Extrém hobbiállattartás

Ha arról beszélünk, hogy háziállat, akkor beugorhatnak a haszonállatok, a disznó, a tehén, a csirke, kacsa, esetleg a kecske. Más állatokat kedvtelésből tartunk, mert érdekes, aranyos, esetleg családtagként is tekintünk rá. Ilyen a kutya, a macska, ha pedig valaki a panelház hetedik emeletén lakik, akkor a tengerimalac és az aranyhörcsög jöhet szóba, ritkábban a kaméleon és a degu. Megszokott, hogy emberek velük osztják meg otthonukat, de léteznek az állattartásnak olyan esetei, amire felkapjuk a fejünket. Incze Ábel hangyákat tart, volt kollégiumi szobatársát, Dán Patrikot ő „rángatta bele” ebbe a hobbiba az egyetemi évek legvégén. Varga Tamás kertjében viszont nem macska nyújtózik lustán és nem is tyúkok kapirgálnak, hanem kenguruk ugrálnak.

Befogni a szomszéd erdőből, megrendelni Belgiumból

Mindhármuk felnőtt fejjel, nem sokkal a tartás megkezdése előtt értesült arról, hogy az adott faj mindenféle megkötés nélkül tartható hazánkban. Ábel esetében a hangyatartás kezdete a Covid-időszakhoz köthető. „Akkoriban sok szabadidőnk volt, az egyetemi oktatás otthonról zajlott. Böngésztem az internetet, amikor szembejött egy videó a hangyatartásról. Gondoltam, akkor próbáljuk ki.” A további online információszerzés során derült ki, hogy külföldön, például Németországban viszonylag gyakori ezeknek az apró, de annál érdekesebb lényeknek a tartása. A hangyatartás első lépése a királynő „beszerzése”, az ő petéiből kel ki az összes többi „hobbiállat”. Királynő külföldről is rendelhető, de ilyenkor benne van a pakliban, hogy az utazás közben életét veszti az (esetenként több százezer forintért megvásárolt) állat. „Mi nem is tartunk egzotikus fajokat” – mondja Patrik. „Az nagyon bonyolult itthon, például páratartalomban 20 százalékos eltérés is lehet, ha abból kilépünk, akkor az állatok elpusztulnak. A hőmérséklet ingadozását is nehezen viselik.”

Fotó: Dán Patrik

Patrik és Ábel hangyái hazai fajok, és a természetben fogták be a bolyt megalapozó királynőt. Persze tudni kell, hogy ez mikor lehetséges. „Fajonként egy rövid időszak, egy-két hét van arra, hogy be lehessen fogni a királynőt. Ilyenkor kirajzanak, a feromonok vezérlik őket.” A királynőt kezdetekben egy kémcsőben kell tartani, itt kelti ki első petéit, aztán egy bizonyos egyedszám után (ez fajtól függ) kinövik kezdeti lakhelyüket, ilyenkor kell áthelyezni őket speciális hangyatartó formikáliumba.

Varga Tamás öt-hat éve tart kengurukat, a házához tartozott egy nagyobb terület, ahova mindenképpen szeretett volna valamilyen állatot. „Gondoltam minibirkára és alpakkára, de az első béget és zavarja a szomszédokat, a második meg megeszi a gyümölcsfákat. Aztán valaki ajánlotta a wallaby kengurut, mire én először értetlenül néztem, aztán egy hétre rá rendeltem egy párt.” Kenguru nincsen a sarki állatkerekedésen, sőt, hamar kiderült, hogy igazából Magyarországon sincs hozzáférhető állomány, Angliában, Hollandiában és Belgiumban viszont viszonylag sokan tartanak ilyen állatot, Tamás az utóbbi helyről szerezte be az első kenguruit. „Az utazás nagyon stresszes az állatnak. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja minél közelebbről beszerezni.” A wallaby nem megszokott állat, viszont a tartása (a hangyához hasonlóan) nem kötött semmiféle engedélyhez hazánkban. (Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez a kijelentés nem általában a kengurukra igaz, hanem kifejezetten a wallabyra, ami csak egy a kengurufajok közül.)

