak szánt termék van, amiket nőként is szívesen használunk, ha nem szívesebben, mint azokat, amelyek elvileg nekünk készültek, és hogy nem feltétlenül csak a drogériákban érdemes szét nézni , hanem akár a ruhaüzletekben is érdemes áttévedni a férfiosztályra.
„Nem merem megszámolni, hány szoknya és ruha pihen a szekrényemben, még akkor sem, ha csak kis fekete ruhákra szorítkozok, mindeközben ha tippelhetek, akkor a ruhatáramnak körülbelül a harmada származik férfiosztályról, főleg pólók, melegítőfelsők és ingek, de akad egy-két nadrág is. Ezek közül van, ami igazi alapdarab, és van, ami különlegesebb, feltűnőbb, de mindegyiket tökéletesen be lehet illeszteni egy uniszex és egy nőiesebb szettbe is, és egyelőre senkinek nem tűnt fel, hogy nem a női osztályról származnak. Persze ezeket megtalálnám a női holmik között is, de – és ez az én tapasztalatom – a férficuccok közül sokkal könnyebb jó anyagból készült darabokra lelni, például vastagabb pamutból készült, egyszerű fehér pólókra, amin nem lehet átlátni és van valamennyi tartása, és ha egy műszálas női blúz vagy egy pamutból készült férfi ing között kell választanom, akkor az utóbbi nyer. Nyilván jelenthet gondot, hogy nem egészen a női alakra vannak szabva, de megtalálva a megfelelő méretet, nincs ezeknél kényelmesebb viselet” – írta Márti.
A férficuccok közül sokkal könnyebb jó anyagból készült darabokra lelni (Fotó: Getty Images)
Anett pedig egyet ért vele abban, hogy a póló- és pulóverfelhozatal a férfi osztályon néha sokkal jobb. „A legtöbb ruhám úgyis fekete, fehér, szürke, és mivel női részlegen sokszor nagyon színes a felhozatal, akkor pedig jobb a férfi részlegről választani valamit. Sokszor turkálok olyan ruhákat – általában pulcsikat, pólókat –, amiket magamnak nézek ki, de otthon jövök rá, hogy ez férfi márka, a férjem néha le is nyúlja őket magának, mert megtetszik neki.” Szintén közös élmény a férfi boxeralsó átlényegülése pizsamává, és van kolléganő, aki emellett – szintén kényelmi szempontból – szívesen hord férfiatlétákat is, de a férfipólókat és ingeket is többen említették mint tökéletes otthoni viseletet. És az utóbbi években természetesen megjelent a boyfriend divat, meg apucipők és az apunadrágok is, amivel persze elvileg ki lehetne váltani az utat a férfiosztályra, hiszen azért akasztották rá ezeket az előtagokat ezekre a darabokra, mert olyanok, mintha a pasinktól, férjünktől vagy apu gardróbjából vettük volna kölcsön, csak ezek sokkal inkább a női anatómiát figyelembe véve vannak szabva – kivéve a cipők, amik eleve uniszex darabok, de aki vásárolt már férfiosztályon, tudja, hogy ez nem ugyanaz.
Enyém, tiéd, miénk
Nőként már könnyen megtehetjük, hogy a férfi osztályon vásároljunk, hiszen a két nem öltözködésének van egy nagyon nagy közös keresztmetszete, rengeteg a fogalmazzunk úgy. uniszex darab, és az, hogy az oversize és túlméretes darabok divatja még tart, hogy a streetwear sikere töretlen, az is kedvez ennek, illetve az is, hogy a társadalom – főként a fiatalok – egyre kevésbé kezelik mereven a szexualitás és a nemi identitás kereteit. Tegyük hozzá, hogy a nők ezen a téren csúnyán fogalmazva előnyt élveznek, nagyobb eséllyel kell számolnia a negatív véleményekkel azoknak a férfiaknak, aki női vagy nőiesebb darabokat viselnek, mint fordított esetben, de ehhez hosszú utat kellett megtenni, még akkor is, ha nem megyünk vissza egészen addig, hogy először magassarkú cipőt férfiak hordtak.
