A busójárással már az 1783-as Caninica Visitatio fejlegyzéseiben is találkozhatunk, ám cseppet sem pozitív példaként emlegetik, hanem vad orgiának, elítélendő tevékenységnek nevezik. Természetesen szó sincs orgiáról, hiszen a busójárás arról szólt eredetileg, hogy a mohácsi busók fűzfából faragott, rikító színűre festett, félelmetes álarcokban, kereplőket forgatva, kolompokat rázva vonulnak végig a városon.
A busójárás hagyománya (Kép: Fortepan/Erdei Katalin)
Ez az ünnep a tél temetéséről és a tavasz köszöntéséről szól, bár egy másik magyarázat szerint a busójárás eredete a törökök kiűzésében rejlik. A legenda szerint a mohács-szigeti őslakos sokácok lázadtak fel a törökök ellen és az ijesztő álarcokkal, zajos eszközeikkel elkergették az ellenséget. A dátumok kicsit ellentmondanak ennek a mondának, ugyanis Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, a sokácok betelepítése pedig nagyjából 10 évvel később kezdődött el. Úgyhogy inkább maradunk a busójárás esetén a téltemetésnél februárban, a farsangi időszak végén.
Farsangvasárnap, a busójárás napján öltöztek a férfiak – és csak a férfiak! – busónak Mohácson, és míg a mai busójáráson egy nagy csoportként mennek végig a városon, addig régen kisebb csoportokat alkottak és jártak házról-házra, vitték a jókívánságokat varázslatok segítségével az embereknek. A varázslás után pedig összegyűltek és máglyát gyújtva járták a kólót, a szláv körtácot. A téltemetés a rákövetkező kedden ért véget, ezzel együtt a mulatság is befejeződött, ekkor hordoztak végig a városon a busók egy koporsót, mellyel együtt a telet is elégették a város főterén rakott máglyán. Tavaly ugyan elmaradt a járvány miatt a busójárás Mohácson, de idén úgy néz ki, megrendezik ezt a hagyományos ünnepet, érdemes megnézni egyszer, nemcsak régi képeken, hanem élőben is.
