A Curie házaspár 1898-ban fedezte fel a rádiumot, 1902-ben-ben pedig Marie Curie-nek elemi állapotban is sikerült előállítania azt. A következő évben Curie-ék, illetve a radioaktivitás első bizonyítékát korábban felfedező Henri Becquerel professzor közösen kapták meg a fizikai Nobel-díjat tudományos munkájukért. Az új kémiai elem alkalmazásában rejlő lehetőségek számos iparág, köztük a szépségipar képviselőinek érdeklődését is felkeltették. Csodaszerként tekintettek rá, miközben lehetséges káros mellékhatásaival akkoriban még maguk a kutatók sem voltak tisztában.
Marie Curie a laboratóriumában (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)
Folyékony napfény
A rádiumtartalmú kozmetikai termékek az 1920-as évek környékén jelentek meg a piacon, hangzatos reklámok kíséretében. A rádiumot gyakran folyékony napfényként emlegették, mely ragyogóvá, egészségessé teszi és megfiatalítja a bőrt, a szó szoros értelmében véve sugárzó szépséget kölcsönözve használójának.
A brit Radior cég az elsők között, 1917-ben kezdte forgalmazni rádiumtartalmú termékcsaládját, mely krémekből, rúzsból, hat különböző árnyalatú púderből, hintőporból, hajtonikból, szappanból, valamint ránctalanító-energizáló párnácskákból állt. A termékekről azt állították, hogy a bennük található radioaktív erők azonnal hatnak az idegekre és a szövetekre, folyamatos, egyenletes energia áramlik belőlük a bőrbe, melynek hatására eltűnnek a ráncok, a bőr pedig megerősödik és feszesebbé válik.
A Radior reklámja (Fotó: New York Tribune Magazine/Wikimedia Commons)
A Radior kencéit számos neves brit áruház, így a Boots, a Harrods és a Selfridges is forgalmazta, de a Brit Birodalom egyes részein is kaphatóak voltak. És bizony kapkodtak is értük a vevők. Idővel az Egyesült Államokban is piacra dobták azokat, ám ott jóval kevésbé győzték meg a vásárlóközönséget, így meglehetősen kevés fogyott belőlük.
Nagy-Britanniában szintén felkapottá vált az Artes nevű fiatalító, hidratáló krém, melyet rádiumsók helyett rádiumgázzal készítettek. Gyártója hangsúlyozta, hogy miközben tonizálja a bőrt és segíti a vérkeringést, a rádium szervezetben való felhalmozódásának veszélye sem áll fenn, a radon ugyanis 6 óra alatt teljesen kiürül a bőrből.
A francia Tho-Radia alapítója Alexis Moussali gyógyszerész és egy párizsi orvos, dr. Alfred Curie volt. Utóbbi azonban valószínűleg csak a nevét adta a márkához, ugyanis így akarták elhitetni a fogyasztókkal, hogy annak köze van a Curie házaspárhoz, valójában azonban a doktor csupán névrokonuk volt és a sugárzó anyagok kutatásával nem foglalkozott. A Tho-Radia kínálatában tisztító arctej, krém, púder, rúzs, szappan és fogkrém is szerepelt. A termékcsaládot a szépségápolás tudományos módszereként aposztrofálták, a hozzájuk mellékelt leírásban pedig a következő hangzatos szöveg volt olvasható: “Serkenti a sejtek vitalitását, aktiválja a keringést, feszesíti a bőrt, csökkenti a zsírosodást, összehúzza a pórusokatt, eltűnteti a pattanásokat, a bőrpírt és a pigmentfoltokat, véd az időjárás viszontagságaitól, megállítja az öregedést és megszabadít a ráncoktól, megőrzi az arcbőr frissességét és ragyogását”.
A Tho-Radia hirdetése (Fotó: Apic/Getty Images)
A márka legismertebb hirdetésén egy alulról megvilágított női arc volt látható, azt sugallva, hogy a termékek ragyogóan széppé teszik használójukat. A marketingstratégia betalált: bár a Tho-Radia kencéi meglehetősen drágák voltak, mégis kiválóan fogytak.
A rádiumtartalmú anyagokkal végzett kezelések, ezen belül is főképp a radioaktív iszappakolások a kozmetikai szalonokban is elterjedtek. Mind közül a legbépszerűbb az úgynevezett Kemolite Radioaktív Szépségplazma nevű eljárás volt, melyhez a korabeli reklámok szerint a Kárpátokból származó radioaktív iszapot használtak. Azt állították, hogy a Kemolite eltűnteti a ráncokat, feszesebbé teszi a megereszkedett bőrt, de a pattanások, kiütések és bőrpír ellen is beválik, összehúzza a pórusokat, szebbé testu az arcbőrt, sőt még a szeplőket is halványítja és leégés esetén is bevethető.
Kemolite kezelés 1922-ben (Fotó: Topical Press Agency/Getty Images)
A radioaktívként hirdetett kozmetikumok többsége ugyanakkor valójában nem, vagy csak egészen minimális mennyiségben tartalmazott rádiumot, hiszen az anyag méregdrága volt. Ma már tudjuk, szerencsére.
Az élőhalottak kúrája
Más, hasonló jellegű termékekben ugyanakkor jelentősebb mennyiségben is megtalálható volt a rádium. Ilyen volt a Radithor nevű elixír, melyet egy Harvardról kibukott feltaláló és üzletember, William J. A. Bailey cége gyártott 1918-tól. A rádiumtartalmú desztillált vizet Az élőhalottak kúrájaként reklámozták, azt állítva, hogy a cukorbetegségtől az impotenciáig számos egészségügyi probémát gyógyít.
A Radithor (Fotó: Wikimedia Commons)
A Radithor fogyasztásának elkötelezett híve volt egy korabeli híresség, a tehetős iparoscsaládból származó Eben Byers golfozó, aki egy balesetet követően 3 éven keresztül naponta több üveggel is felhajtott belőle. Ennek következményeképp súlyos fejfájások kezdták gyötörni, majd csontsoványra fogyott, illetve a fogai is kihullottak. Több műtéten is átesett, elveszítette az állkapcsát, a koponyájában lyukak képződtek, majd a teste többi csontszövete is elkezdett gyakorlatilag szétesni, míg végül 1932-ben meghalt. Testét ólommal bélelt koporsóban helyezték végső nyugalomra.
A radioaktív anyagok egészségkárosító hatásaira az 1930-as évekre már egyre több tudományos bizonyíték mutatott rá. 1934-ben maga Marie Curie is elhunyt aplasztikus anémiában, melyet szinte biztosan az okozott, hogy évtizedeken át védőfelszerelés nélkül dolgozott sugárzó anyagokkal.
Az 1930-as évek vége felé egyre több jogszabály született a radioaktív anyagok használatával kapcsolatban. Franciaországban péládul a kormány jelentős korlátozásokat vezetett be a rádiumot tartalmazó termékek értékesítésére. Emiatt a fentebb már említett Tho-Radia márka is kénytelen volt felhagyni a radioaktív összetevők alkalmazásával. Radikális márkaváltás azonban mégsem történt: bár termékeikbe már nem került rádium, a marketingstratégiájuk továbbra is a szó szoros értelmében vett sugárzó szépségre épült, egészen a cég 1962-es felszámolásáig.
A cikk elkészítéséhez felhasznált források: CNN, Cosmetics and Skin, History Today