Volt olyan idő, amikor bármilyen férfinak szánt ruha darabot viselni egyfajta politikai állásfoglalás volt, az 1850-es években, amikor Elizabeth Smith Miller nőjogi aktivista meglátogatta a szintén a nők jogaiért küzdő Amelia Jenks Bloomert, egy bugyogós nadrágban és tunikában jelent meg, Bloomernek nagyon megtetszett ez a viselet, saját lapja, The Lily hasábjain is beszámolt róla, és később a nőik egyenlő jogait folytatott harc olyan képviselői is viselték, mint Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton. Az 1900-as évek első évtizedeiben új változás következett be a nők öltözködésében, egyre több nő lépett be a munkaerőpiacra, a világháborúk során pedig a fronton harcoló férfiak helyett is ők dolgoztak, és egyre nagyobb lett az igény az olyan viseletekre, amik praktikusak, kényelmesek, a lehető legkevésbé akadályozzák őket a munkában. Sokan férjeik ruháit alakították át, de maga a divat is igazodott a modern nők igényeihez, és ebben nagyon nagy szerepe van Coco Chanelnek, aki egyébként maga is szeretett nadrágot viselni, gyakran kölcsönvette barátja öltönyét. Mivel maga is szívesen sportolt, először olyan nadrágokat kezdett el tervezni, amit lovagláshoz is lehet hordani, majd jöttek a hétköznapokon is viselhető darabok.
A divat gyakran elfeledkezik arról, hogy élő, lélegző emberek viselik a ruhákat
– fakadt ki egyszer.
Coco Chanel is előszeretettel viselt férfi holmikat (Fotó: Lipnitzki / Roger-Viollet via AFP)
1939-ben a Vogue címlapján már egy nadrágot viselő nő szerepelt, igaz, a magazinban szereplő cikkben azért megjegyezték, a nadrágot úgy kell viselni, hogy kellően nőiesek és csinosak legyenek. A II. világháború után a hipernőies ruhák jöttek divatba, és hosszú éveknek kellett eltelnie, mire nem kellett a nőnek amiatt aggódniuk, hogy ferde szemmel néznek rájuk, hogyha ilyen „férfias” ruhadarabokat hordanak mint az ing, a zakó vagy nadrág. A híres divattervező, Yves Saint Laurent 1966-ban mutatta be Le Smokingot, amit kifejezetten nők számára tervezett ötvözve a női és férfi öltözékekre jellemző elemeket, és sokan nem vették jó néven, hogy női viseletté alakított egy ilyen férfias darabot, de szerencsére volt, akik érezték az idők szelét, és a hetvenes években már sokkal többen voltak, akik bátrabban mertek kísérletezni a férfi és női divat keverésével, és az uniszex és nemsemleges divat egyre jelentősebbé vált.
Friss, tisztább, szárazabb érzés?
A gyors, és persze nem feltétlenül reprezentatív felmérés szerint ha testápolásról van szó, akkor egyrészt a dezodorok, illetve a parfümök azok, amikből nőként a férfiaknak készült termékekre a legszívesebben lecsapunk. Egyik ismerősünk ezt azzal indokolta, hogy nagyon nehezen talált olyan illatot a nőiek közül, amire nem lett volna allergiás, mármint szó szerint és nem átvitt értelemben, illetve ne kezdett el volna tőle émelyegni, mert egyébként is a friss, citrusos illatokat szereti jobban, és erre könnyebb rábukkanni a férfi szekcióban, az Old Spice Bearglove például éveken át a kedvenc deostiftje volt. „Évekig férfi parfümmel fújtam magamat, és nem is tűnt fel, egyszerűen tök jó friss és tiszta illata volt, néhány női émelyítő pacsuli illat mellett felüdülés volt ezt használni” – erősítette meg a felmérésünk egy másik résztvevője a tapasztalatokat. Hozzátette, a férje egyébként gyakran használja az ő krémdezodort, aminek kellemesen citrusos illata van, és borotvahabból is közöset használnak.