Az online elérhető információ segít a legtöbbet

A hangyában és a wallabyben között közös pont, hogy nem feltétlen igényel különösebb kiadásokat és „faksznikat” a tartása. Megkötések vannak: az előbbinél az, hogy hazai fajról legyen szó, az utóbbinál pedig, hogy legyen megfelelő nagyságú hely a kifutónak. De akármilyen egyszerű a tartásuk, az ehhez szükséges információ nem feltétlenül adott hozzá, azokat az internetről lehet beszerezni. Tamás angol nyelvű oldalakat olvasott, vagy holland nyelvű anyagokat „tette be” a Google fordítójába, hogy valamiféle tudáshoz jusson. Ábel és Patrik Youtube-videókat keresett a témában. Ilyen helyzetben sokan juthatnak arra a következtetésre, hogy a megszerzett ismereteket valamiféle formában továbbadják, megkönnyítve ezzel az „utánuk jövők” dolgát. A két fiú Facebook-csoportot hozott létre a témában, Tamás pedig egy honlapot rakott össze a kengurutartás rejtelmeiről.

Fotó: Varga Tamás

A hangyák tartása kezdetekben gyakorlatilag fillérekből megoldható, kezdeti lakhelyük egy kémcső, az első dolgozó kikelésig etetni sem kell őket. Utána egy-egy csepp mézet, kis darab lisztkukacot kapnak. A tartásukhoz később szükség van egy speciális hangyatartó formikáliumra, ahol beállítható a megfelelő hőmérséklet és páratartalom, de ennek megvásárlása egyszeri kiadás.

A kengurutartás első számú feltétele az, hogy legyen elegendő hely, a többi már „aprópénz”. „Két állatnak kétszáz négyzetméterre van szükséges” – avat be minket Tamás. „Aztán szükséges egy házikó, ahova be tud menni. Nálunk kettő van, az egyik a barátom gyerekének a volt kerti háza átalakítva. Mondjuk sokszor a legnagyobb hidegben, esőben kint vannak, pedig az egyik házukba infrapanelt is szereltem.” Az állat etetése sem drága, alapvetően a füvet legelik. „Három-négy napra simán itt tudom hagyni őket, úgy, hogy nem adok nekik külön enni.” E mellett fűzfát és rózsát kapnak enni, mivel igényük van a fák kérgeire, leveleire. Télen, amikor már nincs fű, akkor a kenguruk éhsége nyúltáppal vagy speciális, neten rendelhető kengurutáppal csillapítható.

„Hatalmas különbségek vannak anatómiában, fiziológiában, de az segítség, hogy az élet alapjai azért mindig hasonlóak”

Akármelyik kedvtelésből tartott állat megbetegedhet. Cica vagy macska esetében kézenfekvő, hogy felkeressük az állatorvost. Felmerülhet kérdésként, hogy ezek a szakemberek fel vannak-e arra készülve, hogy ennyire ritkán tartott, különlegesnek számítót hobbiállatokat gyógyítsanak.

Dr. Nagy Abonyi Róbert a kilencvenes évek elején végzett mint állatorvos. Tőle tudjuk meg, hogy a klasszikus állatorvosi képzés során haszonállatok és a hobbiállatok széles skálájának a gyógyításáról tanultak. Már akkoriban szó esett az egzotikus állatokról is, ezek alatt az olyan fajokat értették, amelyek Magyarországon nem honosak, vagyis a „hétköznapinak” számító tengerimalac vagy aranyhörcsög is ide tartozik a különböző hüllők mellett. A képzés változott az elmúlt évtizedekben, egyre inkább megfigyelhető a szakosodás, az állatorvosok is továbbképzik magukat például sebésznek vagy kardiológusnak. „Az állatokhoz való hozzáállás változik – meséli Dr. Nagy Abonyi. – Egyre többen tekintik családtagnak őket, úgy jönnek be, hogy betegek vagyunk, ez történt velünk vagy apa itt van, anya itt van. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy anyagiakban is egyre többet hajlandóak áldozni a gyógyításra.” A klinikán megforduló állatok is egyre „sokszínűbbek”, egyre többfajta kígyót, hüllőt tartanak, sőt egyszer egy axolotl-t is behoztak az állatorvosi rendelőbe.

Fotó: Varga Tamás

Ábel és Patrik még soha nem fordult állatorvoshoz a hangyák miatt, alapvetően szkeptikusok azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen szakember képes lenne-e segíteni ezekben az esetekben. „A dolgozók alapból rövid életűek, őket felesleges megmenteni. A királynőn lehetne látni, ha beteg, a viselkedése elárulná. A hangyák orvoslására nem is lenne kereslet, de léteznek tippek, hogy egy pusztuló kolónia esetében mit lehet tenni, mire kell odafigyelni a tartás körülményeit illetőleg, hogy újra megerősödjenek.”