Utóbbi pedig megint egy fontos közös pont, a férfi borotvák és a borotvahabok a megkérdezettek döntő többsége szerint kenterbe verik a nőinek szánt borotvákat és borotvahabokat, lehet, hogy előbbiek nem annyira íveltek és színesek, de teszik a dolgukat, és mintha jobban is bírnák a strapát, van, aki szerint pedig azért nincs értelme kétfélét venni, mert nincs akkor a különbség: „Fel nem foghatom, mitől lenne más a rózsaszín flakonos borotvahab, a lábaim sem értik, szóval amíg férfi van a háznál, jó lesz az övé. És ha már itt tartunk, a borotvánál is mindegy, mit használsz, az enyém speciel egy férfiaknak szánt, amiről férj kitalálta, hogy a pengék nem pöpecek, így lenyúltam, azóta abba veszek pótpengét, ha kell.”
Az, hogy sokkal hatékonyabban, egyébként a férfi dezodoroknál is többeknél feljött érvként, és jól jön, ha mondjuk nyár van vagy sportol az ember, és eleve többet izzad. A Monell Chemical Senses Centernek volt korábban egy érdekes kutatása egyébként, megállapításuk szerint a férfiak csak nehezebben tudják elrejteni a testszagot a nők elől, eredmények szerint csak 9 olyan vegyület volt, ami sikeresen fedte el a férfi izzadságszagát, míg a nők hónaljszagát jól fedő vegyületek száma 25. De azt ők is megállapították, hogy a férfi és női dezodoroknál valójában nincs akkora nagy különbség a fontosabb összetevők között, inkább csak az illattal és a csomagolással variálnak a gyártók, ezért semmi kivetendő nincs abban, ha a másik nemnek szánt terméket használjuk. Évekkel ezelőtt egyébként a beauty.allwomenstalk.com egyik bejegyzésében egy szerző szorgalmasan felsorolja, hogy melyek azok a termékek, amelyeket nyugodtan kölcsönvehetünk a férfiaktól, és az előbb felsorolt termékek mögött ott szerepelt a tusfürdő (vélhetően szintén a frissebb illat és érzése miatt), illetve a különböző hajápoló szerek, különösen a hajformázók.
És mi a helyzet az arcápoló vagy akár dekorkozmetikai termékekkel? Ebből a szempontból sokáig a férfiak voltak hátrányban, egyértelműen a nőknek készült termékek uralták a piacot, és vannak a szakértők szerint, akiknél a cserebere egyébként sem működik, mert a férfiak és a nők bőre között azért vannak különbségek, férfiaknak például vastagabb és zsírosabb a bőrük, nagyobbak a pórusaik is, ráadásul máshogy öregszik, a kollagén és az elasztin nem bomlik le olyan gyorsan náluk, de mondjuk érzékenyebbek a retinolra. Vannak, akik szerint azért nyugodtan lehet kísérletezni, az a fontos, hogy a mi bőrtípusunknak, a mi bőrünk igényeinknek megfelelő termékeket használjunk.
A rózsaszín adó
A rózsaszín adóról (angolul pink tax) esetén arról beszélünk, amikor lényegében ugyanazt a terméket drágábban árulják a nőknek, mint a férfiaknak. A New York-i Fogyasztóvédelmi Minisztérium egyik kutatása szerint a nőknek forgalmazott testápolási termékek átlagosan 13 százalékkal kerülnek többe, mint az egyenértékű férfi termékek. De nemek szerinti árképzést számoltak be más termékcsoportoknál is, a felnőtt ruházati cikkeknél 8 százalékos, a gyermekruházatnál 4 százalékos, a játékoknál és kiegészítőknél 7 százalékos, az otthoni egészségügyi termékeknél és az időseknek szánt termékeknél pedig 8 százalékos felárról számoltak be. A hvg.hu cikke szerint Magyarországon is létezik a rózsaszín adó, de a nőknek és a férfiaknak szánt termékek közötti különbség nem olyan nagy, viszont tény, hogy a nemek közötti bérkülönbségek miatt nem mindegy, hogy mennyi pénzből kell megvásárolni az hasonló vagy akár azonos árú termékeket. És akkor vannak azok a higiéniai termékek, amelyek terhelik még a női pénztárcát, továbbra is nagyon sokba kerül menstruálni, amin például azzal lehetne segíteni, ha az ezekre az árucikkre kivetett adót csökkentenék vagy eltörölnék. Becslések szerint ugyanakkor hazánkban minden negyedik nő számára problémát jelent a menstruációs higiéniai eszközök megvásárlása.
Az évek során mindenesetre nőtt a férfiaknak szánt termékek piaca ezen a téren is, mert egyre nagyobb lett rájuk az igény, és állítólag fogyasztók szeretik, ha a termékekről azt állítják, kifejezetten nekik készültek, ezért is van egyre több kozmetikai termék tinédzsereknek. A legújabb trendek szerint mindenesetre azoké a márkáké a jövő, akik gender- vagy nemsemleges és unisex termékekkel, kollekciókkal is jelentkeznek és ennek a kérdésnek nyilván számtalan dimenziója van, aminek köze van ahhoz, hogy egy sokkal nyitottabb, sokszínűbb világban élünk nemi identitásokat illetően, és ez főként a fiatalabb generációknál érhető tetten, íme egy példa: Pew 2019-es, 10 000 amerikai megkérdezésével készült felmérése szerint a Z generáció tagjainak mintegy 59 százaléka szerint az olyan űrlapoknak, amelyek a személy nemére kérdeznek rá, a „férfi” és a „nő” mellett más lehetőségeket is tartalmazniuk kellene, szemben az ezredfordulósok (2018-ban 22-37 évesek) 50 százalékával és a baby boomerek (2018-ban 54-72 évesek) 37 százalékával.
És itt kell hozzátenni, hogy a cisz férfiak és nők sem képeznek egy homogént tömeget, egyének vagyunk, egyéni igényekkel, ízlésekkel, és közülük sem mindenki akar szigorúan nemi sztereotípiák mentén élni. „A fogyasztók eltávolodnak a hagyományos nemi sztereotípiáktól és elvárásoktól. Ezért elvárják majd a márkáktól, hogy új termékfejlesztéseik és marketingkampányaik során a nemek közötti semleges üzenetet helyezzék előtérbe” – jósolta még 2018-ban a Mintel piackutató cég.
Az Independent a témával foglalkozó cikkében pedig egy érdekes aspektust mutat be egy édesapán keresztül, aki úgy döntött, maga is alapít egy uniszex kozmetikai márkát. „Amikor a lányom 11 éves lett, megkért, hogy vegyek neki egy dezodort. Kötelességtudóan elindultam a szupermarketbe, és meglepődve tapasztaltam, hogy a dezodorok nemek szerint vannak elkülönítve” – mesélte Sam Farmer, amikor meglátta, hogy milyen neveket adtak dezodoroknak, a lányoknak szánt termékek kisebb vagy nagyobb mértékben szexuális tartalmúak voltak (pl. Csábítás, Ess bűnbe!), a fiúk deóknál pedig többek között pedig olyan nevek szerepeltek mint Erő, Hatalom és így tovább.
De ha már a külcsínről, és a nem belbecsről van szó, a minimalizmus, természetközeliség és a fenntarthatóság is fontos hívószó lett az elmúlt években, jól rezonálnak a fiatalabb generációkkal, amiknek tagjait nyilván minél több márka szeretne megnyerni. Mindez pedig meglátszik a termékek csomagolásán, letisztult dizájn, semleges színek, Steve Seeley, a kozmetikumokra és bőrápolásra szakosodott Elitefill csomagolással foglalkozó cég elnöke is megerősítette ezt. „Azt hiszem, valószínűleg az Apple koncepciója az, ami visszaköszön, vagyis, hogy az üzenetnek egyszerűnek, tisztának és világosnak kell lennie. A márkák rájöttek, az egyszerűbb jobb, hagyni kell, hogy a termék magáért beszéljen.”