Velük ellentétben Tamás már hívott ki állatorvost gyengélkedő kenguruhoz. „Kijött a helyi állatklinika orvosa, ő akkor látott életében először kengurut közelről. De mégis hasznos volt, mert ismerte a nyíregyházi állatkert állatorvosát, aki nagyon ért a kengurukhoz. Mi az ország másik végében, Szombathelyen élünk, de megkaptuk a számát, felhívtuk és így telefonos konzultációval gyógyított.”

Dr. Nagy Abonyi Róbert nem ijedne meg, ha egy kenguruval állítanánk be a rendelésre, de egy hangyakirálynő kezelését sem utasítaná el élből, bár példa még egyikre sem volt. „Egy kengurut alapellátásban mindenképpen fogadni tudnánk, idetartoznak a fizikai sérülések vagy a belgyógyászati alapproblémák. A hangyák esetében szerintem nem lehet egy egyedet kiragadni, hiszen ők egy zárt rendszerben élnek. Azt kell megnézni, hogy a tartási körülmények, a hőmérséklet, a nedvesség megfelelőek-e. Persze ilyen esetben képeznem kellene magamat, utána olvasni a dolgoknak, informálódni, hiszen hatalmas különbségek vannak az egyes fajok anatómiájában, fiziológiájában, de az segítség, hogy az élet alapjai azért mindig hasonlóak.”

„Az elején én is viccesnek tartottam, de már látom, mennyi időt bele lehet ebbe fektetni”

De miért jó hangyát tartani? A válasz röviden annyi, hogy ezek az apró kis lények érdekesek, akinek van egy minimális természettudományos érdeklődése, annak örömet okozhat megfigyelni, ahogy jönnek, mennek, tevékenykednek. „A kolónia egyre nő és egyre érdekesebb dolgokat csinál” – beszél a tapasztalatairól Ábel. „A maggyűjtő hangyák mindig pakolnak, folyamatosan tevékenykednek. Nagyon okosak, megtalálják a megfelelő páratartalmú kamrát, ahol nem csírázik ki a mag. Ha lisztkukacot kapnak, azt is kiszárítják. Sokféle faj van, egyes fajok csak azt az állatot tudják elfogyasztani, amit maguk vadásznak le, a levélvágó hangya pedig levelekből gombát termeszt. Nagyon rendezetten csinálnak mindent, a fészküket is rendkívül tisztán tartják.”

Fotó: Dán Patrik

A hangyák egymáshoz, vagyis inkább a közösséghez való viszonya szintén rendkívül izgalmas. „Egy mini társadalmat nevelünk. Ők egészként tekintenek magukra, racionális döntéseket hoznak, például a sérült hangyákat küldik ki vadászni, mert azoknak mindegy, az erősek pedig bent maradnak. Mindig a királynőt védik, képesek a cipőd elé ugrani, ha azzal őt mentik.” Innentől Patrik veszi át a szót. „Egyes fajoknál külön kasztrendszer van. A katonáknak az ellenség legyőzése a feladata, a dolgozók a táplálékot szerzik meg, megint mások pedig a petékkel foglalkoznak. Mindenki teszi a dolgát, és ezt nagyon érdekes megfigyelni. És valóban: minden körülmények között a királynőt védik, így vannak kódolva. Őrt állnak, amíg etetem és ha bezárom valahova, akkor ők is ott maradnak vele, nem szöknek el. Nagyon összetartóak, ez az rész, amiből mi is tanulhatnánk.”

A wallaby-tartás szépsége talán egyértelműbb, könnyebben megfejthető. A kenguruk bundásak, nagy gombszemük van, röviden cukik. „Aranyosak – szögezi le Tamás. – Nem tudnak felváltott lábbal lépni, hanem ugrálnak. Hihetetlen a mozgásuk, a szaporodásuk, ahogy bokszolnak, ahogy a picik kidugják a fejüket az anyjuk erszényéből.” Viszont az is tény, hogy képtelenség olyan módon közel kerülni hozzájuk, mint például egy kutyához. A kenguruból soha nem lesz családtag, mindig vadállat marad. Ha sűrűn járnak be hozzájuk, akkor megszokják az embert, egy-két méterre meg lehet őket közelíteni, de megsimogatni nem hagyják magukat.